Nagyvázsony pálos kolostorrom. Évek óta készültünk megnézni, de volt, hogy helyiek beszéltek le róla a felázott út miatt. Most hirtelen indultunk el, bízva a meleg enyhülésében. Azért csak kifogtunk egy meleg napot.
Nyugalom, béke, csend, az ágakon áttörő napsugarak, szellő zúgása a lombok közt, potyogó makkok. S előttünk a tisztáson évszázados romok, valami fantasztikus sugárzású helyen. Csak jártunk körbe, élveztük a látványt, visszautaztunk évszázadokon, elmúlt időkbe.
Vannak még fotóim a gépen, de nem tudom letölteni. Egyenlőre.
Ezután jött a hidegvíz. A várba még sosem mentünk be, így alakult pedig 4×5-ször voltam már itt, s a környéken.
Most megtettük, s bevállalom hogy maradi vagyok, de ez a felújítás nekem sehogysem jött be. Idegen, rideg.
Bár mögötte a kiállítás érdekes, modern, s rengeteg emlék, kő, makett van a romról. Akkor is. Majd hozok még fotókat, mihelyt tudok.
Imádom az ilyen régi romokat, mindig elkalandoznak a gondolataim a múltba, milyen lehetett ott az élet többszáz évvel ezelőtt.
VálaszTörlésNekem a zeleméri templomrom ilyen, hihetetlen varázsa van számomra, el is megyünk majd megint oda.
Látod, mire jó egy bejegyzés!
VálaszTörlés