Erdők, hegyek. Csak hegyek?

Ezt minden magyarnak el kellene olvasni, becsüljék az erdőket. Érzékeny kincseink.

Nagyon szerettem, megfogott.

Ketten voltunk, a kutyával. Elvonási tünetem volt. Bár még zöld, de szerettem,

kellett.
 

Egy szebb világ

Olvassátok, mindet, nem tudnék választani.

Lent pedig a kert, így októberben:

Neten rendeltem hagymákat, el is ültettem annak rendje és módja szerint. Ő pedig ki is hajtott annak rendje és módja szerint. Igaza volt, minden adottság megvolt hozzá, hogy ezt tegye. Igaz, hogy a fagy a Kanna leveleit elkapta, de ő ezzel nem törődik. Már a faggyal. Igaz, most kicsit visszahúzódott, de nálunk több reggelen is itt járt.

 

 Most kellene erdőt járni, majd, remélem megvár minket. "Az ősz átmenet,a felszámolás ideje, felszámoljuk az égbolt fényét, a levegő melegét, a növények leveleit:  Karl Ove Knausgard Jegyeztem fel ezt az idézete, amikor még a könyvet olvastam, október 10-re, előre. Valahogy még most sem aktuális. Legyen szép napotok!

Elkapott minket

 a devla, mondaná  a kolléganőm. Sunyi módon, orvul támadott, akkor amikor nem is számítottunk rá. Fiam szerint -a környezete tünetei alapján- ez bizony covid. Mikor már lábra tudtam állni hívogattam a körzeti orvost, de nem vette fel a telefont senki, maradt a gyógyszerelés házilagos megoldása, pihenés. Nem mintha mást tudtunk volna csinálni. Talán én jobban viseltem, mint az uram, bár harmatgyenge vagyok, mint várható is volt, láz után. Ma azért egy rövid sétára nyomorult kutyát is elvihetem, remélem. 

Ez a ma reggeli kerti sétánk fotós lenyomata: napkelte, nap aranya, didergős pára, majd ismét nap fénye

Nekünk, mindnyájunknak

Milyen hosszú az éjszaka 

Nézőpontok

 Kérdem a szembe szomszédot,  hogy nem látom a macskáit. Egy van még, a másik elveszett, nem találja, kb mint Aladár. Mindenhol kereste, nyomaveszett. Vagy inkább felkoncolták, mondom neki. A kitört , éhes kutyák, elveszett macskák, túl nagy az egybeesés.

Ő túllépett rajta, de látja rajtam a gyászt. Mások vagyunk, szerettem a kutyafülűt, csaladtag volt. Nő vagyok, érzelmesebb, mondom.

Mobilról írok, a fotót nem jó helyre tette be. Látni a négy levelű lóheréket, sőt van öt levelű is!!! Akkor azt kívántam, hogy legyen szerencsés a kirándulásunk. Úgy félek kimozdulni, tiszta vénasszony lett belőlem. Pedig az erdőn is milyen sokat jártunk,  pár éve is. Vagy inkább eltelt pár év?

Elmúlt korok kövei

Kinizsi Pál síremléke, eredetileg a kolostorban temették el

 A lenti köveket pedig a kolostorból ásták ki, hozták el.Szívszorító volt látni, hogy mi maradt belőle. A sima köveket felrobbantása után a vár megerősítésére használták fel. A modellek az eredeti állapotát mutatják.

 Íme pár fotó a ""felújításról"

Viszont a benti kiállítások érdekesek, bár eredeti tárgy, stb.  itt is kevés van.

A legkorszerűbb bemutatási lehetőségek felvonultatásával nyert a vár, de az építészeti részét akkor sem tudom elfogadni. Menjetek, nézzétek meg!

Kicsúsztuk az időből, most Tihany lett az elérhetetlen kirándulási cél. (Már ez is évek óta.) Haza indultunk, jó melegben... Aztán betértünk kedvenc vonyarci éttermünkbe a Tó-Vendéglőbe halászlevet enni, aranyáron. Olyan finom volt, hogy így is megérte. S ezzel a kirándulással az éves nyaralásunkat ki is pipáltuk.

 S két fotó a számomra oly kedves Vöröstó két házáról.