Ők sziámi ikrek vagy ketten nőttek egy helyen? Ketten együtt? S mégis megmaradtak! hány ilyen párost látni az erdőn!
S végül az örök kedvenc látvány, korábbi felvétel, már most sem volt az igazi. Viszlát őszi erdő! Gyönyörű voltál!
“Odakint megmozdult a szél, és a
varjak elhallgattak. A köd dél felé torlódott, és nem forgott már
alulról felfelé, hanem elnyúlt, mintha nyomná valami. S a köd elindult,
mind nagyobb gyorsasággal. Később már rongyosan, szakadozottan
vágtatott. A fák meghajoltak, a fáradt, sárga levelek megmozdultak a
földön. A kémény füstje elnyúlt, hosszú zászló lett. Messze valahol
suhogni kezdett a szél.” (Kele)
“Ekkor már közel szállt az erdők fölé a nap, és a szelíd ősz édes-fanyar illata megült az avaron, mint az öreg emlékkönyvek fonnyadó virágainak illata. A fészkek üresen ásítottak, az erdő csendes volt, mint a borongó gondolat, csak a harkály kopogott valahol messze, mintha a nyár útiládájába verték volna az utolsó szögeket.” (Bogáncs)
Stílszerűen: https://erdeiprogramok.hu/2020/09/22/51-varazslatos-leiras-az-oszi-erdorol-fekete-istvantol/