A hétvége

 

 

 

 

 

 

 

Ezek már hóvirágkeresőben készült fotók. Az egy hét előttihez képest néhány szál, szóló szál hóvirágot találtunk. Tényleg csak párat. Ez volt a legnagyobb csoport.

 

S a szél újra csak fúj és fúj és fúj.Arról nem írtam, hogy szombaton metszegettem a tavalyi, őszi virágzók maradványait, a füveket, s próbáltam szétásni egyet. Az ásás nem sikerült, csak magamat nyírtam ki. A tegnapi séta is rezgett, aztán mégis győzött felettem a kíváncsíság. S nem győztem magam áldani miatta. Ott az erdőm úgy éreztem, ez már a tavasz. A természet éled, bomlik, színeződik. Változásban van.

Megbolondult világ,

 s én is. Két napja elhagytam a kulcsot. Este, sötétben mentünk vissza keresni, kb. 5 óra telt el közben, ha ott ejtettem el, ahol gondolom hányan felvehették már. Ma megyünk a városba, a lakáshoz, remélem nem ott találtak rá, s keresték a hozzá tartozó lakást.

Lakás: kész van, még nekem van (mihez képet) némi takarítani valóm, aztán egy hét múlva érkezik a fiam. A készre.

 A petunia ezerrel nyomja a virágokat

 

A virágzó primuláink

 

 

 A tűztövisen egyetlen termés sincs. lerohadt? Elhordták a madarak? Sajnálom, szép lett volna a hó alatt.

 S még mindig van bokor, ami színeződik.

 

 A pázsitviola, ami nem terjedt, de legalább virágzik. November végén...

S egy erdei fotó? írhatnám tavasz az őszben. Egymás előtt, mögött, alatt, felett, ahogy illik. Azért az erdő már megviselt, de még színpompás részei mindig vannak. Bár Kecskeméten is kimentünk a szabadidőparkba, de olyan hideg szél fújta az átmeneti ruhatáramat, hogy visszafordultunk. Nagyon sajnáltam, de egyszerűen szétfagytunk.