Advent

Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Melindáknak, s minden virágszeretőnek

Könyvajánló, így Karácsony előtt, ha ajándékról kell gondolkodni. (Nekem is az angyalka hozza majd, csak előbb ideért a csomag, s én voltam olyan kíváncsi, hogy kibontottam. S milyen jól tettem, mert ajánlhatom azoknak, akik nem ismerik.)

 

Lechner Judit: Fűszeres-virágos kalendárium. Ki kellett írjam, nagyon rossz a fotó, alig olvasható. S a másik, amit tőle még megszereztem, mert kapható:

 

Ezt már olvasom.  A Püski Kiadó és Könyvesháztól rendeltem meg, másnap már nálam is voltak. S ők is adnak kedvezményt. 

A könyvekre a Kertbarát Magazin 9-10. számában figyeltem fel, s a harmadikra is ( Fűszerek, gyógynövények a magyar biokertben), ez már nem kapható vagy én nem találtam rá? Szóval a szerző kertészmérnök, biokertész, előadásokat is tart (de kíváncsi lennék rájuk!), s a kertje látogatható is a Kertnéző mozgalom keretében. Ami engem botcsinálta kertészt megfogott a szeretete, ahogy közelít, a szakmai tudás és széles kultúrtörténeti ismeretek. Nem csak "száraz" kertészeti könyvet olvasunk, hanem nagyon jó stílusban megírt növényismertetőt belehelyezve történelembe, művészetekbe, vallásba. Élvezet olvasni, öröm tanulni tőle, s közben egy csomó gyakorlati praktikához is jut az olvasó. S ismét bebizonyosodik, hogy amit az ember a családból, a gyermekkorból hoz, az bizony felnőttként is  kamatozik. Főleg, ha szívvel és lélekkel nyitogatják a szemeit!

S egy régi, új szerzeményünk, remélhetőleg sokáig a kert  és a madarak örömére. (Hogy érthető legyek: Zsebi a régiből ivott, többször leborította a földre, s lassan, szépen eltöredezett. Viszont! a földön van, nem lévén más, ebből itattam a madarakat, a csorba itatóból. Ők használták-e, ki tudja? Cirnyónak és Zsebinek viszont  ez a fő ívóhelye. Ki érti az állatokat?)  Most alátettem egy kutyaitatót, nem szép így, de remélem ezt használják majd a négylábúak...)

Ki a nappal kel: növények

 

 

 Loncok

 Borbolya

 

 Együtt

 

Hólyagvessző 

 

 

  Kedvenc helyem a kertben. (Tudom, már sokszor hoztam, de annyira kedvelem.)

 

Ki a nappal kel

Ahhoz képest, hogy enyhe éjszakát ígértek... Még a szemem sem nyitottam ki, rohantam ki a kertbe. Sikerült elkapnom a napkeltét. Minden reggel első utam a kaméliához vezet. Nyári helyén van, de betettük egy nagy műanyag edénybe, ahol is körbebéleltük, s a tetejét is megszórtuk diófalevelekkel. Minden reggel nézem fagyott-e a földje? Még nem. Az enciánt túl gyorsan vittem be, jöttek még jobb idők. A leanderek a fal mellett vannak, még őket sem hoztam be. Tudom, kockáztatok. Meglátjuk.

Az úgy volt, ..... (amikor már mindent leírtam, mit írnom volt érdemes, átmentem blogajánlóba...)

hogy szerettem volna a konyhába tányérokat az üres falra. S az úgy is volt, hogy a konyhaszekrény frontja fa. Tölgy. Szerettem volna átfesteni, de sehogy sem vitt rá a lélek. Divat, nem divat, nem érdekel, ez így szép. Sarok beépített része is volt a konyhabútornak, az elődünk elvitte. Ezen nagyon törtem a fejem, mit tegyek? Nyitott polc? Sarokpolc? Most úgy néz ki egy polcot csináltatunk a szembe falra, ablak mellé a tűzhellyel átellenben, A sarokba,  alul szakácskönyveknek, terítéskellékeknek, fölé kerül majd a mikró. Az fölé mi kerül? Majd adja a helyzet.

 

 

Egy blogban akadtam rá, csak mentettem a fotót. Ha véletlenül olvasna a tulajdonosa, nagy köszönet az ötletért.

Azt nem írtam, hogy  a konyha két méter széles, s kb. 3 méter hosszú, sok lehetőség nincs.  A nagy felületű üres fal még mindig megvan. Gondolkodtam ládákban is:

hazai Provence 

S nézegetem  a kis konyhákról szóló blogbejegyzéseket, ötletekért. S közben vadászni kezdtem tányérokra az üres hely betöltésére. Íme az eddigi eredmény.

 

 

S valószínű vagy veszünk ládákat, ha IKEA felé járunk, vagy hasonló polc kerül még valahogy a falra (elképzelések vannak), s közéjük a tányérok, mert ezeket nagyon megszerettem. Már parkettán összeraktam, látom a hiányzó helyet, amit még szereznem kell. (Ez a szerzés, sajnos nagy vadászattá lett. Azzá lett. Azzá...) A szecessziósnak akadnának társai, csak az a fránya pénz.

Hogy nem csak én vagyok kincsvadász, s hasonló érzések kavarognak bennünk, íme egy blogbejegyzés. 
(S valamikor még szomszédok is voltunk...)  S a kommentekhez: hozzám is került antikvár könyvesboltból dedikált könyv. Szívbéli szerző szívbéli  olvasónak írta.) S ha már ezen a blogon járok, amúgy is akartam ajánlani Murakami Haruki japán szerzőt. Itt értő szerző ír róla, én csak rajongó olvasója vagyok, de NAGY rajongója.

"Dicsérjen s áldjon,

 én Uram, ....a Nap, ki nappalt ád, világít, és minket megvidámít.

 

Áldjon, én Uram, asszony-nénénk, a Hold.... (Szent Ferenc: Naphimnusz)

(Az egyéb megjelenések sajnos adottak..)

A kereséshez a lökést

Katalin bejegyzése adta meg. Nagy kedvencem volt a Záróra című műsor, nagyon sajnáltam bezártát. Most újraéledt, a műsorvezető hölgy nevét viselve. Íme egy adása, vendég a Magvető Kiadó új igazgatója, aki más tevékenységével vált ismertté. (Kiemelhettem volna bárkit az eddigi beszélgetések közül, de most legyen ő.) A többi adás is elérhető a neten, ennek örülök, nem lévén televíziónk.
 

 

Nézzétek meg, szerintem érdemes.A témák, a személyek, a...