Ez is, az is

 Itt még gondolkodtak, de már elmentek!

Zsebi lebetegítő erdője.

Két könyv, heteket, esetleg hónapokat olvasva. Vastagok, valahol érthető, de volt közben más és több könyv is. Utazáskor nem cipel az ember magával súlyokat. Amúgy súlyosak, nem csak a súlyukat tekintve. Mégis, azt hiszem érdemes elolvasni  mindkettőt.

S az itthoni napjaimon végig kerteltem. Növényeket kiástam, beástam, átástam, terveztem, tervezek, hozzáolvastam, körülnéztem. A tapasztalatokról majd írok, van mit.

 Csodakert. Folyóirat, tele német kertekkel. Nincsenek magyar kertek? Más magyar sincs? Miért nincs? Hol vannak?

S egy vékony könyv: Truman Capote: Fűhárfa, Álom luxuskivitelben. Aztán megnéztem, x-szedszer.

S volt tapadós szombat, macskatapadós, mert négy napig nem volt gazda. Ilyenkor nem győznek bújni, dorombolni, mert azt nagyon tudnak. Az árnyékmacskáim. (S róka is jár a kertek alatt, szóltak a szomszédok. A múltkor a városban a buszra várva nézem, megy át az úton, szájában valamit vitt, ment a vasútállomás sínei felé. A VÁROSBAN.)

Egy könyv ürügyén

Van amikor egy könyv elkésve kerül az ember kezébe:  Susana Fortes: Robert Capára várva.


A Capa kiállítás egy hete zárt be Győrben, előtte volt Szombathelyen is. Így jártam. Marad a net, amiket itt találtam:

Robert Capa és Gerda Taro és még róla

Munkásság, fotók, egy bejátszás Gerda Taroról a jutubon. S a könyv, ahonnan elidultam: egy szerelem,  jelentős fotótörténet, történelem, a harmincas évek Európája: hétköznapok, fiatalság, háborúk, s a háttérben zsidóüldözés, a nácizmus előre törése. Ki menekül, s honnan? Ki mit hoz magával? S egymást hogyan inspirálják! S végig egy felejthetetlen szerelem története. Ami  a könyv írója szerint Capát  a haláláig elkísérte.