kimozdultam, évek után végre, s először. Bejelentkeztem egy pálosokról szóló konferenciára. Érdekelt a téma. Már a reggel jól indult, elromlott a hajszárító, vagy 3/4 órát szárítottam a hajam, minden módon.
Ott, a konferencián először nem volt hangosítás, nem hallottam, gondoltam felállok, s elmegyek. Mások is értelmesen nézhettek, mert rákérdezett az előadó hátul is hallják? Persze, mások sem hallották. Aztán jöttek az érdekesnél érdekesebb előadások, csak közben én kezdtem a szék alá csúszni. (Hidegfront közelgett, másnap.) Aztán ebédidőben kimentem sétálni, miközben tényleg kimentek alólam a lábaim, s szerencsémre volt 10 percen belül buszom hazafelé, így eljöttem, feküdnöm kell ilyenkor. Délután elkapott még egyszer, majd a városba kellett menjünk, nos ott egy padon voltam rosszul, s 10 perc múlva már kutyabajom nem volt. Ilyen a betegségem. Meg a gyógyszer is felszívódhatott. S másnap ide is ért a hidegfront.
Az egyik előadáson beszéltek Nagyvázsonyról, az ottani kolostorról, s évek óta nagyon szerettem volna látni, ami nem jött össze. Ezért is kezdtük a napot Nagyvázsonyban a kolostor romjainál.
 |
Sajnálom, hogy az első kiruccanásod ilyen rosszul sikerült. Olyan nehéz "újrakezdeni'! A nagyvázsonyi utatok úgy látom annál jobban sikerült. Atyaég, leírni is furcsa, hogy majdnem félévszázada jártunk ott.
VálaszTörlésAkkor én szerencsés vagyok, "közel van", meg Kapolcshoz is. Át-átmentünk, ha arra jártunk.Meg kedves helyünk is volt.
Törlés