Oldalak

2013. augusztus 29., csütörtök

Hallgatom

Csodaország Csodarádióját a megeső sok-sok Csodáról, a sok Csodálatos Emberről Embertől. Aztán kimegyek az utcára, lemegyek a boltba, s egész mást tapasztalok. Nálunk, nem is értem miért, barna a tőkehús, mert nem veszik, az ember nem mer felvágottat venni, hasonlók miatt. Vevő alig jön a boltba, régen egymást tapostuk, főként egyes napszakokban. Akkor mégsem olyan csodálatos minden?

S még egy: havonta egy-egy fesztivál, sörnap stb. a városban, nekünk a fél lakótelepet kerülnünk kell, ha boltba mennénk, mert a lépcsőt, ami a domb tetejéről az utcafrontra vezet egy éve lezárták, s nincs megjavítva, felújítva. Sokszor elgondolkodom a csodák ilyetén természetén, pedig erre is emberek laknak, ahogy újabban mondják: polgárok.

8 megjegyzés:

  1. pont most pont ezen, pont én is ezen agyalgottam...

    meg, hogy - kis közösségünkért, vagy nagyobbért - érdemes-e szót emelni, megjegyezni, vagy nem szokás (csak a megszokás, a hozzászokás a szokás), leszámítva néhány időszakos mindenki dolgáért remegő éhes proletárt, esetleg önkéntes alattvalót, aki itt-ott elmondja véleményét...aztán minden megy tovább ugyanúgy:((((

    VálaszTörlés
  2. Most jutott eszembe úgy kellett volna befejeznem, ne magyarázzák érezzük azt a csodát! Egyébként nem érdemes, nem rólad, nem rólunk szól.

    VálaszTörlés
  3. Lö-betűvel kezdődik a neve?

    VálaszTörlés
  4. Nem J. Ezek szerint nem egyedi amiről írtam, sejtettem.

    VálaszTörlés
  5. Hát úgy tűnik, tényleg nem :(

    VálaszTörlés
  6. Ha itthon jársz, majd írjál, ha kedved lesz találkozni, útba esünk.

    VálaszTörlés
  7. Ez igazán megtisztelő, köszönöm a meghívást :)!

    VálaszTörlés
  8. Szerintem az ideális közösség kicsi, mindenki figyel a másikra, a vezető pedig társadalmi munkában látja el a feladatot. A KÖZért dolgozik, nem a szavazatokért.

    VálaszTörlés