Mára kiszámoltuk , hogy melyik helyre menjünk tekintettel a sárra. Nem odamentünk, elmentünk kedvenc tavunkhoz, körülnézünk, vissza is fordulhatunk. Egyedül voltunk, horgászok sehol, természetesen, de a nyomok alapján már jártak előttünk. Körbejártuk a tavat, félúton láttuk, hogy érkezett egy kutyás család,s mire visszaértünk egy pár. Tehát mindig akad vállalkozó, akármilyen az időjárás. (Pedig, bevallom, eleinte féltem egyedül, bármi történhet az emberrel. Megcsúszik, stb. Vadak.... Láttuk a hóban a nyomokat. S ha Zsebi nagyon bújik, akkor szagot érez.)
Ez a kedvenc részem, a kidőlt fákkal, most a hótól új rajzolatot mutatott.
Árnyék felé fotózva.
Élmény volt a séta, friss levegő, szikrázó napsütés, némi hóval tetézve. Holnap ismét havazik?
Nagyon jó szokás a nagy séta. Én is voltam régebben egyedül a kutyával az erdőben és nekem is előjött a kisördög: mi lesz ha megtámadnak? Hát igen...
VálaszTörlésszeretem a tó fotókat, a benne visszatükröződő fákat, napot. Mindig mást mutat az évszakok szerint, de így csupaszon is kedvelem.
VálaszTörlésAz az igazság, hogy én félnék egyedül, nem szívesen mászkálnék kihalt helyeken, bár ahogy írtad, itt azért csak van mozgás.
annyira csábító volt ma is a jó idő, úúúgy mentem volna ki, de mindkettőnk térde bemondta az unalmast :( úgyhogy egy jó darabig csend lesz, azt hiszem...
nagyon szep, nyugalmat sugarzo kepek..tetszik a sarga virag:)
VálaszTörlésA helyzet az, hogy kialakított sétaút van, stégekkel. Az egyik oldalon lekövezve, kavicsozva pontosabban. A másik oldal földes út, ebben olvadásban helyenként csupasz volt, és nagyon saras, tehát csúszós. Észnél kellett lenni, főleg, ha az ember úszni sem tud. Ez egyébként még sosem futott át bennem, bár volt év, emlegetjük is, ha arra járunk amikor combig érő hóba csúsztam bele.
VálaszTörlés