Kedvelem őt

Lesznai Annáról podcast

 S kedves versem a Szóvarázslók blogról

Lesznai Anna: Egyszerű dal

 

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,

A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.

Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

 

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt

A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,

Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

 

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,

Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.

Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

 

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.

Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.

Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

 

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,

Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.

Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

 

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,

Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.

Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

 

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,

Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,

Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

 

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket

Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.

Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.

 

Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,

Léptednek nyomán arannyal porzik az út.

Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod

 

LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT Homály erjed bomlott avarból, gyűrött gyepből víz bugyborékol, cuppog a zsombék, duzzad az ér, földből buggyan a barna vér, a halmok gőzzel töltött csutorák. Sötét vadkan magát beássa, szarkák csörögnek a szántásra, rögök kövér varanggyá válnak, iramló nyulak ködbe válnak, szétvetett karral izzadnak a fák. Veres irhájú alkonyat kérődzik zörgő ág alatt, ég lóbálja ködemlejét, egy szarvas felveti fejét, aggancsa repedt fellegbe akad. Párakendő hull hegytetőre, nyirkos kígyó kúszik fenyérre, roppant hüllő az ősi sárban: árny hentereg nyögő határban, a völgyek vemhes öle felszakad. Növény, kő mozdul, állat dermed, széjjelfoszlik a biztos termet, élőt elnyelnek lomha vermek, vak holtak üstököst kevernek, elomlik a bátor, a restnek szárnya termett Minden, mi rend volt, gyönyörűség, emberalakra szabott szépség, ember szivéhez mért öröm: átcsörtet most a zárt körön, megkergült kéjjel káoszba rohan. Veled mi lesz? Ejtsd el magad, s a hömpölygő ár elragad… Vagy kulcsold össze két kezed, s mint aki célba érkezett, itt van, nem tágít, megmarad: most mutasd meg az arcodat! (1938)

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT Homály erjed bomlott avarból, gyűrött gyepből víz bugyborékol, cuppog a zsombék, duzzad az ér, földből buggyan a barna vér, a halmok gőzzel töltött csutorák. Sötét vadkan magát beássa, szarkák csörögnek a szántásra, rögök kövér varanggyá válnak, iramló nyulak ködbe válnak, szétvetett karral izzadnak a fák. Veres irhájú alkonyat kérődzik zörgő ág alatt, ég lóbálja ködemlejét, egy szarvas felveti fejét, aggancsa repedt fellegbe akad. Párakendő hull hegytetőre, nyirkos kígyó kúszik fenyérre, roppant hüllő az ősi sárban: árny hentereg nyögő határban, a völgyek vemhes öle felszakad. Növény, kő mozdul, állat dermed, széjjelfoszlik a biztos termet, élőt elnyelnek lomha vermek, vak holtak üstököst kevernek, elomlik a bátor, a restnek szárnya termett Minden, mi rend volt, gyönyörűség, emberalakra szabott szépség, ember szivéhez mért öröm: átcsörtet most a zárt körön, megkergült kéjjel káoszba rohan. Veled mi lesz? Ejtsd el magad, s a hömpölygő ár elragad… Vagy kulcsold össze két kezed, s mint aki célba érkezett, itt van, nem tágít, megmarad: most mutasd meg az arcodat! (1938)

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT Homály erjed bomlott avarból, gyűrött gyepből víz bugyborékol, cuppog a zsombék, duzzad az ér, földből buggyan a barna vér, a halmok gőzzel töltött csutorák. Sötét vadkan magát beássa, szarkák csörögnek a szántásra, rögök kövér varanggyá válnak, iramló nyulak ködbe válnak, szétvetett karral izzadnak a fák. Veres irhájú alkonyat kérődzik zörgő ág alatt, ég lóbálja ködemlejét, egy szarvas felveti fejét, aggancsa repedt fellegbe akad. Párakendő hull hegytetőre, nyirkos kígyó kúszik fenyérre, roppant hüllő az ősi sárban: árny hentereg nyögő határban, a völgyek vemhes öle felszakad. Növény, kő mozdul, állat dermed, széjjelfoszlik a biztos termet, élőt elnyelnek lomha vermek, vak holtak üstököst kevernek, elomlik a bátor, a restnek szárnya termett Minden, mi rend volt, gyönyörűség, emberalakra szabott szépség, ember szivéhez mért öröm: átcsörtet most a zárt körön, megkergült kéjjel káoszba rohan. Veled mi lesz? Ejtsd el magad, s a hömpölygő ár elragad… Vagy kulcsold össze két kezed, s mint aki célba érkezett, itt van, nem tágít, megmarad: most mutasd meg az arcodat! (1938)

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT Homály erjed bomlott avarból, gyűrött gyepből víz bugyborékol, cuppog a zsombék, duzzad az ér, földből buggyan a barna vér, a halmok gőzzel töltött csutorák. Sötét vadkan magát beássa, szarkák csörögnek a szántásra, rögök kövér varanggyá válnak, iramló nyulak ködbe válnak, szétvetett karral izzadnak a fák. Veres irhájú alkonyat kérődzik zörgő ág alatt, ég lóbálja ködemlejét, egy szarvas felveti fejét, aggancsa repedt fellegbe akad. Párakendő hull hegytetőre, nyirkos kígyó kúszik fenyérre, roppant hüllő az ősi sárban: árny hentereg nyögő határban, a völgyek vemhes öle felszakad. Növény, kő mozdul, állat dermed, széjjelfoszlik a biztos termet, élőt elnyelnek lomha vermek, vak holtak üstököst kevernek, elomlik a bátor, a restnek szárnya termett Minden, mi rend volt, gyönyörűség, emberalakra szabott szépség, ember szivéhez mért öröm: átcsörtet most a zárt körön, megkergült kéjjel káoszba rohan. Veled mi lesz? Ejtsd el magad, s a hömpölygő ár elragad… Vagy kulcsold össze két kezed, s mint aki célba érkezett, itt van, nem tágít, megmarad: most mutasd meg az arcodat! (1938)

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.