Végre kisütött a nap

A lelkemben és a valóságban is. Kedden kegyetlen napom volt, még az is fájt és húzott, ahol nem piszkáltak bele a lábamba. Délután hívott a barátnőm, mesélte mennyire rosszul volt egész nap. Rossz nap  a mai- fogalmazta meg. Értettük egymást. Akkor gondolkodtam el az időjárást érezhette a műtéti "felületem". Ma délutánra rendelt  vissza az orvos, ismét ellenőrzi munkája nyomát, egy hete ő sem volt a látvánnyal kibékülve. Amit kellett és lehetett én is megtettem a javulás érdekében, de két napja már sétálok kint az utcán, szokja a mozgást, a terhelést, a kint létet.

Ami érdekesség, lehet sokunk előtt ismerős, a műtét óta nem tudok hajat beszárítani, azaz igen, de kb. addig is tart, másnapra az előző nap frizurájának nyoma sincs. Nem tart, ahogy a fodrász mondaná. Ő mondta régebben, beavatkozások, belső változások meglátszanak a hajon, jelentem itt a minta példány!

Olvasgatom az őszi naplót, két hetes műtötten mentünk a Sohollári erdőbe kirándulni, akkor telt be  a mérték, mennem kellett! Hétvégén, ha az időjárás is segít minket ismét elindulunk. Mehetnénk a pusztaszentlászlói horgásztóhoz is, szeretjük, Zsebinek nagy szaglási kirándulás és kimozdulás A gazdákkal. A talaj egyenetlen, ez még kihívás lenne nekem.

Ezek  a fotók egy éve, március elsején készültek, amikor autókat követve parkoltunk le, s mentünk be az erdőbe körülnézni. Most mit találunk majd?
 

S egy kicsi magán, találtam aranyos babaajándékot:



s mellé táskákat a nagyoknak, legyen a hölgykoszorúnak egyforma. A nagylányok se érezzék, hogy kimaradnak valamiből. Milyen  lesz a sikere? Nem tudom. Nem tudok az árral úszni, szeretem a szépet, az egyénit, a magyart.

Legyen szép napunk!