Itt még gondolkodtak, de már elmentek!
Zsebi lebetegítő erdője.
Két könyv, heteket, esetleg hónapokat olvasva. Vastagok, valahol érthető, de volt közben más és több könyv is. Utazáskor nem cipel az ember magával súlyokat. Amúgy súlyosak, nem csak a súlyukat tekintve. Mégis, azt hiszem érdemes elolvasni mindkettőt.
S az itthoni napjaimon végig kerteltem. Növényeket kiástam, beástam, átástam, terveztem, tervezek, hozzáolvastam, körülnéztem. A tapasztalatokról majd írok, van mit.
Csodakert. Folyóirat, tele német kertekkel. Nincsenek magyar kertek? Más magyar sincs? Miért nincs? Hol vannak?
S egy vékony könyv: Truman Capote: Fűhárfa, Álom luxuskivitelben. Aztán megnéztem, x-szedszer.
S volt tapadós szombat, macskatapadós, mert négy napig nem volt gazda. Ilyenkor nem győznek bújni, dorombolni, mert azt nagyon tudnak. Az árnyékmacskáim. (S róka is jár a kertek alatt, szóltak a szomszédok. A múltkor a városban a buszra várva nézem, megy át az úton, szájában valamit vitt, ment a vasútállomás sínei felé. A VÁROSBAN.)
Akkor lehet a Mozsiekkal is roka vegzett? vagy egyszerre nem tudott volna, csak eszembe jutottak.
VálaszTörlésNem tudom mikor lattam eloben golyat, talan a 90-es evekben..kisse szomorunak talalom.Persze jonnek a macik, meg a mokusok:)
Egyszer csak el fogunk fogyni Aniko:(
Ágnes, mindig emlegetjük őket, most is. Ki tudja? Idén erre több gólya volt, ők tudták, hogy esős lesz a nyár, jelezték a szaporulattal, volt nekik mit enni.
VálaszTörlés