Hogyan tegyük tönkre a szépet?

 A mostani kirándulás inkább természetjárásról szólt, véletlenül fedeztem fel a simonfai kálváriát, s elmentünk Aranyos Fodorkának lefotózni. Hatalmas kutya ijesztgetett a templomkertben, amit szépen kialakítottak, rendben tartanak. Nemcsak akkori ottlétének,  rendszeres ottlétének tagadhatatlan nyomai voltak. Nagy kutya, nagy nyomokkal. A templomdomb alatti kertben láttuk viszont később, amikor hazament. A gazdája nem gondol bele kutyája "garázdálkodásába"?

Ez a fotó is ott készült, egy turistaház kapuja:

Kálváriafotózások: Kenyeri

 Nagy kedvencem. A kezdeti kálváriák közé tartozik, elhanyagolt, az út mellett áll, ahogy beérünk a faluba. (Pedig itt fotóztam a szépen rendezett, megbecsült régi sírokat.)  Valahogy mégis fenséges, Szilágyi István Kálváriák c. könyvének borítófotója volt annak idején.

Aztán fordulok egyet, s emlékezem. Apámék repülőtere itt volt, ezért  a közeli táboroztatás Páliban. S régen itt lakott a főiskolás barátnőm családja  is, 12 km-t gyalogoltunk Vönöckről, a szomszéd faluból a harmadik barátnőnkkel, hogy láthassuk. Már semmire (házakra, utcákra) nem ismertem rá. Csak a nagy gyaloglás maradt meg bennem. S azóta mi is hárman háromfelé sodródtunk.

Kálvária fotózóban:Páli

az a falu, ahol a II. világháborúban apám katonaként és pilótaként  hosszú időt töltött. Emiatt is mentem oda szívesen fotózni. Hetven év távlatából ismerőst keresni lehetetlen. A társai közül már csak ő él, mégis jó volt körülnézni a faluban.

A kálváriájukat, ami az elsők között épült hazánkban viszont nagyon szépen felújították. Nincsenek stációk, kápolna (legfeljebb templom a szomszédságban), az építmény csak sejteti a jövőt.

Lovászhetény

Szent Vendel szobra

Kálvária

A mostani temető

 

és a Kálvária mellett található régi maradványai :

Kálvária

Amikor még kislány voltam Celldömölkön a várost járva (vagy akkor még inkább falut) érdekes romra találtam. Kérdezősködésemre tudtam meg: ez egy Kálvária.

Évek teltek el, elindultam, hogy lefotózzam, most már felnőtt fejjel (ah, de régen járhattam én arra kislányként!), s mit találtam? Felújítva, lezárva. Aztán ahogy sétáltam, láttam meg ezt a szökőkutat, s mellette a szerzetest szőlővel. Mióta nem jártam a városban mennyi érdekes változás történt!!! A Kálvária mögött egy nagyon impozáns Városházát fedeztem fel. Kicsit túl modernet is ahhoz a környezethez, vagy én vagyok maradi? - tettem fel a kérdést.

Aztán működni kezdett a szinkronicitás törvénye, s mi került a kezembe? Egy újság, ami minden titkot feltárt előttem. Szóval a templom melletti kolostor visszakerült az egyházhoz, s ők kegyhelyi turizmus céljaira használnák, s mivel közel a Sághegy a barát kezébe így került a szőlő. Akárhogy is, meglepők, szívet melengetők a változások.