Oldalak

2014. június 25., szerda

Kék(festö)ben


 Akik régóta olvasnak, tudják, hogy nagy álmom volt  egy kékfestő ágytakaró. Most összejött, csak a kékfestő nem igazi... Nem tudtam volna megfizetni. (S még egy taktikai dolog: a méretet téli takarókhoz mértem le, most kicsit hiányzik a kitámasztás. Majd ősztől!)

A felső még előzetes fotó, most  már csak a szőnyeg, s néhány párna hiányzik. S a sötétítő függöny kifüggesztése oldalra, esetleg. Az elkötőpánt gyönyörűség lett, majd még lefotózom.

Kata nagyon ügyes volt, büszke is az ágytakaróra. (A többi rutinmunka.) Képzeljétek még tőlünk több száz kilométerre  is varr, viszik a hírét, s hozzák  a megrendelést azok, akiknek már dolgozott. 



 


2014. június 24., kedd

Változatok egy névre

Izabel - arca komoly, megáll a sarokban, már a tér sarkán, ahol anyja a többi gyerekkel foglalkozik. Néha odamegy hozzá, átöleli a lábát, szorítja, mintha elmenne. Kár, hogy nincs róla fényképem, imádom ahogy ott áll és néz, nagy komolyan. Arcocskáját látni kellene, nem tudom leírni.

Izabella - két fiú után született, míg beszélgetek az anyukával a földről felnéz, rám néz, nevet. Vidám, mosolygós kislány. (S utólag visszaolvasva látom, róla írtam a legkevesebbet, sínen van.)

Izabell, az utolsó, a kedvenc, a meglepetés. Anyuka tolja a babakocsi bent a munkahelyemen, ránézek, kérdem kié a baba? Az enyém. Na, ne! Enyém! Ne bolondozz! Nézz rám! (Éveket töltöttünk együtt, s a mesékkel. Aztán az utolsó év kimaradt, több okból. Elveszítettük egymást, bár mindenki visszasírja. Nem láthattam babát várva, vagy inkább mikor láttam nem volt még mit látni. Nem fiatal, tehát kivárt a hírrel. Biztosra akart menni. Megérte, egészséges, formás a pici lány, kettő hónapos, a nagylány testvére is imádja. Amúgy anyuka kicsi időt pár éve egy baleset miatt "távol töltött", de visszatért. Érdemes volt neki visszafordulni.Még lett dolga ebben az életben.)

Ők a három Izabelek, három variáció a névre, három kislány, három csoda!


2014. június 22., vasárnap

Egy boldog nap


Mi kell ehhez a boldog naphoz?

Kell:
  • reggeli torna
  • takarítás
  • főzés
  • borsószedés a kertben, még  a megelőző két év alatt ennyit nem szedtem le összesen. Igaz ez is csak kilónyi, de a MIÉNK!
  •  

    • örülni a két év után végre kinyíló virágnak, s bebizonyosodik a sejtés, hogy milyen növény/virág lehet, a fotón ő lett a leghalványabb. Még most bontakozik, amúgy is.

 
 
Valakinél olvastam, hogy sajnálja levágni a levendulát, olyan szép. Én is így jártam. A mezsgyében lévők pillangó virágporgyűjtők, tele vannak velük.


Itt meghagytam két bokrot, még.  A ház előtti nagyból ritkítottam, a tavaly ültetett most kezd virágozni. (Ami cserépben van esze ágában nincs virágot hozni. Csak helyét nem találom, hova tehetném, ültetehetném ki, földbe,)
  •  S mikor mindezt elvégeztem kiültem a diófa alá Peter Mayle: Egy év Provance-ban c. könyvével. Egy korsó citromfű, kakukkfű teával. S élveztem  a madárcsicsergést, a kertben röpködő madarakat, a békét, a csendet, a meleget, az árnyékot. S végtelen jó érzés töltött el, nem is kell nekem több ennél, itt most megtalálom mindazt amire szükségem van. (Persze jó néha kinézni innen, most így volt jó. Csak ne egyedül...)
 

2014. június 17., kedd

Kutya egy helyzet

A ház ura örömmel hozta haza az egérmérget, hogy a faház és környéke mentesítve legyen Zsebi folyamatos ásásától, és a ház alá való alá ásásától is. Igen ám, de nagy buzgalomban jutott vakond lyukba is. Ahonnan Zsebi annak rendje és módja szerint ki is kaparta, vagyis a zacskóját megtaláltuk. A kérdés már csak az volt: megette-e?

Telefon az ügyeletes állatorvosnak, 3-4 napos kibontakozást ígért, figyeljük a tüneteket, stb. Engem a városban tartottak a dolgaim, szomszédasszonyomat szobában a migrénje, de azért ha tudott ránézett a kisasszonyra. S közben lejátszódott a molnár, fia és a szamár esete is. Mindenki mást mondott, megeszi, nem eszi, nem árt neki, árt neki. (Senkinek sem kívánom azokat az órákat.)


Végül ma hoztam K2 vitamint, megelőzésként vagy, ha szükséges adni tudjunk neki. Látszólag vidám, mozgékony, a szomszédasszony szerint elásta. Igen ám, de akkor mikor ássa onnan elő?


Happy end nincs, kérdezhetnénk ismét Sárikával? Van? Kérdezhetném én is? Az előbb a kertben találtam egy bontott zacskójú mérget. Vajh melyik méreg lehet? Az ominózus? Egy másik?


(Amúgy két döglött egeret is találtunk a  hétvégén, viszont a faházban még mindig kaparásra ingerlő mozgás, zörgés van. Most legyünk okosak!)

S jöjjön végül egy kutyás történet Fodorka blogjáról.

Egy tüneményes könyvet olvasok



"Hatvanegy évvel a szerző születése előtt, 1919-ben jön világra a regény főhősnője, Helena Bieniecka, akit szépsége miatt mindenki csak Lalának, azaz babának nevez. Az ő alakját rekonstruálja könyvében Jacek, az unoka, kirajzolva egy különleges asszony történetét egy különleges korban, hiszen a nagypolgári família anekdotái pontosan visszatükrözik a hosszú huszadik század lengyel történelmét. Ám a családi történetek sem pusztán valós események krónikái, egyúttal átjárja őket a görög mítoszok, a shakespeare-i tragédiák és a világirodalom nagy történeteinek szelleme. A családi anekdoták, a nagymama szépiás színekkel megrajzolt képe egyszerre egy örökre eltűnt belle epoque megkapó felidézése és melankolikus tűnődés az idő múlásáról, elegáns és virtuóz nyelven, érett írói eszközökkel és finom humorral.

Ódivatú? Nosztalgikus? Eszképista? Talán. De az biztos, hogy kevesen csábítanak ilyen édesen és élvezetesen a múltba révedésre, és a mulandóságról való elmélkedésre."


forrás

S ha valaki elolvassa az előzetes részleteit, akkor elárulom engem egész más fogott meg a könyvben. A hangulata,  a párbeszéd  a már szenilis, összetöpörödött Lalával,  a nagyival, s ahogy kibomlik a története. A hangvétel, a bensőségesség, az összekacsintás és a szeretet. Ez utóbbi mindenekfelett. S igen  a történelem, annak fonákságai, ahogy szemléli, ahogy megélte, ez is része a könyvnek. De mindenek előtt a hangvétele. Idefotóztam egy részt, számomra ebben minden benne van.

 



 És egy egy riport a szerzővel, a könyvről is beszél.


2014. június 16., hétfő

Házakról... Őrség


 Házak, hangulatok



 Kint és bent



Az istálló, ma kiállítóterem, de ha jól nézzük megmutatja magát.
 


A felső az élet volt (a kiállítás egy fotója), az alsó az egyik ház konyhája.