Csodaország Csodarádióját a megeső sok-sok Csodáról, a sok Csodálatos Emberről Embertől. Aztán kimegyek az utcára, lemegyek a boltba, s egész mást tapasztalok. Nálunk, nem is értem miért, barna a tőkehús, mert nem veszik, az ember nem mer felvágottat venni, hasonlók miatt. Vevő alig jön a boltba, régen egymást tapostuk, főként egyes napszakokban. Akkor mégsem olyan csodálatos minden?
S még egy: havonta egy-egy fesztivál, sörnap stb. a városban, nekünk a fél lakótelepet kerülnünk kell, ha boltba mennénk, mert a lépcsőt, ami a domb tetejéről az utcafrontra vezet egy éve lezárták, s nincs megjavítva, felújítva. Sokszor elgondolkodom a csodák ilyetén természetén, pedig erre is emberek laknak, ahogy újabban mondják: polgárok.
pont most pont ezen, pont én is ezen agyalgottam...
VálaszTörlésmeg, hogy - kis közösségünkért, vagy nagyobbért - érdemes-e szót emelni, megjegyezni, vagy nem szokás (csak a megszokás, a hozzászokás a szokás), leszámítva néhány időszakos mindenki dolgáért remegő éhes proletárt, esetleg önkéntes alattvalót, aki itt-ott elmondja véleményét...aztán minden megy tovább ugyanúgy:((((
Most jutott eszembe úgy kellett volna befejeznem, ne magyarázzák érezzük azt a csodát! Egyébként nem érdemes, nem rólad, nem rólunk szól.
VálaszTörlésLö-betűvel kezdődik a neve?
VálaszTörlésNem J. Ezek szerint nem egyedi amiről írtam, sejtettem.
VálaszTörlésHát úgy tűnik, tényleg nem :(
VálaszTörlésHa itthon jársz, majd írjál, ha kedved lesz találkozni, útba esünk.
VálaszTörlésEz igazán megtisztelő, köszönöm a meghívást :)!
VálaszTörlésSzerintem az ideális közösség kicsi, mindenki figyel a másikra, a vezető pedig társadalmi munkában látja el a feladatot. A KÖZért dolgozik, nem a szavazatokért.
VálaszTörlés