Meddig tart a jellem?

 22 óra előtt tíz percig.Addig kibírtam, hogy ne egyek meg 3 gerezd csokoládés töltelékű kuglófot.

Barangoló Vad Rosie

 

Találtam egy újabb vlogot, természetesen(?!) ez is házfelújító. Sokszor elém jöttek a frissítések, bele-belenéztem, aztán rákaptam. Ő is holland, de Angliában élt, dolgozott, míg jó éve  vagy két éve nyáron vett egy erdőben lévő felújítandó faházat Svédországban, s egyedül újítja fel. Ő át amúgy belsőépítész, tehát színvonalas munkát végez, akkor is, ha mindezt ami egy faház felújításához kell közben tanulja meg. Legfeljebb van egy szemlélete, alapjai. A fenti az első rész, a lenti pedig azért kedvencem, mert egy kiránduláson elmondja életfilozófiáját, s nagyon tetszett.

 

 

Erdő, természet, független nő, s HÁZ!!! Minden együtt mit szeretek, s persze gyönyörű  felvételek. S nagyon tetszik ahogy lépésről lépésre halad előre, a felújításban. Tervszerűen, sikerekben, kudarcokban, s persze kicsi kertje is van. Noná! S nincs autója, biciklivel közlekedik, szállít.
 

 

A kommentek közül:
 "Nem azért vagyok itt, hogy gyors legyek, hanem azért, hogy szabad legyek." - Roaming Wild Rosie.

 Több mint 25 éven keresztül túráztam és hátizsákkal bejártam az Egyesült Államok délkeleti részén (Appalache Trail terület), az Egyesült Államok nyugati részének (Sziklás-hegység területe), valamint Peruban (Andes-hegység) jó részét. De a sclerosis multiplex és az idős kor (majdnem 70 éves vagyok) miatt fizikailag képtelen vagyok többé túrázni. Az MS miatt olyan helyzetbe kerültem, hogy alig tudok felállni vagy járni. De 36 éve küzdöttem az SM-vel, túráztam és gyalogoltam több száz (talán több ezer) mérföldet, amikor az SM nem hozott le, és láttam néhány elképesztő látnivalót és terepet, és ezért mindig hálás leszek. Szóval, barangolj és forgatj Wild Rosie-t. Hálás vagyok neked.

Ma szuper napom volt!

Hosszú idő óta nem jelentkeztem. Kínlódtam, ültettem, megszenvedtem. Ma csoda történt. Főztem: levest, sütöttem kuglófot, porszívóztam,s nem dőltem ki. Ezt én tudom, hogy milyen jelentős, nálam. Délután Megivel jó órát sétáltunk, s ő is bírta, két pihenéssel. Két öreglány... Aztán szegélyvágóval némi füvet nyírtam, főleg növények közt. Akkor már elég lett mára. Még így is csodálatos nap lett ez a mai.

A fotók eső után, s ma reggel fagy után készültek. 

 

A könyv nagyon tetszett.
 

A múlt héten,

 egy délután 8 telefonhívásom volt. Idegen számot nem veszek fel, a férjem megnézte a számokat, a Tik Tokról(?) hívtak. Nem értettem, nem vagyok ott fenn.

Indulnak a kerti munkák, öregszem, rövid idő alatt fáradok, s többet kell pihennem. Aznap este úgy ültem a fotelben, hogy zsibbadt az agyam. Még az is fáradt volt a fizikai munkától. A melegtől, a frontoktól.

Voltunk a piacon, még akkoriban, szóval ünnep előtt, mesélte az egyik árus, hogy alig 300 vevő volt, tavaly ilyenkor vagy háromezren vásároltak.  Elgondolkodik az ember. Ilyen jól élünk? Igaz, hónap vége volt, de az ember előre is szokott gondolkodni. Akkor mégis csak jól élünk. Jó világ van nálunk. Csak éppen nem érezzük, akárhogy súlykolják is belénk. 

Meleg van, meleg a kutyulinának is, remélem attól nem lehet lehet sétáltatni. Belassult a világ, de legalább a falu csavargója. Tavaly nyáron is volt kellemetlen helyzetünk, azóta eltelt egy év. Meglátjuk.

Hogy a gazdája mit bír arról a húsvét szombatom mesélhetne. Amikor fáj mindened, szétszakadsz, s fájdalom csillapitóig süllyedsz. Elmaradt a sütés, aztán estére összeszedtem magam, Azóta takarékos üzemmódra kapcsoltam magam, legalább délután ötig, hatig. Sok nekem ez  meleg, szétszed.

 Jó hetes fotóim, át kellene tölteni, de ezek is oly kedvesek nekem, fogadjátok szeretettel.

 

Áldott

húsvétot kívánok mindenkinek.

Amikor minden összeesküszik

 Szóval, utazok haza hétfőn reggel a buszon végig fázom, nem értem. Éjjel fájt a torkom, de reggelre elmúlt. Buszon amúgy is nehezen lépcsőzöm, most dupla nehezen. Nem értem. Aztán délután 37.8 a hőmérsékletem, ez még csak nem is annyira magas, de harmatgyenge vagyok. Homeopátiás szer, ami nekem ilyenkor, ha időben szedni kezdem, használ. Most is. Csak a gyengeség, meg a légcsővem viszket. Nem fáj, viszket. Szóval valami van, de nem igaz baj, de mégis, nem vagyok jól.

A kutya tüzel, most vannak a kritikus napjai, nehezen viseli, őt meg mi. Amikor elutaztam (természetesen) kiakadt, keresett, nyugtalan volt, mindennek a tetejébe. Elviszem sétálni, hogy mozgassam, fárasszam, van egy háznál két labrador, meg a vénasszony. A kutyák Megitől. s egymástól őrjöngenek, a "vénasszony" tőlem: miért sétálok arra? 5-6 naponként, tehát nem mindennap kétszer. Ez egy kutyáktól nyugis rész, az ő két kutyáját kivéve. De mire ez a nagy őrjöngés? Más helyeken tudom kezelni, itt lehetetlen. Megi is rájuk indul. Fajta vagy kutyafüggő? Felhívom az önkormányzatot, sétáltatás a faluban jár-e korlátozással? Nem. Tehát ha úgy adódik, mert ott jutunk el a Sparhoz, arra megyünk. Csak arra lennék kíváncsi, hogy más kutyákkal hogy viselkednek? Jól felhúztam magam. 

Lenne a kertben mit tenni, meg az időjárás is mellette szól. Azért még várnék a munkával, vajon kibírom?

"Lenne még mondani mit" írnám Cseh Tamással, de inkább nem írom le, bár lehet, hogy jót tenne, ha ki- és leírnám.

Nagyon felb.....m az agyam. Bocs.

S amint látjátok az erdő kicsit beköltözött a kertbe, egy -egy régi kirándulás emlékei.

Virágos

Kecskemét belvárosában fotóztam. Nem gyönyörű? A másik oldala is hasonló. Van mellette még egy ottmaradt földszintes ház, a többi emeletes, előttük parkos, játszóteres, kutyasétáltatós minek nevezzem?

Ők pedig ma reggeli esőben a szomszéd kertje.