Kokárdavirág volt az a virág

ami ezt  a házat még vonzóbbá tette számomra. Már sokszor fotóztam, apám üdülőfalujának egyik háza, a kedvencem. Valaha bolt volt, aztán már csak egy öreg néni lakta míg a betegség és a "kedves" rokonok sorsot nem húztak felette. Mindig irigyeltem  a kerítésen kikandikáló virágokat, mint kiderült a kokárdavirágot. Hoztam is magamnak belőle vetnivalót, de arra már nekem is lett, bolti magból, igaz. Zacskós virág, mögöttes történet, érzések és hangulatok nélkül. A jövőjét, a történetét ezeknek  a virágoknak már én jegyzem majd. Imádom ezeket a fotókat, s imádom a gömbjeit, sajnálom levágni, pedig az újabb virágok miatt, tudom kellene. Majd holnap, ma még fotóztam, ma még gyönyörködtem bennük. ma még róluk szól a bejegyzés.

 

  Színeket ásít a búcsúzó fény,
a naplemente kokárdavirág,
narancs, piros, sárga szivárványlény. Steel

 

A reggeli kert virágai.

S a kertészsegéd.