Lesznai Annáról podcast
S kedves versem a Szóvarázslók blogról
Lesznai
Anna: Egyszerű dal
Hogy engem
lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat,
árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert
én is lombos, rejtős vagyok.
Ha engem
szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt,
suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem
is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.
Ha testem
kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és
hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én
is, bennem is nyílnak virágok.
Ha ölelni
óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek,
szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük
megállok, hajamban játszik a nap.
Ha bírni
akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a
föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom
hordja, én is azé leszek.
Ha ismerni
vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a
völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a
lelkem, de valahol otthon vagyok.
Ha szeretni
szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a
fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik
csókom minden sugár nyomán.
Ha jó akarsz
lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő
szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni
szólni szemérmes szívnek nehéz.
Ha el akarsz
hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek
nyomán arannyal porzik az út.
Örökké
nyílik a kert, de viszont sohase látod
LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT
Homály erjed bomlott avarból,
gyűrött gyepből víz bugyborékol,
cuppog a zsombék, duzzad az ér,
földből buggyan a barna vér,
a halmok gőzzel töltött csutorák.
Sötét vadkan magát beássa,
szarkák csörögnek a szántásra,
rögök kövér varanggyá válnak,
iramló nyulak ködbe válnak,
szétvetett karral izzadnak a fák.
Veres irhájú alkonyat
kérődzik zörgő ág alatt,
ég lóbálja ködemlejét,
egy szarvas felveti fejét,
aggancsa repedt fellegbe akad.
Párakendő hull hegytetőre,
nyirkos kígyó kúszik fenyérre,
roppant hüllő az ősi sárban:
árny hentereg nyögő határban,
a völgyek vemhes öle felszakad.
Növény, kő mozdul, állat dermed,
széjjelfoszlik a biztos termet,
élőt elnyelnek lomha vermek,
vak holtak üstököst kevernek,
elomlik a bátor, a restnek szárnya termett
Minden, mi rend volt, gyönyörűség,
emberalakra szabott szépség,
ember szivéhez mért öröm:
átcsörtet most a zárt körön,
megkergült kéjjel káoszba rohan.
Veled mi lesz? Ejtsd el magad,
s a hömpölygő ár elragad…
Vagy kulcsold össze két kezed,
s mint aki célba érkezett,
itt van, nem tágít, megmarad:
most mutasd meg az arcodat!
(1938)
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT
Homály erjed bomlott avarból,
gyűrött gyepből víz bugyborékol,
cuppog a zsombék, duzzad az ér,
földből buggyan a barna vér,
a halmok gőzzel töltött csutorák.
Sötét vadkan magát beássa,
szarkák csörögnek a szántásra,
rögök kövér varanggyá válnak,
iramló nyulak ködbe válnak,
szétvetett karral izzadnak a fák.
Veres irhájú alkonyat
kérődzik zörgő ág alatt,
ég lóbálja ködemlejét,
egy szarvas felveti fejét,
aggancsa repedt fellegbe akad.
Párakendő hull hegytetőre,
nyirkos kígyó kúszik fenyérre,
roppant hüllő az ősi sárban:
árny hentereg nyögő határban,
a völgyek vemhes öle felszakad.
Növény, kő mozdul, állat dermed,
széjjelfoszlik a biztos termet,
élőt elnyelnek lomha vermek,
vak holtak üstököst kevernek,
elomlik a bátor, a restnek szárnya termett
Minden, mi rend volt, gyönyörűség,
emberalakra szabott szépség,
ember szivéhez mért öröm:
átcsörtet most a zárt körön,
megkergült kéjjel káoszba rohan.
Veled mi lesz? Ejtsd el magad,
s a hömpölygő ár elragad…
Vagy kulcsold össze két kezed,
s mint aki célba érkezett,
itt van, nem tágít, megmarad:
most mutasd meg az arcodat!
(1938)
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT
Homály erjed bomlott avarból,
gyűrött gyepből víz bugyborékol,
cuppog a zsombék, duzzad az ér,
földből buggyan a barna vér,
a halmok gőzzel töltött csutorák.
Sötét vadkan magát beássa,
szarkák csörögnek a szántásra,
rögök kövér varanggyá válnak,
iramló nyulak ködbe válnak,
szétvetett karral izzadnak a fák.
Veres irhájú alkonyat
kérődzik zörgő ág alatt,
ég lóbálja ködemlejét,
egy szarvas felveti fejét,
aggancsa repedt fellegbe akad.
Párakendő hull hegytetőre,
nyirkos kígyó kúszik fenyérre,
roppant hüllő az ősi sárban:
árny hentereg nyögő határban,
a völgyek vemhes öle felszakad.
Növény, kő mozdul, állat dermed,
széjjelfoszlik a biztos termet,
élőt elnyelnek lomha vermek,
vak holtak üstököst kevernek,
elomlik a bátor, a restnek szárnya termett
Minden, mi rend volt, gyönyörűség,
emberalakra szabott szépség,
ember szivéhez mért öröm:
átcsörtet most a zárt körön,
megkergült kéjjel káoszba rohan.
Veled mi lesz? Ejtsd el magad,
s a hömpölygő ár elragad…
Vagy kulcsold össze két kezed,
s mint aki célba érkezett,
itt van, nem tágít, megmarad:
most mutasd meg az arcodat!
(1938)
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT
Homály erjed bomlott avarból,
gyűrött gyepből víz bugyborékol,
cuppog a zsombék, duzzad az ér,
földből buggyan a barna vér,
a halmok gőzzel töltött csutorák.
Sötét vadkan magát beássa,
szarkák csörögnek a szántásra,
rögök kövér varanggyá válnak,
iramló nyulak ködbe válnak,
szétvetett karral izzadnak a fák.
Veres irhájú alkonyat
kérődzik zörgő ág alatt,
ég lóbálja ködemlejét,
egy szarvas felveti fejét,
aggancsa repedt fellegbe akad.
Párakendő hull hegytetőre,
nyirkos kígyó kúszik fenyérre,
roppant hüllő az ősi sárban:
árny hentereg nyögő határban,
a völgyek vemhes öle felszakad.
Növény, kő mozdul, állat dermed,
széjjelfoszlik a biztos termet,
élőt elnyelnek lomha vermek,
vak holtak üstököst kevernek,
elomlik a bátor, a restnek szárnya termett
Minden, mi rend volt, gyönyörűség,
emberalakra szabott szépség,
ember szivéhez mért öröm:
átcsörtet most a zárt körön,
megkergült kéjjel káoszba rohan.
Veled mi lesz? Ejtsd el magad,
s a hömpölygő ár elragad…
Vagy kulcsold össze két kezed,
s mint aki célba érkezett,
itt van, nem tágít, megmarad:
most mutasd meg az arcodat!
(1938)
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
