Női sors a munkatáborban.
Először féltem tőle, kicsit durva az eleje, az otthoni megaláztatások, majd a táborba vezető út. Aztán egyszer csak kinyílt a könyv, s letehetetlenné vált. Szép könyvvé vált. Ahogy e pokolban megtalálható lett a szép. S aki felhívta a figyelmemet a könyvre, ha elolvassátok a bejegyzést Ulickaja könyvét is érdemes elolvasni, újraolvasni. Én is így tettem. Utána jött Zulejka.
Megtörtént esemény alapján az írói fantázia műve. Valamelyik csatorna állítólag vetíti a belőle készült filmsorozatot. Más világ, más kor, legfeljebb a női kiszolgáltatottság a közös bennük. Megfogott ahogy a tényeket átszűrte magán az írónő, és közzéteszi könyvében, idézetetekkel, versekkel alámondva. S mind emellett jól ír, végig fenntartva a kérdést bűnös vagy áldozat-e Grace? .
Nézem a sorozatot a neten. Nagyon jó.
VálaszTörlésVége van már? melyik adón láttad?
TörlésEngem is nagyon érdekelnek a női sorsok, hiszen nő vagyok: ki,hogyan éli meg. A megaláztatásokba beleszakad a szívem .olvasva is.
VálaszTörlésakkor biztosan szívesen elolvassátok Edith Eva Eger könyvét is, fantasztikus
VálaszTörléshttps://www.libri.hu/konyv/edith_eva_eger.a-dontes-5.html
Listámon van már.
TörlésÉrdekes, engem is vonzanak az ilyes történetek, rendszerint találkozom is velük. Évek múlva, ha az enyém a könyv, újra is elolvasok ilyeneket. Ahogy nemrég a régi magyar paraszti életről szólót Gémes Esztertől, Martonné Homok Erzsébettől. Dettó, munka, munka hátán, megállás nélkül, aztán hatvan éves kor körül vagy bejön már valamilyen módon a látszata, vagy nem. Fent említetteknek sikerült, nekem nem - mármint az írás megmutatása. Már nem is törekszem rá. Azt mondta egyszer valaki, ha valaki tehetséges, az azt is jelenti, hogy tudja, hova kell vinnie a kreálmányait. Nekem mindig csak mondták, hogy jól írok, de nekem sose volt bátorságom sehova bevinni, pedig szerkesztőségekben dolgoztam - igaz, azok másfélék voltak, nem irodalom. Most megint jól elkanyarodtam a témától. Még azt akartam hozzáfűzni, hogy nemcsak konkrétan a női sorsok érdekeltek, hanem minden olyan könyv, ami a háborús megpróbáltatásokról, fogolytáborokról, menetelésekről, fasizmusról szól. Próbáltam kitalálni, miért érdekel ez engem annyira, a családunk nem volt érintett benne, igaz, van egy nagy régi könyvem. Te vagy a tanú! a címe, hatalmas, benne iszonyatos képekkel csonttá vált emberek egymásra hányt holttesteivel, egyéb gonosz dolgokkal. És, apai nagyapám, bár csak mint apám mostohája neve szerepelt a nagy listán kitelepítettként vagy áldozatként, ő volt a Lehel téri hentesüzlet tulajdonosa. - Később rájöttem, hogy nem is pont ezek a megaláztatások miatt, hanem anyám sorsa miatt, meg ahogy az én sorsom alakult, összefoglalva Gémes Eszter könyvcímével jellemezhetném: Mindig magam. Férfiak helyett is dolgoztunk, mert mindig olyanokkal futottunk össze, akik nem társunk, hanem kerékkötőink voltak.
VálaszTörlésMost gondolkodtam melyik könyvben voltak áldozatok a ők, az Altatóban, generációkon keresztül, míg nem született egy olyan, aki feloldotta ezt a sort. Genetikailag kódolt? Családi átok? Körülmények? Vagy egyszerűen vannak bátor, merész nők(emberek),s vannak mások. Nem vagyunk egyformák. Múltkor volt egy könyv, lánytestvérpár, egymással teljesen ellentétes utat jártak be, a partizán végül munkatáborba került, hazajött, iszonyú akarattal, betegen, két héttel élte túl. Ez a Gémes Eszter valami régi könyv ugye,parasztasszony volt?
TörlésRégi, a hetvenes évek elején vettem. Érdekes, már akkor is nagyon tetszett, a cím ragadott meg: Mindig magam. Nagyon élvezetes a stílusa, egyszerű, én is ilyenre törekedtem, bár voltak elszállós időszakaim. Abban ugyanaz Martonnéval, hogy mindegyiknek mihaszna férje, férjei voltak, nekik meg hatalmas energiát adott az úr. Ebben is éreztem hasonlóságot velük, bennem is óriási energiák jöttek felszínre, sokszor magam is csodálkoztam. De én 57 éves koromra lerobbantam, ők nem, Homoknének ugyan volt egy gyomorműtétje, és azután kezdett igazán írni. Mind a kettőt szívesen olvasnád. Nyilván tudat alatt munkál bennem, hátha még én is kezdek valamit az irományaimmal. Csak ma már kit érdekel egy ember élete? illetve nem egy, hanem egy család nőtagjaié. Mikor a tévénél dolgoztam másodállásban, Szalai Gyöngyinek mesélgettem a dolgaimról. Felfigyelt és riportfilmet akart csinálni négyünkkel (még egy nővérem és egy húgom is van), és anyánkkal. Merthogy mindenki elvált, és ennek az előzménye meg az volt, hogy a nagyanyánkat is máshoz kényszerítették. A férfival való boldogság elkerült minket. A férfihoz való hozzáállásunk érdekelte volna. Az volt az oka, hogy ez meghiúsult, merthogy se anyám, se a nővéreim nem vállalták volna az arcukat élesben, én egyedül meg nem voltam elég a rendezőnek. Ma már, talán mondhatom, hogy a két lányom változtat ezen. A gyerekes már 23. éve él együtt a párjával, amilyen link volt, kezd jobb lenni. A másik lány szintén tud bánni a párjával, bár eleinte neki is csak a linkek jöttek be.
VálaszTörlés