Tovább mennék, róka koma a városba jár. Gondolom nem először, mert igencsak otthonosan mozgott. Megállt az út szélén, körülnézett, aztán befelé indult. Mi a kórházból igyekeztünk haza este tíz óra magasságában, fotóztam, látta, hogy nézzük, elindult felénk. Etethetik valahol? Emberhez szokott? Aztán az egyik kertben tutulni kezdett egy kutya, gondolom szagot kaphatott. Mi elköszöntünk róka komától, hagytuk, menjen csak tovább. Megjegyzem, igencsak a város központjában voltunk, mert történeteket a bejáró rókákról még a lakótelepen hallottam, de itt is?
Ők pedig az ablakokban nyílnak dúsan, szépen, örömöt hozva e rideg napokba.
gyönyörű a fokföldi ibolyád, az enyémek is mind nyílnak, szeretik a helyet az ablakpárkányon.
VálaszTörlésRóka, nahát, nem jó pedig ha emberi táplálékot eszik, bár már biztos hozzászokott.
Már csak nem etet valaki vadállatot a városban? A másik dolog ami eszembe jutott a veszettség. Írod, hogy elindult felétek. A betegség egyik legfőbb tünete is az, hogy gyakorlatilag megszűnik az embertől való ösztönös félelemük.
VálaszTörlésHuh, na a veszettség éppen nem jutott az eszembe. Nagyon ismerősen jött-ment, tehát valószínű naponta bejár. Nem is ki kell tenni, de ha szemétben talál ennivalót gondolom neki az étel. Egyszer a buszra vártam, mellettünk ment el valami szürkével a szájában. Kis állattal? Az odébb volt, családi házas övezet mögött, a vasút felé húzott el az a róka, pár éve.
Törlés