Álmaim-házunk, kertünk

2021. november 21., vasárnap

Ősz búcsúztató

avagy az elvesztett varázs. Vagy inkább elveszett? Elvesztett, mert régen voltak csodás reggelek, amikor a nap a szobát átvilágította, s én rá-rácsodálkoztam mindenre, amit bevilágított. Mint a fenti fotó, ahol a nyár emlékei láthatók. imádtam, amikor ezek árnyékai is megjelentek falon.

Lombja vesztett kecskerágó, még tele éléskamra a madaraknak. S így lángolóan csodaszép. Ez a szép a természetben, legyen bármely évszak mindig nyújt valami szépet, újat. hogy rácsodálkozhassunk.

Az etetőkön is megindult a forgalom, s meglepetésre, ma bent a kertben, értsd díszkert avagy Zsebi kert, ahogy emlegetjük gazdája után, a spirálon láttam egy csúszkát!!! ahogy a cinkegolyón szemezgetett. Már szomorú voltam, hogy nem fedezték fel maguknak a madarak.

Ma reggeli (mire közzéteszem tegnapi) fotó, a lentieket most töltöttem át a gépről. Emlékek, lassan már.

Borzasztó, hogy nem tudok írni magamról. Nem tudom leírni ami fáj, amit mondanom kellene. Az emberbe beleszáradnak a szavak. Családom egy részét két éve nem láttam. S ez valószínű így is lesz egy ideig. Egyre több a covidos a környezetemben. Oltottak is, durván betegen. Miben higgyen az ember?

Voltunk könyvtárban, hoztunk könyveket, azaz egy szám első személyben kellene írnom. Nekem fontosak a könyvek, nélkülük mi lenne velem? Elvisznek, elvarázsolnak, újat adnak, vigasztalnak, elmerülhetek bennük.

S íme a mai délután, egy erdő mellett úton:

S ezek még reggeli fotók, tele ködben, látni alig lehetett s még az éjszakai fagy nyomait is láthattam:

A boldogság

a szívünkben születik. Ám olykor a környezetünk is befolyásolja. Csien- lung

Az alábbi két fotó tegnap készült az erdőn. Nem tudom látható, jól látható-e a két egymást ölelő fa? Az első képen inkább egymásnak dőlnek, aztán ahogy visszanéztem rájuk a hátsó mintha ölelné a másikat. Két dolog jutott róluk eszembe:

van egy fotó Polcz Alaine és Mészöly Miklós láthatók rajta, az író így öleli át a feleségét. Nekem rögtön ez jutott eszembe. A másik, az oly sokszor emlegetett könyv: A fák titkos élete.

2021. november 16., kedd

Madárék

Először kikerült a régi, értsd kint maradt mellé egy etető. Érdekes módon rögtön érkeztek kosztosok is, sajnos magunk nem volt. 3 napja etetek, mióta ugyebár megjött az ellátás. Először madár sehol nem volt, de délután üres etetőket találtam. Tegnap már egy-két cinege megjelent, ma pedig legalább 15 röppent a két etető, s fa köré azonnal. S örömömre felfedeztem egy csúszkát is. Tavaly két pár járt hozzánk a kert mögötti erdőből.

Amúgy fent a díszkertben nagy a madarak mozgása, sok a cinege, rigó. A kitett két cinkegolyó érintetlen, nem is értem. Az ajándék spirál alakú tartó idegen lehet nekik. Sok a bogyós bokor a kertben, vAn tálalás a madaraknak, már akiknek ez fontos. Ki tudja meddig tart ki? S az ígért fagyos időjárás mikor érkezik? Mindig irigylem azokat, akiknél sokféle madár látogatja az etetőket, nálunk nem jellemző. Viszont akik jönnek, nekik mindig örülök. S a forgalomból, ha az ember nem nézne időjárás jelentést, akkor is tudnánk mindig mennyire van hideg. Olyankor megszaporodnak a vendégek, új fajok is megjelennek. S néha átutazó madarak is, csapatban.

Délután boltba mentem, felettem húztak darvak vagy vadludak. A fotót csak holnap tudom feltenni, így működik a mobilom. Örültem, hogy fotózni tudtam őket, s meglepetésre szépen repültek nyugat felé. Sokszor valami okból felettünk megkeverednek, s csak repkednek körbe-körbe. A maiak útja ezek szerint egyenes volt.

Ezek szerint itt a tél, avagy közeledik egyre jobban. Az etetők mindig ennek előjelzései, így pörög az esztendő.

2021. november 15., hétfő

Ti is nehezen

tudtok bármely bloghoz hozzászólni? Ez nekem probléma vagy másnak is? Így elmerednek a kommentjeim, most Évánál, s délután valaki másnál is így jártam.