Nagy kedvencem. A kezdeti kálváriák közé tartozik, elhanyagolt, az út mellett áll, ahogy beérünk a faluba. (Pedig itt fotóztam a szépen rendezett, megbecsült régi sírokat.) Valahogy mégis fenséges, Szilágyi István Kálváriák c. könyvének borítófotója volt annak idején.
Aztán fordulok egyet, s emlékezem. Apámék repülőtere itt volt, ezért a közeli táboroztatás Páliban. S régen itt lakott a főiskolás barátnőm családja is, 12 km-t gyalogoltunk Vönöckről, a szomszéd faluból a harmadik barátnőnkkel, hogy láthassuk. Már semmire (házakra, utcákra) nem ismertem rá. Csak a nagy gyaloglás maradt meg bennem. S azóta mi is hárman háromfelé sodródtunk.
Teljesen véletlenül kerültem a blogodra!
VálaszTörlésKenyeri anyukám szülőfaluja. A Kálváriáról pedig mindig az jut eszembe, hogy anno (a 1970-es évek közepén) itt találtuk meg a nagyszüleim elkóborolt kismalacait. Az egyik szobor tövében voltak összebújva, úgy sírtak. Ha arra járok, mindig mosolygok, s már a gyerekeim is tudják az okát! :-)
Úgy szeretem ezeket a pléh Krisztusokat! Egy volt barátnőm nagyszülei éltek Kenyeriben. Kicsi a világ!
VálaszTörlésKicsi a világ, úgy is, hogy hosszú évek után jutottam el ide, pedig mennyi emlék fűz a faluhoz! Kicsi a világ, s mindenhol akadnak ismerősök. Tudom, hogy e hobbival kevesen élünk, de ez van. Saci, örülök, hogy rámtaláltál, nekem élmény volt a faluban fotózni.
VálaszTörlésNagyon szeretem a kálváriákat. Szinte mindig egyedül vagyok amikor egy-egy kálváriadombon járok. Jó csendben lépdelni a stációk között. Szerencsére sok és változatos van belőlük az országban.
VálaszTörlésIsmered a csendhegyek.blogspot.hu blogot?
Miklós, eredetileg oda fotóztam, csak ő inkább a stációsokat gyűjti. Nekem a múltkori fotózás volt nagy élmény Városlőd stb., lehet, hogy az időjárás is tette. S tavaly Lovászheténynél. Azoknak fantasztikus hangulata volt, ezek településeken vannak eleve más körülmények közt.
VálaszTörlés