rám köszön egy hölgy. Valamelyik konyhán dolgozott, ahogy szavaiból kivettem, ahol ebédelni szoktunk. Mesél a műtéteiről. Az altatóorvos megkérdezte tőle- meséli- Nem fél? Mondta: Nem. Pedig itt egymást agyonijesztgetik a nők. Ő akkor sem, meg kell történnie, a többit hozza magával.
Elgondolkodtam. Második nagy műtétemnél az altatóorvos, látván, hogy mennyire félek, elaltatott. (Minket nem lehet, nem szokás altatni, a betegség miatt.) Most, majd gerincben érzéstelenítenek. Félek. Lehet, nem is a műtéttől, a kiszolgáltatottságtól. Félek? Én félek. Elgondolkodtam, ismét. Ennyire gyáva vagyok? Gyávaság vagy bátorság, erő és akarat kérdése? Vagy, egyszerűen ilyenek vagyunk, mások.
Azt hiszem a befejezetlenségtől fél ilyenkor az ember. Sok a félbehagyott dolog amit még szeretne befejezni, elintézni, megoldani. Másik kiváltó oka lehet a félelemnek, hogy azok akiket szeretünk esetleg még nem tudnának nélkülünk talpon maradni. Sokszor azt látom, hogy azoknak könnyebb akik annyira hisznek Istenben, hogy ezeknek a dolgoknak a megoldását rábízzák. Ráadásul képesek hinni a paradicsomban. Talán túl nehéz számukra ez az élet és örömmel teszik le a lét terhét.
VálaszTörlésTermészetesnek tartom a félelmedet. Az ember ősidők óta fél az ismeretlentől.Hiszek abban, hogy a szeretet a megoldás. Az visszahúzza az embert az életbe és nem felejti ott a másik oldalon. Te pedig nagyon tudsz szeretni, így aggodalomra nincs ok. Bízzál, egy kicsit jobban az életben az segít!
Nem lesz semmi baj Aniko! persze konnyu ezt irni, es tudom aki fel, ugyis fel.Sokan gondolnak Rad, oda hozzad, ezert lesz minden rendben.
VálaszTörlésSzeretettel puszillak:)
Igaz.. mások vagyunk... és másként éljük meg a pillanatokat és másként látjuk a dolgokat és az elfogadása is másként történik.
VálaszTörlésÉn lesz, ahogy lesz beállítottságú vagyok.... kicsit könnyebb így!Gondolok rád!
A műtét még kicsit odébb van, a félelmen, az idegességen remélem némileg már túlléptem. Nem volt könnyű nyaram. Boróka, a hit az nagyon fontos, tapasztalom a környezetemben, néha csodálom őket. A fiamat is(a másikat), de ez kegyelem dolga. Szeretet? Az állatokat, azokat igen, az embereket? Nagyon keveset, de őket szeretem. Köszönöm a biztatást. Úgy feltudod emelni az embert.
VálaszTörlésElla, neked ezzel a szemlélettel tényleg könnyebb. Mi lenne, ha mindenki egyforma lenne, szoktam erre mondani.
VálaszTörlés