Mások

Megbolondult világ,

 s én is. Két napja elhagytam a kulcsot. Este, sötétben mentünk vissza keresni, kb. 5 óra telt el közben, ha ott ejtettem el, ahol gondolom hányan felvehették már. Ma megyünk a városba, a lakáshoz, remélem nem ott találtak rá, s keresték a hozzá tartozó lakást.

Lakás: kész van, még nekem van (mihez képet) némi takarítani valóm, aztán egy hét múlva érkezik a fiam. A készre.

 A petunia ezerrel nyomja a virágokat

 

A virágzó primuláink

 

 

 A tűztövisen egyetlen termés sincs. lerohadt? Elhordták a madarak? Sajnálom, szép lett volna a hó alatt.

 S még mindig van bokor, ami színeződik.

 

 A pázsitviola, ami nem terjedt, de legalább virágzik. November végén...

S egy erdei fotó? írhatnám tavasz az őszben. Egymás előtt, mögött, alatt, felett, ahogy illik. Azért az erdő már megviselt, de még színpompás részei mindig vannak. Bár Kecskeméten is kimentünk a szabadidőparkba, de olyan hideg szél fújta az átmeneti ruhatáramat, hogy visszafordultunk. Nagyon sajnáltam, de egyszerűen szétfagytunk.

 

 

Ki jár az erdőn?

- kérdezte egy régesrégi leporelló címe. Amikor felfedeztük kedvenc erdőnket, az elsőt (mert arra autózva láttuk, hogy a parkolóban autók állnak, s odamentünk megnézni miért?), meglepődve tapasztaltuk, hogy köszöntek nekünk. Régen, amikor a város parkerdejébe jártunk kirándulni ott erre  a szokásra nem emlékeztem. Aztán mi is köszöntünk, s jó játék volt tapasztalni néha a meglepetést, a kelletlenséget, a melegséget a másik hangján.

 S mikor új erdőkbe, tavakra mentünk át sétálni ez a szokásunk természetessé vált.  Horgásztavak közönsége=a horgászok nagyjából állandóak, már ismernek minket a kis fekete kutyával,

 

s úgy is állunk le egymással pár szót váltani.

 

 Az új népek (értsd éppen oda kirándulók, kutyákat sétáltatók) meg ha nem találkoztak volna vele, tanulják meg ezt a szokást.

Ki jár az erdőre? Kirándulók, nyugdíjasok sétálni,medvehagymát gyűjteni. Kisgyerekesek, mindenféle korú és közlekedési eszközű gyerekekkel. S a kutyások. Írhattam volna nagy betűvel, mert néha mi vagyunk a legtöbben. (Amikor leparkolunk, s arrafelé lefordulunk az útról már látjuk az autók számán mekkora forgalomra is számíthatunk?!) Van aki naponta kijár a szomszédos faluból, van aki sokszor, van aki többször. Vannak autóval összeálló csoportok, s hozzák a kutyáikat. Volt aki egy ideje már nem jön, s van aki több falunyi távolságból érkezik kutyástól, gyerekestől.

A (kedvenc) erdőnkben van egy erdészház, szobát is lehet foglalni  s idejárnak a vadászok is. Az odavezető út aszfaltozott, tehát ide eső után is bátran jöhetünk, nem leszünk sárosak. Ha kedvünk van, s a növényzet engedi felmehetünk a mindenféle utakon az igazi erdőbe, a fák közé is.

 

Lehet szedni medvehagymát, a hóvirágban inkább gyönyörködni, s alkalomadtán tele van ibolyával is. Ha nem kaszálnak vadvirágos az út széle, lehet velük ismerkedni, fotózni. Az erdei utak is rejtenek meglepetéseket.

A másik kedvencünk a szőlőhegy fölötti erdő. Először leállítottuk a pincéknél az autót, s elsétáltunk a tölgyhöz, a lakatlan vadászházhoz. Most már a hegy alján hagyjuk az autót, s az erdőn át érkezünk a tisztásra.

 

 Évekig a munkásokon (és a szarvasokon) kívül senkivel nem találkoztunk. Idén jöttek turisták, igazi hátizsákosok. Akkor mások is felkeresték, integettünk egymásnak. Jó volt emberekkel találkozni ott. S itt ragadtunk be az autóval. (Elárulom, azóta mindig félsz van bennem. Nem volt jó élmény, ha szerencsésen is ért véget.)

S vannak még más erdők, szőlőhegyek, s újabb tó is. A falura költözés felfedezései, örömei.

Annyira szeretem

forrás

Napsütés, november aranya

 A fotó is mutatja a kerti bútor bekerült a faházba. Szegény Zsebi lassan kiszorul onnan.Jut eszembe, meg sem néztem a bepakoláskor marad-r neki bejárat?

A madárnépséget is etetni kezdtem, lent a kert alján, közel az erdőhöz.Eddig cinegék érkeztek, sokan. Azt hiszem csuszka is.

 

 A kert napsütésben, az erdő aranyban köszöntött minket. Nem tudok betelni vele. Mire kimentünk a nap játszott velünk, elbújt és kibújt, utóbb esetben tudtam fotózni,átszínezte a leveleket.

 

 

 

 

 Ez a látvány élőben a legszebb, a fenyők barna törzse mögül átvilágító sárgásvörös lombok.

Elutazom a héten, nem tudom mire érkezem vissza, de ezt a látványt viszem magammal. A címlap fotó fája már levetkőzözött. így is szép.

"A legnagyobb kockázat az életben, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot"

A legnagyobb kockázat az életben, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot.

Az élet naposabb oldala c. filmből

A fekete fehér tavaly karácsonyi,a színes egy hetes.

Mára

 

"Van, hogy jobb az élet, ha nem tökéletes is.

Nem őrültünk meg,csak egy kicsit elvesztünk.".

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szeretet-konyve-720p.-drama-WslqWiEZfNlWVPNv