Nem tudtam kihagyni a fent említett könyvből

"A házaknak sorsuk, meséjük van, amelyből néha megőriznek valamit. 1958-ban Sellyén lebontottak egy öreg házat és annak eresze alól eldugott füzet került napvilágra.  Naplójegyzet, töredék,  de mégis egységes erővel élő írás. A megsárgult, elrongyolódott lapokon, a megmaradt barna írás,  mondatközépen kezdődik:

"...hogy éjszakának idején az házam  mögégett, ismét az Úr Isten jóvoltából építették  ezt a házat, amelyben most lakunk. Az édesanyám meghalt 1826-ban Januárius 23-dik napján. A kislányom meghalt áprilisnak 26-dik napján, élt 25 hetet.  Ezt a négy nyárfát ide a kapu elé ültettem1837-dik esztendőben. Építettem egy pajtát, istállót egyvégben.

.. Az 1836-dik esztendőben nagy szárazság volt. Nappal igen meleg volt, de éjszaka aratáskor dér volt.
......

....


.... Ezeket kívántam jegyzésbe venni, mert én Rákóczi József bíró voltam ebben az esztendőben (1848). Bizony sokat szenvedtem.... akkor ... mert Rátzok is által ütöttek Barstnál  Magyarországra  és Bartsot is jól elpusztították......

...hó volt november hónapban annyi, hogyha fagyra lett volna, lett volna térdig való hó. De azután következő 52 esztendei tél olyan jó volt, hogy farsangban a méhek is többször kijöttek a az ő kasaikból. 1852-dik esztendőben nagy szárazság uralkodott. Úgy, hogy elkezdődött még Szent György napkor és egész nyáron csak egy kis harmat esett."
Az időjárásokat, terméseket csak érintettem most, viszont idézném a könyv szerzőit:

"A következő oldal már kitépett lap, lehasítva, még olvasható egyik oldalán a szó, hogy szivárvány. Valóban az. Az egész naplójegyzet színes híd a jelenből a múltba.  Látható, de mégis megfoghatatlan emlék. Köszönet az azóta szétrombolt háznak, hogy rejtve megőrizte számunkra." Szász János- Szigetvári János: Népi építészetünk nyomában