Oldalak

2019. július 6., szombat

"Mostanában

..  egyre jobban csábítanak a falusi hajnalok, a csendes naplementék, az a mély elégedettség, amely bizonyára eltölt mindenkit, aki a saját zöld királyságában él." Frances Mayes


 Ablakunkból, szeretem ezt a reggeli látványt.



 S akkor felmerül az évszakok kérdése...


 Reggeli fűszerkert.






 A liliom bimbóját letörtem véletlenül. Eldobni nem akartam, behoztam. Az asztalon maradt s egyszer csak, tán pár nap múlva észrevettem, hogy nyílni kezd. Az élet csodája.

Ágnesnek


Kedvencem: sárkány, Süsü? Vagy inkább egyszerűen csak a gyíkok felügyelője, védője, mert sajnos nagy a kereslet irántuk a négylábúink felől. S Zsebi kapar, kapar és kapar.

Amúgy az időjárás, némi ásás és rendrakás a fűszerkertben nem használt nekem. Röviden szólva: kifeküdtem. S most finom voltam. Így jártam, én felelek magamért, magával ragadott a tennivaló.

2019. július 1., hétfő

A helyesírásról

Főiskolai barátnőm neves gimnáziumban érettségizett. Rajongva mesélt földrajz tanárukról, kinek hatalmas műveltsége, olvasottsága volt, de nem mehetett humán szakra, mert egyszerűen nem tudott helyesen írni. Magyar tanár rossz helyesírással? Nem ment. A szó mindkét értelmében.

Olvasok blogot, ahol  a megmutatkozás, a bemutatottak is impozánsak, viszont a blogger helyesírása időnként döccen.

S a végén írok magamról is. Nekem is adódnak gondjaim, főleg a hosszú és rövid magánhangzókkal, meg a fogalmazással is. Míg dolgoztam állandó céltábla voltam emiatt. Azt mondjuk nem értettem a cikkeket miért nem a tökéletesen író-fogalmazó kolléganő írta? Aztán egyszer előadtam az átírt szöveget, s akkor fellázadtam. Inkább mondom a saját fogalmazásút, mint a tőlem teljesen idegen szöveget, akkor is, ha az amúgy tökéletes. Ezek a javítások stb. mély és fájó nyomot hagytak bennem. A fent leírtak miatt is. Akkor miért nem....? Gondolom akinek jó  nyelvérzéke, magyar szakos, tehát ismeri és tanulta a magyar nyelv rejtelmeit, annak könnyebb.

Aztán volt a munkahelyen olyan is, hogy a feljebbvaló átírta a hozzákerülő szövegeket, közben elérkezett a hóhér akasztásának ideje is. Mert a vezető fölé is került vezető, nos ő meg a hibátlanul fogalmazó, megjelenítő vezetőnk anyagait bírálta, írta felül.

Hol hát az igazság?

Találtam egy szívbéli kertet

https://www.facebook.com/Den-Naturlige-Have és http://dennaturligehave.dk/

ezek vagy ez az a kert, amilyenre valahol én is törekszem. Valaki kérdezte: angolkert a miénk? Nem tudtam válaszolni. Mert benne van az is, de mégsem. Tán ilyent képzeltem leginkább.

Mutat is, de érzem ez még csak a kezdet, van még rajta mit finomítani. Viszont a lényeg: szeretem. Szeretem reggel, ébredés után körbejárni, rácsodálkozni a változásokra, vagy egyszerűen csak beleolvadni.
Szeretek benne dolgozni, mert ha félholt is vagyok, s csak úgy megyek ki sokszor zt veszem észre, már megint csinálok valamit, egy ideje. Akkor valahogy a rosszullétet, fáradtságot nem érzem.(Legfeljebb egy idő után pottyanok össze.)

S szeretem fotózni. Mert dokumentálom, hogy aztán később, ha valamit keresek megnézhessem, hogy hasonlítani tudjam, s mert annyi szépséget ad.




A rendszer nálatok is a spam közé teszi a komment üzeneteket?

2019. június 27., csütörtök

Olyan meleg van,

hogy a madáritatóban felforrt délre a víz. Lekvároztam, nem tudtam addig cserélni.


2019. június 24., hétfő

Hogyan etessünk kutyát?

Zsebi válogatós, Zsebi féltékeny Lajbira. Hogy két kutyám volt kitaláltam, hogy megetetem Lájbit, aztán a dobozát teletöltöm Zsebi ételével, s azt és onnan kapja. Bejött.

Verébügyek. Sokan vannak, szemtelenek vagy éhesek. A Katalin által ajánlott permakulturás hölgy szerint elfogyott az életterük, nincsen táplálkozási lehetőségük. Írországról van szó. Régi mondás volt verebekről és a lócitromról. Az sincs. Ők jobban tudják, hogy mikor eszik (nem eszik ) a kutya, lesben állnak. Sajnos, szerintem a cserjék bogyóit is leeszik. Van a lilabogyónk, tele volt virággal, azt hiszem bogyója már nem lesz. Megszakad a szívem, s tehetetlen vagyok-


. A szomszédban befészkeltek a tetőcserép alá, eladják a házat. Most készül a szomszéd kitakarítani őket. Azt tudom, hogy télen lent etetek a kertben. Ott tengelicek, csúszkák is jöttek az etetőre a cinkék mellett. Az etetés öröme volt, hogy nézhettem a madarakat, ez most elveszik. Sajnos.

 
Lettek cinkeunokák, ez már a második költés. Lent a kertben. Fent nem foglalták el az odút...


 A kert alján, eső után után. Még csörgedezik a víz. S ha már fotóztam ott: macskatemető, mécsessel. Alkalomadtán meggyújtom, szerettem őket.


Itt pedig kapaszoláriumos színem Lajbival. Tudna segíteni valaki? Mobilról áttöltöttem gépre a fotókat, azt hittem törlődnek, hát nem. Mit tehetek, mit csináljak? Hogyan? Köszönöm.


Nem tudom mutattam-e? A klematisz ilyen szép dús lett. Ő a sok esőt a múltkor a legjobbkor kapta.


2019. június 23., vasárnap

csendes

esőre ébredtem, csendesen felkeltem, s kávé után

(ami sajnos létszügkéglet lett pár napja, értsd addig kávé nélkül végeztem a reggeli kerti rituálét. Gondolom a nagy meleg szívja el az ember erejét, nem hagyja aludni. A tegnapi nap pokol volt számomra. Nem is értettem. Aztán a késődélutáni eső, lehűlés, s főleg a vihar megértette velem az okát.)

kimentem a csendes esős kertbe. Szétmertem az esővizet a hordóból, megetettem a kutyákat, Lájbi megkapta az extra szeretetét, mert egyedül van, szomorú és magányos. Szóval ezek után jöhettem én, s kert. Vagy inkább a kert, s én. Vagy mi ketten a kerttel. Sétáltam, nézelődtem, gyönyörködtem. Dicsértem, biztattam, csodáltam, simogattam a szememmel, gép nem volt velem. A fotók vihar utániak(közben bekerült pár korábbi is), de ugyanezt az érzést mutatják. Jó volt benne elmerülni, eggyé válni a szépségével, a nyugalommal, a csenddel. A jelennel, az ígéretekkel.




 Ők égig nőttek, rájuk folyt a Tetőgara, felhúzta őket, takarva s elfojtva minden növényt, amiket köréjük ültettem. A sugárzsálya is elengedte magát...



 A liliomok. Rájöttem mi adja a látványuk szépségét.Három sorba ültettem őket, egy, kettő, három tövet. Idén tőből új hajtásaik jöttek. Innen a gazdagságuk, szépségük, csodájuk. A piros bogár eleget lakmározott rajtuk, féltem semmi nem lesz belőlük.

 Ki a kicsit nem becsüli: illatos cickafark.


  
A kecskeméti lizinkám. Az iringók is nyílni kezdenek, már annyira vártam.

 A jezsámen, aki nehezen szedte össze magát. Valami fagyvonal lehet itt, elfagynak a loncok is minden télen. Ismét megfigyelem, aztán lehet új helyet kap. Viszont a feléledésére büszke vagyok, mondom is neki mindig.

 S vannak bokrok amik idénre lettek szépek, dúsak. Sajnos  a sárga virágút, neve nem jut eszembe nem vágtam tavasszal rendesen vissza. Gyógynövény. Hiába múlik felettem az idő... Tanultam belőle.

 

 A kert ezen sarka is kezd összenőni.Még nem tejes, de halad afelé. Amint s ahogy három éve elterveztem.
 
S az utolsó beültetés:
 



 A dudvás lonc sok esőt kap most a társaival együtt, növekedhetnek, megeredhetnek.S végül az árnyéki rész, zöldekkel: