"A házaknak sorsuk, meséjük van, amelyből néha megőriznek valamit. 1958-ban Sellyén lebontottak egy öreg házat és annak eresze alól eldugott füzet került napvilágra. Naplójegyzet, töredék, de mégis egységes erővel élő írás. A megsárgult, elrongyolódott lapokon, a megmaradt barna írás, mondatközépen kezdődik:
"...hogy éjszakának idején az házam mögégett, ismét az Úr Isten jóvoltából építették ezt a házat, amelyben most lakunk. Az édesanyám meghalt 1826-ban Januárius 23-dik napján. A kislányom meghalt áprilisnak 26-dik napján, élt 25 hetet. Ezt a négy nyárfát ide a kapu elé ültettem1837-dik esztendőben. Építettem egy pajtát, istállót egyvégben.
.. Az 1836-dik esztendőben nagy szárazság volt. Nappal igen meleg volt, de éjszaka aratáskor dér volt.
......
....
.... Ezeket kívántam jegyzésbe venni, mert én Rákóczi József bíró voltam ebben az esztendőben (1848). Bizony sokat szenvedtem.... akkor ... mert Rátzok is által ütöttek Barstnál Magyarországra és Bartsot is jól elpusztították......
...hó volt november hónapban annyi, hogyha fagyra lett volna, lett volna térdig való hó. De azután következő 52 esztendei tél olyan jó volt, hogy farsangban a méhek is többször kijöttek a az ő kasaikból. 1852-dik esztendőben nagy szárazság uralkodott. Úgy, hogy elkezdődött még Szent György napkor és egész nyáron csak egy kis harmat esett."
Az időjárásokat, terméseket csak érintettem most, viszont idézném a könyv szerzőit:
"A következő oldal már kitépett lap, lehasítva, még olvasható egyik oldalán a szó, hogy szivárvány. Valóban az. Az egész naplójegyzet színes híd a jelenből a múltba. Látható, de mégis megfoghatatlan emlék. Köszönet az azóta szétrombolt háznak, hogy rejtve megőrizte számunkra." Szász János- Szigetvári János: Népi építészetünk nyomában
Ez nagyon tetszett! Nekem van egy 1839- es erdélyi kalendáriumom, az uralkodóház és az ország történetével, ünnepek rendjével, az év során tartandó vásárokról,naptárral, nap- és holdfogyatkozásokkal, és az összes hivatalos személy feltüntetésével, akihez valamilyen ügyben fordulni lehet. Az is egy csoda!
VálaszTörlésHátborzongató (jó értelemben véve) a múltnak ez az üzenete.
VálaszTörlésRég elporladt emberek nevei, sorsa, kézírása kerül elő, és mesélni kezd...
Vajon mi volt a füzet története? Miért rejtette el írója az eresz alá? Megvolt már az akkori emberekben is a vágy, hogy nyomot hagyjanak maguk után, vagy hogy üzenjenek az utókornak?
Tényleg jó, hogy ezt nem hagytad ki a könyvből, és feltetted ide!
Mindig azt kepzelem a mi blogjainkat is igy olvassak majd valakik, ilyen orommel, szeretettel:)
VálaszTörlésA hatvanas évek végén volt tanárom Tüskés Tibor. Az ő kezébe került egy tábori képeslap valamelyik világháborúból. Olyan megbecsüléssel, szeretettel mutatta, s azt hiszem publikálta is később. Ő ültette el az emberben a régiek becsülését. Miért rejtette el? ki tudja? 52-ben zárul a füzet, de jól tette, hírt adott az utókornak magukról. Ágnes, ha még maradnak szerverek....
VálaszTörlés