Oldalak

2014. június 10., kedd

Állati ügyek


 Hangyák.
A fotó apám nyaralójának egyik szobájában készült a kanapé mögött. A fal mellett látni a hungarocell táblák oldalán, ahogy mászkálnak a vöröshangyák. Ami a sötét szín, azt mind úgymond kitermelték. Hangyacsapdák is találhatók, állítólag működtek is. A fotó láttán ezt megkérdőjelezem. Apám nem engedi, hogy nála aludjunk. Miattuk.

 Csigák.
 Úgy tűnik egy módszer fényesen bevált nálunk csigaügyben: a sörcsapda. Kérdés, hogy  ezt meddig lehet bírni sörrel? Mi lesz, ha nem leszünk itt folyamatosan? Á, micsoda borúlátó vagyok, örülnöm kellene, mert reggelenként telve vannak a csapdák a részeges csigákkal!

Ungibunginak ma vendégei voltak, rendes fárasztás volt unokákkal. Remélem ma éjszaka csendesen lesz, mert mára virradóan elég esemény- azaz hangdús ébredésben volt részünk. Amúgy hamar ideszokott, szinte két nap alatt feltalálta magát. S kedves, tüneményes a bánatos tekintetével. Ha hallja a hangom jön a kerítéshez rögtön. Egy szomszédos simogatásra.

2014. június 8., vasárnap

Ungibungi




 Mondom a kicsi mocskos kutyának. Ekkora a kicsi, két és fél hónapjával. Odajön  a kerítéshez megsimogatom, nyüszít, Zsebi meg a kertajtóban ugat, féltékenységében. Éjjel meg sztereóban ugatnak. Ungi a maga mély, MÁR mély hangján. (Mi lesz még itt?) Sokat nem aludtunk... Mondja a szomszédasszony nem az a neve, mondám, hogy tudom, de valahogy becézgetni kell ezt a szegény, árva kiskutyát. Egész délután sírdogált, még  a színüket sem láttam, hogy simogatnák egy kicsit. Ma már igen. Kipihente a vendégsereget...






Ezek meg a szerelmeim. Imádom ezt a virágot, nyárvirág, ha jól tudom. Nem tudok betelni velük.

2014. június 5., csütörtök

Valami

gyönyörűséget szerettem volna mutatni, ha fotókat nem tudtam idemásolni, legalább legyen itt a bemutatásuk linkje:

http://www.tutiszoba.hu/otthonszepitok/42-otthonszepito-cikk/222-szelkakas-uvegfestes-lakberendezes#!prettyPhoto

 és a weboldal ahol ráleltem:

http://www.tutiszoba.hu

Otthon-pszichológia, lakberendezés, otthon, életmód.

Okulásul

Fiam éveket töltött külföldön, munkával. Itthon nem akadt neki munka, mert az érettségijével vagy alacsony végzettségű vagy túlképzett volt. USA-ban és Európa északi államaiban vegyes tapasztalatú munkahelyei voltak, innen betegedett le.   Jellemző a hollandiai munkahelyre, amíg a szerződése szólt (3 hónap) fizetést kapott, bár már régen kemoterápián volt - itthon. Amit véleményem szerint elrontott, hogy nem maradt meg egy helyen, az utóbbi éveket kivéve, soha nem volt alkalma úgymond bedolgozni magát. (Kivéve még New Yorkban, ahol viszont feketén dolgozott, mint akkoriban(?) oly sokan a magyarok mindenféle végzettséggel, leginkább kvalifikált kollégái voltak.)
 

A másik hiba, hogy itthon közben nem  volt fiktív munkahelye, ahová bejelentették volna, tehát semmiféle ellátásban nem részesül 3 éve. Mondjuk segélyt azt kap, de leszázalékolásra, még ha átmeneti időre is, esélye sincs.

Ez az ő története. Alább az angliai helyzetről olvashatunk. Remélem az adatok reálisak. Én már semmiben sem hiszek, lehet, hogy bennem van a hiba. Csak mást magyaráznak a rádióban (tv-t gyakorlatilag nem nézek), s nagyon mást tapasztalok. Nagyon mást.

http://hataratkelo.blog.hu/2014/06/05/az_orszag_gerince_megy_el

2014. június 4., szerda

Virágok közt






S csak úgy mellékesen megemlítek néhány (8-10) családot, akik alakítottak egy kört, s a magyar népi játékokra, hagyományokra "oktatják" az érdeklődő közönséget. Nem mondanám, ha nem láttam volna. Óvodások, rovásírást "tanultak" mozgással. Fantasztikus módon bánt a gyermekekkel a tanárbácsi, meg is lett az eredménye, előttem ott írták le, olvasták el a neveket. Rovásírással, rovásírásból. S ami nem utolsó, imádták!! Figyeltem  a kis arcukat, vele lélegeztek, éltek, gondolkodtak! Régen volt hasonló élményben részem.