BÚÉK

kívánok szeretettel minden kedves blogolvasónak, erőben, egészségben, gazdagságban, vidámságban, s legfőképpen szeretetben!

Egy film, egy könyv

Egy férfi, aki tetszik nekem


Régesrégi: Belmondoval és Annie Girardot-val. Mondjam még?

Valami jó filmet kerestem, amúgy sok Poirot film is fent van a JouTobe-on.

S jöjjön egy könyv is, ami szép és nehéz olvasmány -vagy ki tudja?-  a maga módján. Én ajánlani tudom csak.

Macskaúr

 5 éve hagyott ittt minket, december 26-án reggelre. Elment az örök vadászmezőkre, ahol a gazda mindig vele volt, nem kellett rá várnia hol rövidebb, aztán meg hosszabb időkre. A végén száműzte ugyan falura, de ezzel visszaadta neki igazi macskalétét. Amivel bizony nagyon hamar megtanult élni.

Utolsó emlékem róla: ülök a kanapén az olvasósarkomban, Miska ölemben alszik, s simogatom. Bundájának selymes tapintását, annak emlékét örökre itt hagyta nekem.

Kimentem a kertben, van ott lent, ahová eltemettük egy macskamécses, meggyújtottam, elmondtam neki, hogy mennyire szerettem. (S ha már ott jártam Mózsihoz is volt pár mondatom, a Mózsihoz aki színes egyéniségével hagyta itt emlékét nálunk, s csak 10 hónapig élvezhettük társaságát vagy uralmát? Uralmát, amit örömmel szolgáltunk ki, mert élvezet volt figyelni ahogy tette-vette magát. Ő és Miska a leghosszabban és a legrövidebb ideig velünk élő macska volt eddig a legnagyobb szerelem, szívfájdalom és emlék, nekem, nekünk.)


Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.

Bálint György

Még egy háziállattal is milyen bonyolult a kapcsolat. Igaz, egy macska nem egyszerűen háziállat, sokkal több annál. Házi isten, régmúlt idők pogány istene. Vagy legalábbis királynő.

Lángh Júlia

Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.

Pam Brown

• 
  

Film

Fotográfia

és az előzmény rövidfilm: Fotográfia 

Pár napos a bejegyzés, remélem még elérhetők.

Az úgy volt,

hogy volt egy "ajándékunk", amit előválogatás után tovább vittünk volna. Viszont az előválogatók rácsaptak, tehát  borult az ajándékozási rend. Megálltunk egy benzinkútnál, hogy vegyünk egy csokoládét, akkor már.

Mi többfelé megyünk, vagyunk ilyenkor, tehát többfelé pakoltam, de Murphy uraság szerint nincs az  rendszer, mi szét ne borulna. Szétborult. Az utolsó csoki ottmaradt az autóban, amikor megkerült az autó sem/nem találtam, amikor hazaérve a kulcsot kerestem már a kezembe került, abban a pillanatban. (Viszont ugyanott előtte miért nem találtam?) Szóval volt ahova nem került még jelképes ajándék sem. Tanulság? Jobban kell pakolni.

Huncutka, akiről még tehetek fel fotókat...

S az úgy van, hogy semmi hangulatom sincs. Néztem a fotókat, szoktam csinálni éves összesítést, nos, most elmaradt. vagy csak e percben? Majd kiderül.

Áldott, békés ünnepeket

kívánok -a régi kedvencemmel- szeretettel minden kedves blogolvasónk!

Tudom, tudom,

most karácsonyi készülődést kellene mutogatnom, de ha a kertbe kimentemkor ezt láttam?!

 Téli jázmin és kikeleti bangita tavaszba öltözötten, s akkor az időjárásról már ne is beszéljünk.

Őbenne pedig napok óta gyönyörködünk. Jó ötlet volt korábban feldíszíteni, még ha amúgy ezt sosem akartam, de van amikor a szükség törvényt bont.

Jókor jó helyen

Elmentünk a kedvenc erdőnkbe sétálni, fejünket szellőztetni. Elküldtek minket, vadászat volt. Átmentünk az újonnan felfedezett tóra. (Ezt mellesleg jegyzem meg két autó jött ki megnézni minket. Nem horgászni mentünk...)

Viszont a nap nyugodott, aranyba vonat a fákat,  tavat. Íme:

 

 

 

Felmentést kaptam,

nem tudom írtam-e róla? Szóval, a vércukrom tökéletes, mínusz 15 kiló révén, tehát egy hó próbaidőre elhagyhatom az ominózus gyógyszeremet. Miért nem szóltam előbb?

Miért nem? Mert

egyre kevesebb lett a mellékhatás
kivártam
mert megérdeklődtem, nincs mi kiváltsa (ill.ahogy a körzetis mondta a diabetológiai szakrendelés írhat fel újat, nekik van erre bizonyítványuk)

Azért még most is néha brutálisan letámadott a gyógyszer, a legváratlanabb helyzetekben, s itt telt be a mérték, no és vártam az újabb véreredményt. Mivel tökéletes lett, szóltam. Szóval a diéta megtette a maga hatását, a gyógyszerrel karöltve. Most is nagyon odafigyelek mit és mennyit eszem. Nem vagyok az ellenségem. Fodorka kérdezte, elmaradt a válasz (s még Katalinnak tartozom, más ügyben), tudom.

Hogy diétáztam?

Lecsökkentettem az adagokat felére, harmadára.

Elhagytam minden fehérrel kezdődő élelmiszert,

nyár volt, sok zöldséggel, ezeket felkaroltam, s ha éhes voltam almát vagy sárgarépát majszoltam.

Figyeltem a javasolt arányokra: 30-30% szénhidrát, fehérje és rost.

Tulajdonképpen ennyi. Tehát gyakorlatilag majd mindent megeszek mint előtte, de mértékkel, más arányokban.

Eleinte nehéz volt, főleg, mert a cukrot pl. kávéban nem tudtam kiváltani. A mai napig nehéz, mert a steveanak azért más az íze. Mindent ezzel iszok,s az ételekben az eritritet használom. Nem olcsó, de kizárásos alapon ez maradt meg.

Amikor éhes voltam jött a folyadék, s az említett alma, sárgarépa, nagyon  jó a KorpoVIT és az exrudált kenyerek. S néha egy-egy marék mogyoró. Jól elveszi az éhséget. A saláták, s máig is szinte mindenhez eszem a "salátákat", mert szeretem. Eszem magában is, ha éhes vagyok, s egyszerűen csak kefirrel vagy tejkulturával leöntve. S van egy GLYX kenyér, amit diétásoknak, cukrosoknak gyártanak. Ez 40 dekagrammos, egy hétig kitart nekem, néha még marad is belőle.

Viszont kifogytam a ruháimból, s néha kellemetlen, amikor lógnak rajtad. Sosem felejtem el vérvételes hölgytársamat. Epekődiéta miatt fogyott 15 kg-t, falusi, hát húzkodják miatta, sovány. Viszont: ő így érzi jól magát, ahogy én is, óriási könnyebbség. Egy gond volt vele, a korábbi súlya ruhája volt rajta, hááát, csak az ember ezt így nem mondja, vagy kellett volna? Lógott rajta.

Nos, így ünnepek előtt ezt-azt pótolni nem nagy öröm, egyrészről, másrészről: noná, hogy jó!

Nem az én virágaim, egy blogról, de oly szépek!

Könyvajánló

Vadon élő elefántok gyászmenete búcsúztatta a halott tudóst!

Egy csordányi elefánt vándorolt hosszú mérföldeken át, hogy elbúcsúzzon Lawrence Anthonytól. A nemzetközileg elismert természet és környezet-védő, felfedező és író Dél-Afrika legendás alakjai közé tartozik. A halálát követő események, csodás és megmagyarázhatatlan jelenségek, amik megkoronázták életművét! 

Anthony 2012. március 7-én halt meg, élete során mély és közeli kapcsolata alakult ki az elefántokkal. Számtalan alkalommal védte meg fajtájukat és évtizedekig foglalkozott velük. 

Sokan úgy tartják, ember és állat között csak egy bizonyos "szintű" kapcsolat alakulhat ki, ami meg sem közelíti az emberi kapcsolatok bonyolultságát. Íme az elmélet cáfolata. 

A haldokló író házához, két nappal halála előtt érkezett meg a csorda. 31 elefánt jött végső búcsút venni tiszteletbeli társuktól. A környéken élők nem akartak hinni a szemüknek. Az állatok lassan, komótosan érkeztek, akár egy gyászmenet- Hihetetlen időérzékkel időzítették látogatásuk.

A gyász alatt nem ettek és nem aludtak. Két napig álltak a tudós szavannai háza előtt, majd miután Anthony eltávozott, rendezetten sorban, ugyan azon az úton távoztak, amin korábban megérkeztek. 

Mindez azért is megdöbbentő, mert az író – betegsége miatt – már három éve nem létesített kapcsolatot a vadon élő elefántokkal.

Csodálatos, megható és döbbenetes történet ez, amire nincs más magyarázat, mint hogy az univerzumot átható energiák, köztük a szeretet ereje, nem ismer faji korlátokat…forrás

S hogy alakult ki ez a meghitt kapcsolat az elefántok és a környezetvédő között? Érdemes elolvasni a könyvét, amelyben mindezt leírja, érdekes, izgalmas:

 

és mert Advent ideje van ajánlom ismét Szabó Magda könyvét, több írását is az időszak miatt is:

Nyugalomba érkeztünk (remélem)

Pénteken éppen az orvoshoz, -értsd körzeti- mentünk vissza összes vérképpel, leletekkel, stb. , amikor fenyőárusokba akadtunk. Így lett fenyőfánk, s mivel nálunk az ünnep a vándorlásról szól, sosem tudtam, évek óta a fenyő gyönyörűségét kiélvezni, ma nekiálltunk, s feldíszítettük. Legalább látványunk legyen, mi nem ajándékozunk (egymást), s most még szaloncukrunk sincs, de anélkül is lehet díszíteni, s úgy is, ha nem követünk trendet, viszont szívbéli lesz, s számunkra ez a lényeg.

Ma összeeszkábáltam egy adventi koszurút is, nos későn, de nem is ez a lényeg. A díszekkel előkerültek koszorúk is. S a házat is telepakoltam angyalokkal, akkor már. Szóval némileg elkésve mégis lett ünnepi készülődés, mire lenyugodtunk, remélem a városba ügyintézendő, javításokat felügyelő ki-bevonulás is véget ért. Lehet tornázni reggelente, de ahhoz kell a rendszeresség, a körülmények megléte is. Ez is jól elmaradt.

Egy karácsonyi, régebbi film. Legalább már tudok filmeket is nézni, lassan megnyugszom én is.

Korosztályomnak, s mindenki másnak

Táncterápia

vagy

http://filmezek.com/online-filmek/tancterapia/

Aki szereti a telet!

Szeretet, szerelem, szép zenék

Napok óta nem volt türelmem filmhez. Karácsonyi filmre kerestem, köztük volt. Talán a téma miatt? Minden esetre néhány túlcsorduló filmnél többet ért.

Adventre Szabó Magdától

https://www.youtube.com/watch?v=cl6rTdHmMf8

Szösszenetek

Egy szép nap volt a tegnapi, mondtam este, pedig Murphy úr ugyancsak megtréfált minket. A kazán javítása miatt vártuk a szerelőt a lakásba, dugulásra érkeztünk, s amilyen szerencsénk volt, hipp-hopp jött a szippantó autó, kimosta az ominózus dugaszoló" csomagot", vagy minek is kell nevezni? Jól megúsztuk, gyorsan, hát nem szép volt az a nap? Utólag gondoltam bele, milyen rosszul is végződhetett volna?

A zsibavirág és vagy hat bokor társa ilyen szép tavaszt hozott az erkélyünk alá! Amúgy kankalin a neve, tudom, de felénk így (is) nevezik. S amúgy december is van, csak ő máshogy érzi.

Radír, Masni és Barack. Macska - és kutyanevek, mostanában találkoztam velük. A nagy kedvenc Barack, a maga 20-25 centiméterével, icike-picike, s máris ölbe kapatott kis dakszli vagy tacskó. Hát nem jobbak ezek az ízes, szép magyar állatnevek?

Ma reggel, korán vérvételre mentem. Az éjszakai dér elkapta a járdára hullott faleveleket:

 S akkor jött egy autó, s bevilágította őket. Szerintem gyönyörűek!

S jön a karácsony, közeleg, de nálunk valahogy nem jutottunk el felé. Az adventi gyertyák is becsomagolva vannak, vasárnap elindultam, hogy meggyújtom, azzal együtt el is felejtődött. Nekem, bevallom nincs sok karácsonyt váró hangulatom. Lehet, hogy sok minden összejött, mindent nem is írtam ide, meg aztán az én karácsonyaim régen mások voltak, mint amik mostanában vannak. Azt hiszem, magukkal vitték az ünnepvárásomat, az új rendszer még nem került a helyére.

Pihentetőül

ajánlom a könyvet, bár nem az a nagy könnyű olvasmány. Sem súlyában, ha egy macska fölött kell tartanod aki az öledben alszik. Sem tartalmában, viszont a stílusa, tartalma kárpótol az időnkénti nehézségeken, -mondhatnék inkább szörnyűségeket- a könyvben. Ugyanakkor a szerető, egymást támogató családtagok is ott vannak, hogy időnként némi napsugarat hozzanak a főszereplő életébe. No, meg az elmaradhatatlan  misztika is fel-felbukkan a könyv lapjain, a főhősnő képessége révén. Még a felénél tartok, de letehetetlen- Ebben a nyálkás, de még "meleg" időben van okom elfeküdni, macskákat altatni, s olvasni is mellesleg. Délután Zsebit tettük végtelen boldoggá, amikor kedvenc erdejében/erdőnkben nyargalhatott kedvére. (S más kutyások is hasonlóan gondolkodtak...) Szóval mindenkinek kijutott a jóból.

 S itt van még egy korábbi könyve, amit szintén kedveltem:

Kertek, filmecskéken

Napok óta élesítetlen a bejegyzés, akkor most közzé teszem, s a JouTube-on hasonlók is találhatók, ha valaki bele akar  kertek világába merülni.

A szeretet furcsa útjai. (Györgyinek)

Tűsarok

 vagy

Tűsarok

Variációk télre

Mert nem tudok aludni, pontosítok visszaaludni, ideültem a gép elé. A reggel ismét rohanással telik majd, gyors kelés, indulás vizsgálatokra. Így élünk mi 2018. decemberében. Viszont: én közben ráérek, vehettem adventi gyertyákat, füstölőket, körülnéztem a meglehetősen gyengécske adventi vásáron. S ennyiben is maradtam. Hol vannak itt pl. Orsi által mutatott lehetőségek? 

Viszont a vasárnap délután,  a természet, mint mindig tartogatott csodákat.

Ajánlom

A Mikecs Anna Altatójával "bekerültem" egy művészcsaládba, aztán szép lassan , ahogy olvasom a könyveiket elém jönnek újabb olvasmányok,  riportok velük, s családtagjaikkal. Ime egy riport, s egy könyv. S hogy Sanghajba költöznek? A múltkori kötetet olvasva egy cseppet sem csodálkozom.

Róka koma a városba ment

Tovább mennék, róka koma a városba jár. Gondolom nem először, mert igencsak otthonosan mozgott. Megállt az út szélén, körülnézett, aztán befelé indult. Mi a kórházból igyekeztünk haza este tíz óra magasságában, fotóztam, látta, hogy nézzük, elindult felénk. Etethetik valahol? Emberhez szokott? Aztán az egyik kertben tutulni kezdett egy kutya, gondolom szagot kaphatott. Mi elköszöntünk róka komától, hagytuk, menjen csak tovább. Megjegyzem, igencsak a város központjában voltunk, mert történeteket a bejáró rókákról még a lakótelepen hallottam, de itt is?

 

 Ők pedig az ablakokban  nyílnak dúsan, szépen, örömöt hozva e rideg napokba.

Hirtelen jött,

de annál durvábban támadt a fagy. Ahogy reggel végigmentem a kerten, láttam, hogy a magukat még tartó bangita, húsos som  leveleit elkapta a fagy, a nyári orgonáké is hullanak le. A még viruló nyári növények: mályva, borágó, éppen nyílásásban, hasonlóan a megkésetten virágzó sásliliom virágai, szárai megtörve adták meg magukat. Nem csak a hidegbe dermedt a kert, a halálba is, érezhetően. Inkább tetszhalál ez, szükség is van rá, mégis elszomorító volt látni. (Ezek a fotók pár naposak, a mai napon nem volt mit fotózzak. Még új ez a helyzet, szoknom kell, felfedezni a kopárságban, a halálban, tetszhalálban rejlő szépséget.)