Gary Chapman könyve az
öt szeretetnyelvről szól, emberekről. Délután elgondolkodtam, hogy a kutyáknak is lehet szeretetnyelve. Zsebi nem eszik, nem eszik konzervet, nem eszi az imádott tésztáját, hoztam neki kutyaszalámit, eleinte ette, már az sem megy. Elkeserítő. Viszont adtam egy kis gulyás-krumplistészta maradékot, ez után még a tányért is kinyalta. Ez lenne a megoldás, a pörköltalapú ételek?
Viszont van egy dolog, amiért sorban áll a kapuban, és csak vár, vár és vár. A simogatás, egyszer, kétszer, tízszer és a labdadobálás. Délután már ezen gondolkodtam, nem kell neki ennivaló, csak szeressék és játsszanak vele? Ez a testi érintés szeretetnyelv, ami fontos neki? Pedig tőlem és amikor a szomszédunk rendezi is megkapja. Úgy látszik az sem elég, még több kellene neki?
