2012. február 29., szerda
Tavaszodó
A hóban a macska orra havas, tavaszodván a kutya orra , szeme környéke csupa homok. Nem hiába, változnak az idők... a fények már erre utalnak!
Hangulat, napfény, tavasz(?)
Nemes Nagy Ágnes: Hajnal
Az égbolt frissen pirkadó
A zöld fűillat írt adó
Amint a rétről fellebeg,
S gyöngyszínűek a fellegek.
Oly jó, oly jó a hajnali
A lenge szélre hajlani
S csodálni, mely már halkan int
Az első sárga kankalint;
A rét fölött kék lelke reng.
- A nap, a nap már feldereng,
És minden színnel ó, felér,
Mert hófehér, jaj hófehér!
2012. február 27., hétfő
2012. február 24., péntek
Egy temetőről
Sokszor írtam már róla, hogy szeretek temetőket fotózni. Oroszlányon jártam, s egyszer csak felfigyeltem egy temetőre. Inkább volt temetőre, ami még "él". Él, mert bár megszűntették, de maradtak a régi sírkövek, melyekből szemlátomást egy emlékhelyet csináltak. A sírkövek előtt csokrok, mécsesek maradványai. Lehet, hogy az egyházközség tagjai emlékeztek a rég meghalt ősökre? Minden esetre szívmelengető érzés volt látni. A kövek, a rajtuk látható szimbólumok mesélnek, ezek még nem a mai egyen és esetenként kivagyiságot tükröző emlékek, ezek az elhaltról szólnak, nekünk, az utódoknak.
2012. február 19., vasárnap
2012. február 18., szombat
Utazások kutyával
.Ma délután elvittük Zsebit autóval kirándulni. Tó mellé mentünk, gondoltam hadd lásson világot. (S mert tudtam, sokat autózott, szerette is.) Ehhez képest... kibéleltük a hátsó ülést ruhákkal, nagy a sár, a kutya is sáros volt. Beült az autóba, a sofőr ülésre. A következményeket mindenki fantáziájára bízom. Minden ülés sáros volt, a hátsó ugyebár nem. Imádta az autózást, nagyot sétáltunk, ő szimatolt, húzott minket, világot látott, s mi is. Aztán haza, akkor meg nem akart kiszállni az autóból. Egy élmény volt, de nézzem, a pozitív oldalát - mindannyian kimozdultunk. A kutyát meg tanulom, tanuljuk.....
Nálunk tavasz volt 8-9 fokkal, napsütéssel, olvadó hóval. Tartsa meg az időjárás már ezt a jó szokását!
Amikor a jövendő öleli a múltat.
Nálunk tavasz volt 8-9 fokkal, napsütéssel, olvadó hóval. Tartsa meg az időjárás már ezt a jó szokását!
2012. február 16., csütörtök
Füzetemből
"Miért volt itt az a sok idő, ha egyetlen pillanatát sem lehetett megtartani- ezt írta neked a vonat hajnali derengésében, de akkor nem igazán értetted, mit akar ezzel mondani. Amikor megértetted, akkor az árnyékod azt mondta, hogy most már késő."
Faludi Ádám
Faludi Ádám
2012. február 11., szombat
Egy érdekes könyv gyerekeknek és gyermeteg lelkű felnőtteknek
Nevenincs és sosemvolt Hercegnők címmel került kezembe egy gyermekkönyv. Bevallom először az illusztrációk fogtak meg (Rebecca Dautremer), aztán nézegetni kezdtem. Kicsit emlékeztetett a Királylány születik c. könyvre, amennyiben ott is neveket kaptak és tulajdonságokat jelenítenek meg, s egyben ajándékoznak a királylányok, s minden kislány polcán, s könyvei közt ott a helyük, másrészt Szegedi Katalin meseszép illusztrációin láthatjuk őket. A hasonlóság ennyi. Itt kitekert lexikonszerűen ismerkedhetünk a hercegnőkkel, láthatjuk, hogy mennyire emberiek erényekkel és hibákkal, s még ezer más dolog megtudható róluk. Nem is értettem a kiadót, aki hat év fölött ajánlja, mert szerintem vannak olyan utalásai amelyek azért némi olvasottságot is feltételeznek, (mint
Orbán János Dénes: Búbocskája), bár a kislányoknak is örömet ad, ha más nem a képek nézegetése, a velük való ismerkedés, de a könyv igazi ízét a szöveg mélységei adják. Nagyobbaknak, netán gyermeki lelkületű felnőtteknek. S, ha bele sem olvasunk, csak nézzük, nézegetjük és még mindig gyönyörködünk az illusztrációkban, már akkor is megérte kézbe venni, megvenni.
2012. február 10., péntek
Zsebi szeretetnyelve
Gary Chapman könyve az öt szeretetnyelvről szól, emberekről. Délután elgondolkodtam, hogy a kutyáknak is lehet szeretetnyelve. Zsebi nem eszik, nem eszik konzervet, nem eszi az imádott tésztáját, hoztam neki kutyaszalámit, eleinte ette, már az sem megy. Elkeserítő. Viszont adtam egy kis gulyás-krumplistészta maradékot, ez után még a tányért is kinyalta. Ez lenne a megoldás, a pörköltalapú ételek?
Viszont van egy dolog, amiért sorban áll a kapuban, és csak vár, vár és vár. A simogatás, egyszer, kétszer, tízszer és a labdadobálás. Délután már ezen gondolkodtam, nem kell neki ennivaló, csak szeressék és játsszanak vele? Ez a testi érintés szeretetnyelv, ami fontos neki? Pedig tőlem és amikor a szomszédunk rendezi is megkapja. Úgy látszik az sem elég, még több kellene neki?
Viszont van egy dolog, amiért sorban áll a kapuban, és csak vár, vár és vár. A simogatás, egyszer, kétszer, tízszer és a labdadobálás. Délután már ezen gondolkodtam, nem kell neki ennivaló, csak szeressék és játsszanak vele? Ez a testi érintés szeretetnyelv, ami fontos neki? Pedig tőlem és amikor a szomszédunk rendezi is megkapja. Úgy látszik az sem elég, még több kellene neki?
2012. február 8., szerda
2012. február 6., hétfő
Melegségnek, ebben a hidegben
Az illusztrációs blogról mentettem le ezt a képet, illusztrációt? Egy japán hölgyé, Kinukoé. Ilyen hidegben elkel egy ilyen szép melegség, ha mást nem, az ember lelkét melegíteni.
2012. február 5., vasárnap
Születésnapomra
küldte az unokám. Majd szkennelni kell, mert ez egy jól sikerült rajz. Néha látszik az anyai kéz példája, de a lényeg az ő lepkéi, napocskája, fája, zsiráfja, s a föld alatti kelni készülő magocskák. Nagy dicséretet kapott Nagyikótól. (Az ő elnevezése! Meséltem neki a múltkor, hogy ezt a nevet ő találta ki, mikor még kisebb volt. Csodálkozott.)
A teleportált macska
Reggel, még fel sem ébredtem szinte rohantam kutyázni, mert tegnap abban a kutya hidegben bizony elmaradt vele való foglalatosság. Aztán fát hordtam be, mert adjuk meg a tűznek, a kályháknak is, ami jár nekik. A két macska a lábtörlőn feküdt. Hol máshol? Az, hogy elesek bennük, bemenni alig tudok őket egyáltalán nem zavarta. Rájuk kellett már rezzentenem. Befordulok a fával, megyek vissza, már csak egy macska van. Ejh, ez meg megsértődött - gondoltam. Inkább továbbállt ősi kandúrszokása szerint, mert mindig rendkívül fontos dolgai vannak, ennek következtében állandóan úton van. Kivéve, ha evésre van kilátás. Hogy nem, hogyhogy nem olyankor mindig előkerül. Micsoda radar lehet beépítve nála? Nem is sejtem.
Órák teltek el, benézek a hálóba, mit nem látok?! Őkandúrsága az ágyon alszik. Ezen aztán meglepődtem, hogy is került oda?
Nincs a házba beszoktatva, mikor osont be és legfőképpen: hogy merte? Aztán magamba szálltam: itt ez nagy hideg, gondolta ad magának egy kis papalanos ágyon való pihenést. Hagytam, már úgyis mindegy volt. Meg is hálálta, gondolt egyet jött a konyhába, kiengedtem, a s ahogy elnézem felvette ősi kandúrszokását: azóta sem láttam. Igaz, még nem volt vacsoraosztás.....
A fotón a fekete folt macskát rejt. Senkit ne tévesszen meg!
Órák teltek el, benézek a hálóba, mit nem látok?! Őkandúrsága az ágyon alszik. Ezen aztán meglepődtem, hogy is került oda?
Nincs a házba beszoktatva, mikor osont be és legfőképpen: hogy merte? Aztán magamba szálltam: itt ez nagy hideg, gondolta ad magának egy kis papalanos ágyon való pihenést. Hagytam, már úgyis mindegy volt. Meg is hálálta, gondolt egyet jött a konyhába, kiengedtem, a s ahogy elnézem felvette ősi kandúrszokását: azóta sem láttam. Igaz, még nem volt vacsoraosztás.....
A fotón a fekete folt macskát rejt. Senkit ne tévesszen meg!
2012. február 4., szombat
Világok határán
Schäffer Erzsébet előző bejegyzésben bemutatott könyvéből hozok két részt. Beszéljenek magukért!
Schäffer Erzsébet: Súgd meg…
Egy négyéves, érzékeny, minden idegszálával figyelő, gazdagon fantáziáló kislányról, Liliről mesélt az édesanyja.
Azon a nyáron kisöccse született, Dani.
Amikor hazahozták a kórházból, Lili azt kérte, először hadd beszéljen vele ő. Kettesben.
Bevitték az ötnapos Danit a szobába, letették egy öblös fotelbe. Ekkor Lili odament hozzá, körbenézett, hogy valóban egyedül vannak-e, a füléhez hajolt és ezt mondta:
- Súgd meg nekem, milyen a Jóisten... Elfelejtettem...
„Az öregek, a régiek tudták még, mennyire fontos, hogy időt szakítsunk magunkra, önmagunk és a világ megfigyelésére. Tudtak figyelni, tudtak várni, tudtak csendben lenni, és földi létük minden percét értékelték és élvezték.
Ismerték minden földi és égi feladat pontos helyét, idejét, s ha elbizonytalanodtak olykor-olykor vártak és figyeltek….
Szállt a füst, bodorodott, mesélni kezdett. Régi idők meséit mondta el, történeteket, melyek nem merülnek feledésbe soha, míg lesznek emlékezésre, csendre, bölcsességre vágyó gondolataink.
Néha kialszik a pipám, akkor újra meggyújtom, rápöfékelek, hadd keringjen a füst fel a magas égbe, tudassa, hogy itt vagyunk, keresgélünk mi, feledékeny, gyarló emberek. „
Alexandra levele S. E. hez
Schäffer Erzsébet: Súgd meg…
Egy négyéves, érzékeny, minden idegszálával figyelő, gazdagon fantáziáló kislányról, Liliről mesélt az édesanyja.
Azon a nyáron kisöccse született, Dani.
Amikor hazahozták a kórházból, Lili azt kérte, először hadd beszéljen vele ő. Kettesben.
Bevitték az ötnapos Danit a szobába, letették egy öblös fotelbe. Ekkor Lili odament hozzá, körbenézett, hogy valóban egyedül vannak-e, a füléhez hajolt és ezt mondta:
- Súgd meg nekem, milyen a Jóisten... Elfelejtettem...
„Az öregek, a régiek tudták még, mennyire fontos, hogy időt szakítsunk magunkra, önmagunk és a világ megfigyelésére. Tudtak figyelni, tudtak várni, tudtak csendben lenni, és földi létük minden percét értékelték és élvezték.
Ismerték minden földi és égi feladat pontos helyét, idejét, s ha elbizonytalanodtak olykor-olykor vártak és figyeltek….
Szállt a füst, bodorodott, mesélni kezdett. Régi idők meséit mondta el, történeteket, melyek nem merülnek feledésbe soha, míg lesznek emlékezésre, csendre, bölcsességre vágyó gondolataink.
Néha kialszik a pipám, akkor újra meggyújtom, rápöfékelek, hadd keringjen a füst fel a magas égbe, tudassa, hogy itt vagyunk, keresgélünk mi, feledékeny, gyarló emberek. „
Alexandra levele S. E. hez
Tanulom a házat
Munka után igyekeztem kifelé, a ház felé, a házba. Izgatott a hőmérséklet, nehogy lefagyjon a vizes blokk, s legfőképpen Zsebi, a kutyus sorsa. Este nem értem el a szomszédokat. Ő jól van, ahogy szomszéd megfogalmazta szinte ezt az időt élvezi: törpespicc. Északi kutyafajta. Azért a vízét forráztam, adtam neki jobb híján konzervet, s rengeteget játszottunk(értsd labdadobálás és visszahozás) és simogattam, átmasszíroztam. Nem eleget - őszerinte, nekem meg elegem volt már a hidegből.
Áldom a sorsot, a jószerencsénket a szomszédaink miatt. Ha ők nem lennének..... Jött a szomszédom, hozta vissza a kutyatápot, aztán megtárgyaltuk a vízügyeket. Ő mászott le az aknába letakarni a vízórát, a vezetéket, majd közösen fedtük be az akna tetejét. Mesélte a faluban több helyen is befagyott tavaly, korábban. Kicsit leesett ezzel a kő a szívemről, aggódtam emiatt. Ameddig tudok maradok, fűtök. Étel és internet, no meg könyv van, fűteni tudok.
Tanulom a házat, tanulom a fűtést. Begyújtás már megy, a folyamatos tüzelés még gond. Mennyire tömjük meg, mikor zárjuk le? Nem égetünk el sok fát? ahogy látom mindez tapasztalat kérdése, s néha egy-egy telefon a volt tulajnak, hisz ő ismeri a kályhákat legjobban.
Áldom a sorsot, a jószerencsénket a szomszédaink miatt. Ha ők nem lennének..... Jött a szomszédom, hozta vissza a kutyatápot, aztán megtárgyaltuk a vízügyeket. Ő mászott le az aknába letakarni a vízórát, a vezetéket, majd közösen fedtük be az akna tetejét. Mesélte a faluban több helyen is befagyott tavaly, korábban. Kicsit leesett ezzel a kő a szívemről, aggódtam emiatt. Ameddig tudok maradok, fűtök. Étel és internet, no meg könyv van, fűteni tudok.
Tanulom a házat, tanulom a fűtést. Begyújtás már megy, a folyamatos tüzelés még gond. Mennyire tömjük meg, mikor zárjuk le? Nem égetünk el sok fát? ahogy látom mindez tapasztalat kérdése, s néha egy-egy telefon a volt tulajnak, hisz ő ismeri a kályhákat legjobban.
2012. február 3., péntek
Horror
Horror - jegyzi meg a riporter a rádióban, amit a várható időjárással művelnek, s még egy megjegyzése: főként a búlvársajtó. S az ember elgondolkodik a média hatalmán. Ami hol jó, hol félelmetes, hol emel és hol pusztít. Most nem elbagatellizálva a várható időjárást, félelmet keltők. Értem én a veszélyeket, hogy felkészüljünk, számítsunk rá, intézkedjünk, de amit riasztgatnak, már kicsit sok. Emlékszem annak idején a H1N1(? jól írtam) influenza vírus körül is micsoda pánikolás folyt.
S akkor jöjjön egy kis lélekmelegítés Schaffer Erzsébet Pókfonálon c. kötetéből. Melegítés, mert a könyvben lélekmelengető, emberi írások vannak, s azért is lélekmelengető, mert magyar ételt esznek. Kicsit elájulunk a külföldről behozott ételektől, étkezi szokásoktól pl. olasz, francia konyha, s íme az ő pirított kenyerük s olívaolajas ízesítésének itt a magyar párja, csak fel kell fedezni: "A vacsora ott volt az asztalon, tökmagolajat mártogattunk barna kenyérrel, hagymát, fokhagymát ettünk hozzá, meg kajla zöldpaprikát, néhány utolsónak megérett paradicsomot a kertjükből. Illatos teát ittunk, diót rágtunk utána." Milyen egyszerű, s milyen finom!
S akkor jöjjön egy kis lélekmelegítés Schaffer Erzsébet Pókfonálon c. kötetéből. Melegítés, mert a könyvben lélekmelengető, emberi írások vannak, s azért is lélekmelengető, mert magyar ételt esznek. Kicsit elájulunk a külföldről behozott ételektől, étkezi szokásoktól pl. olasz, francia konyha, s íme az ő pirított kenyerük s olívaolajas ízesítésének itt a magyar párja, csak fel kell fedezni: "A vacsora ott volt az asztalon, tökmagolajat mártogattunk barna kenyérrel, hagymát, fokhagymát ettünk hozzá, meg kajla zöldpaprikát, néhány utolsónak megérett paradicsomot a kertjükből. Illatos teát ittunk, diót rágtunk utána." Milyen egyszerű, s milyen finom!
2012. február 1., szerda
Holdgyöngy
Már régen akartam írni erről a névről. Lehet, hogy sokan furcsálljátok. Van egy jógamester, guru időnként Budapesten, azt hiszem Szegeden is, de Vépen végképp tart nemzetközi jógatáborokat: ő Swami Maheswarananda. Itt fantasztikus a hangulat, a környező országokból, de Ausztráliából is jönnek hozzá tanítványok. Egy tornateremben vannak leterítve a jógamatracok, plédek, egymás mellé több száz, itt folynak a programok. Nos, tőle kaptam egy szanszkrit nevet, jóganevet, amit, s aminek fordítását egy cédulára írtam fel, s a pénztárcámban őriztem, hordtam magammal a kincseimmel. Swamii guruja küldött nekünk ajándékba egy darab mogyorót. Volt nekem műtéti gombom, a gyerekem mielőtt elutazott az USA-ba hagyott nálam egy búcsú 3 dollárost. Aztán mellette volt egy Csiksomlyóról hozott Mária kép, imával. Valószínű még más fontos dolgok is. Mi pedig Németországba készültünk a nászomékkal a gyerekek után. Elhoztam egy nyelviskolából egy fordítást, ott még fizettem, aztán mentem onnan kb. 10 percre egy baromfiboltba, fizetnék, pénztárcám nincs.
Utcán jöttem végig, táskám meglehetősen zárt volt, igaz az utcán egyszer rám dudáltak egy autóból, de nem törődtem velük. Eltűnt a pénztárcám, kevés pénzzel, inkább az ebédjegyek adták az értéket, s a KINCSEIM, amiket felsoroltam. Kincsek, amiknek mások számára értékük nincs, számomra pótolhatatlanok. S velük a cédulán a nevem, amiből amire emlékeztem: Gyöngy. Tartozott hozzá más is, elfeledtem. Ott volt a cédulán.
Egyetlen dolog került elő a pénztárcából a bankkártyám, valaki leadta a bankban. Utazás előtt nagy érvágás lett volna, ha leveszik a pénzem, levásárolják. Pénzhez nem nyúltak, csak a kincseim vesztek oda. CSAK!!!!
Évek múltak el, s kezembe került két kínai és/vagy tibeti regény, ezek egyikének szereplője volt a Holdgyöngy. Ő lett az új nevem, ő lett a névadóm. Azt hiszem mindkét történetben egy nagy szerelem, várakozás volt a közös. Ha időm lesz megkeresem őket, s írnék a kínai könyvekről is, arról a világról amiket megismerhetünk belőlük. Amiket azt hiszi az ember, hogy ért, aztán kezébe kerül egy kínai fotóalbum, s azt áttanulmányozva már megért. Ez már egy új bejegyzés lesz majd.
Utcán jöttem végig, táskám meglehetősen zárt volt, igaz az utcán egyszer rám dudáltak egy autóból, de nem törődtem velük. Eltűnt a pénztárcám, kevés pénzzel, inkább az ebédjegyek adták az értéket, s a KINCSEIM, amiket felsoroltam. Kincsek, amiknek mások számára értékük nincs, számomra pótolhatatlanok. S velük a cédulán a nevem, amiből amire emlékeztem: Gyöngy. Tartozott hozzá más is, elfeledtem. Ott volt a cédulán.
Egyetlen dolog került elő a pénztárcából a bankkártyám, valaki leadta a bankban. Utazás előtt nagy érvágás lett volna, ha leveszik a pénzem, levásárolják. Pénzhez nem nyúltak, csak a kincseim vesztek oda. CSAK!!!!
Évek múltak el, s kezembe került két kínai és/vagy tibeti regény, ezek egyikének szereplője volt a Holdgyöngy. Ő lett az új nevem, ő lett a névadóm. Azt hiszem mindkét történetben egy nagy szerelem, várakozás volt a közös. Ha időm lesz megkeresem őket, s írnék a kínai könyvekről is, arról a világról amiket megismerhetünk belőlük. Amiket azt hiszi az ember, hogy ért, aztán kezébe kerül egy kínai fotóalbum, s azt áttanulmányozva már megért. Ez már egy új bejegyzés lesz majd.
Robert Fulghum
Ágnes blogjában idézett tőle. Első könyve amit olvastam : Már az óvodában megtanultam, mindent amit tudni érdemes, majd követte a Már lángolt, amikor ráfeküdtem. Az első könyve évekkel, talán másfél évtizeddel előbb került a kezembe. Az életből vett szösszenetei, az a bölcsesség ahogy közeledett a témához ragadott meg, no és a humora. Többek közt a kedvenc történetem, amikor felveszi télen a hóesés hangját, s ezt ajándékozza el. Ebben azt hiszem minden benne van.
Jelentek meg később regényei is, én mégis és továbbra is ezekért a könyveiért zártam őt a szívembe.
Jelentek meg később regényei is, én mégis és továbbra is ezekért a könyveiért zártam őt a szívembe.
2012. január 31., kedd
Mára (is?)
Napok óta nyílik ki ennél a versnél a könyvem. Ideírom, biztos üzennek általa.
József Attila: Nem emel föl
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
1938. február
2012. január 29., vasárnap
Egy könyv ürügyén
Van amikor egy könyv elkésve kerül az ember kezébe: Susana Fortes: Robert Capára várva.
A Capa kiállítás egy hete zárt be Győrben, előtte volt Szombathelyen is. Így jártam. Marad a net, amiket itt találtam:
Robert Capa és Gerda Taro és még róla
Munkásság, fotók, egy bejátszás Gerda Taroról a jutubon. S a könyv, ahonnan elidultam: egy szerelem, jelentős fotótörténet, történelem, a harmincas évek Európája: hétköznapok, fiatalság, háborúk, s a háttérben zsidóüldözés, a nácizmus előre törése. Ki menekül, s honnan? Ki mit hoz magával? S egymást hogyan inspirálják! S végig egy felejthetetlen szerelem története. Ami a könyv írója szerint Capát a haláláig elkísérte.
A Capa kiállítás egy hete zárt be Győrben, előtte volt Szombathelyen is. Így jártam. Marad a net, amiket itt találtam:
Robert Capa és Gerda Taro és még róla
Munkásság, fotók, egy bejátszás Gerda Taroról a jutubon. S a könyv, ahonnan elidultam: egy szerelem, jelentős fotótörténet, történelem, a harmincas évek Európája: hétköznapok, fiatalság, háborúk, s a háttérben zsidóüldözés, a nácizmus előre törése. Ki menekül, s honnan? Ki mit hoz magával? S egymást hogyan inspirálják! S végig egy felejthetetlen szerelem története. Ami a könyv írója szerint Capát a haláláig elkísérte.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)