Hogy ki ne maradjak a dícsőségből, Györgyinek

Egy időben sok időt töltöttem kórházban. Egy-egy alkalommal öt heteket is, Budapesten a Jahn Ferenc kórházban. Ennyi idő sok ismerkedésre ad alkalmat, sok betegtárssal való találkozásra, s mint tudjuk, mi emberek nem vagyunk egyformák. Szóval, tudnék mesélni kórházi "kalandokat".

Úgy tapasztaltam a betegek egyformák, tegeződik a gyárigazgató és a takarítónő is egymással,  betegségben nincsenek rangok, pozíciók. Egyszer belefutottam A mérnöknőbe. Lehet, hogy nem a státusza tette mássá, rátartivá, alapból volt ilyen. A kezdeményezésem, hogy tegeződjünk szájrándítással fogadta. Gondoltam nem kötelező, s magáztam.

Egyszer úgy adódott a fürdőben találkoztunk össze. Betegségem nem annyira egyértelmű, mint aki béna, fájdalma van, stb. Tán nem is látta rajtam, hogy milyen az állapotom. Addig. Zuhanyoztam, törölköztem, de alig álltam a lábamon, s ha már bejött, kértem maradjon, félek, hogy elesek. Aztán két kézzel megfogtam a lábam, s felemeltem ill. leemelem a wc vagy ágytálmosó tetejéről, aminek addig támasztottam, hogy törölközni tudjak. Rám döbbent, ilyen állapotban vagyok? Eztán sokkal emberibb lett velem. Ez kellett hozzá?

Sokszor elgondolkodom, hogy professzorunk dr. Szobor Albert, a betegségünk nemzetközi hírű tudósa mit meg nem tett a betegeiért?! S el-elmélázok mi lenne ma? Az ember kéri, mindent megtesz csak kórházba ne kerüljön. Ma mi lenne velünk? Ma nem a beteg számít, nem a betegség, a költségek határozzák meg a kezelés mikéntjét, s bízzunk benne, hogy lesz orvosunk, lesz olyan aki még ismeri, s nem gyógyszerezi el a betegét, a betegséget. (S mint mindig, most is tisztelet a kivételnek, mert mindig van, mindig akad.)

Októberi nagy fürdőzés,

mert nyáron nem voltak madarak, jelentem, visszatértek. Igaz verebek, de tegnap őszapók is átvonultak a kerten, a fűzfán. Mintha éreznék a búcsúzást.

 

 Nem sorolom el mi minden nyílik újra. Ez az egyetlen virágzat annyi szépséget ad, ahogy átsüt rajta a nap, megül rajta az éjszakai pára. A nyári virágzatokat az időjárás szétverte, szó szerint.

 Ő jövevény aster, a szél hozta, én meg majd átásom.

 Őket pedig az őszi beragadós kaland után tavasszal ástuk ki az erdőn. Itt nagyon magukra találtak. Mennyit kerestem, próbálkoztam évek óta a lampionvirággal. Most sikerült!

 Az újravirágzók, ez a bordós nagyon kedves, nem tudom mi a neve, s még mindig tele van virággal.

Itt meg már a megfáradt kert látható, szerszámok, ki-és átásások, elköszönések növényektől. S befejezésként ez a nagyon kitartó lila aster, igaz fekszik az egész környezetén, de hetek óta nyílik, és nyílik, s még mindig nyílik.

Holnap elmegyünk első Édenpontos kertlátogatásunkra, hirtelen meggondolásból jelentkeztem. Kíváncsi vagyok, leszek.

Zselicszentpál

 

Tudom, tudom, ez az én hobbim, de ha már odamentünk, s lefotóztam, közzéteszem.

Kimozdultam

 No nem az erdőre, éppen, a városba egy programra. Úgy látszik nyitni kezdtem a nagy bezárkózásból. Ismert (média)személyiséggel volt találkozó, nem csalódtam benne, jókat mondott.

 Hát nem úgy néz ki, mint egy avarból felbukkanó sárkányfej?

Egy levélcsomó még az erdőről az ősz árnyalataival, imádom.

Mit ne vásároljunk?

Vagyis inkább ezek az én tapasztalataim:

JYSK fából készült laptoptartó, már ezeszer ezer darabra szétesett. Mellette szól, hogy többnyire összerakható újra. Barkácsolás kedvéért vettük vagy laptoptartónak?


Ágytakaró háziállatok elleni védelemre, mostanában többfelé reklámozzák. Megrendeltem, de fotel méretűt küldtek, Már így indult. Viszont készségesen kicserélték, s azonnal. Kétszínű, ez jó. Vékony, steppelt anyag, a szőr átmegy a réseken, porszívózhatunk... még folyadék nem került rá, félek, azzal is így járnánk. Hááááát, nem is tudom. Nekem csalódás volt. Akkora gond a kárpitozott bútorok takarása, védelme a háziállatok ellen. Igen, minek engedjük be őket?! Csak.

Írtam, hogy vettünk egy használt, retro íróasztalt, ami sérülten érkezett. Jó, jó nem volt élvédetten csomagolva, kétségtelen, de hogy jól leejtették valahol valakik vagy a gép, ami pakolja. A cég, már a szállító nem ismerte el a károkozást, a feladója ajánlott fel némi kártérítést, s át is utalta Most menjek a békéltető testülethez pereskedni?

S hogy szépen is lássak a világból, itt van pl. a kertészetünk, ahol sokat vásárolunk. Szeretek odamenni, mert szinte barátként érkezem, elbeszélgetünk, tanácsokat kapok, emberként bánnak velem.

S a hatalmasra nőtt astereket folyamatosan metszem vissza. Fent szoktam hagyni télre többüket, az idei év nem erről szól. Szépek voltak, dúsak a maguk túlnövésében, de ennyi volt, nem győztem őket fel- és összekötözni, kitámasztani.

S jövőre a kannák is máshogy kerülnek kiültetésre. Csak nehogy jövőre meg szárazság legyen, s visszasírjam az idei bőséget. Hogy nekem semmi nem jó.

Hogyan tegyük tönkre a szépet?

 A mostani kirándulás inkább természetjárásról szólt, véletlenül fedeztem fel a simonfai kálváriát, s elmentünk Aranyos Fodorkának lefotózni. Hatalmas kutya ijesztgetett a templomkertben, amit szépen kialakítottak, rendben tartanak. Nemcsak akkori ottlétének,  rendszeres ottlétének tagadhatatlan nyomai voltak. Nagy kutya, nagy nyomokkal. A templomdomb alatti kertben láttuk viszont később, amikor hazament. A gazdája nem gondol bele kutyája "garázdálkodásába"?

Ez a fotó is ott készült, egy turistaház kapuja:

Október aranyló fényekkel

 

 Odafelé és visszatekintve

 

.... és a szív, látjátok? Üzentek a fák, a fények!

 S akkor már (mert egy komment eszembe juttatta) ideírom. Májusban jártunk itt utoljára, s előtte többször, erdőben. Fotóztam is a fasorokat mindig. Most nem tudtam, 5 hónap alatt kivágták, kitisztították, lekerítették.

 Ennyi. Öregek az erdők, a híres tölgy tele száraz ágakkal, akkor is fáj a szívem érte, értük. A fákért, az erdőért. Olyan béke, nyugalom vett minket körül délután.