Férjem halála után, hogy "egyedül maradtam" mondta valaki, hogy milyen jó, hogy a kutya velem van, nem vagyok egyedül. Nem értettem, nem éreztem, érzem magam egyedül. Nekem jó ez az állapot, nyugodt, kiegyensúlyozott az életem. Felnőtt életemben, a válásom után hosszú évekig neveltem egyedül a gyerekeimet. Akkor beletanultam az ún. elvált asszony szerepbe, minden felelősség az enyém, az ember sok mindent megtanul, férfimunkát, mert rászorul. A házunkat 5 évig egyedül vittem, a férjem kéthetente jött, hétvégére. Aztán valahogy ez a szerepkör rajtam is ragadt, amiből nagyon elegem is volt.
Szóval szeretek egyedül, jó ez így nekem,s jó, hogy van a kutya, aki már a férjem idejében is megvolt, s már akkor jól elvoltunk mi egymással. A kutyával. Az állatokkal nagyon jól kijövök. Csak macska hiányzik nagyon, ők mások, mint a kutya, mondhatni olyanok, mint én, függetlenek. Ezzel együtt ragaszkodók, s hatalmas egyéniségek is.
éééésssss:
Nem volt soha sem kutyám, sem macskám, így azt az érzést nem ismerem, amit ők adhatnak.
VálaszTörlésEgyedül sokat vagyok, és most jól érzem magam, de nem volt ez mindig így. Lehet, hogy valamilyen állat segített volna átvészelni a nehéz időszakaimat, de nem tudom ezt meg soha sem.
Tegnap olvastam Oláh Ibolya az ezzel a dallal kapcsolatos sorait, és hogy miért határozta el egyszer, hogy soha többé nem énekli. Aztán tavaly mégis elénekelte Gesztyvel együtt.
Végül itt van egy újabb, melyet egy fontos országos eseményre hoztak össze. Úgy gondolom, hogy te is "megcsináltad" sok mással együtt!
Ráadásul szépen és frissen festett hajjal.:)