Milyen az ember!

Ez a ház, a műkincsek, a hölgy felkészültsége a 2. számomra a mi ebből a sorozatból mindent visz.

 Spalettásak az ablakaink (egy része), festőt hívtunk a mázoláshoz. Mahagóni színt vásároltunk, a katalógusban, a dobozban mégis barnás volt a színe. Amit láttunk vöröses szín. Nem értettem a festék minőségét sem, nem emlékeztem, hogy ezt a márkát vettük volna. Az utolsó festésnél derült ki valahogy, hogy rossz dobozt adtunk oda, ez volt elől vagy ez került elő? Ennyit erről. Mondta a festő ő át nem festi, nem is akartuk, elfogadtuk. Délután én festettem a többi spalettát, melyek nem rácsosak, a bejárati ajtót, s az új kerítést, férj a kerti majd derékig érő fűvel birkózott meg.- Ma ugyebár esik, hogy újabb réteg mikor kerül fel más zene. Viszont a bejárati ajtó most ezzel a színnel pazarul néz ki.

Úgy néz ki, hogy kifelé haladunk a vírusból, nem úgy a térdemmel. Nem akar javulni, bár ma fájdalommentes, gondolom a tegnapi gyógyszertől.  Ortopédiai időpont: szeptember 5. No komment. Fájdalomcsillapítóm, gyulladáscsökkentőm és gyomorvédőm van. Felírta az orvos. S volt egy "vigasztaló mondata", most nem mennék bele. Kiakadtam tőle.

Fotókat nem tudok csatolni, valami miatt nem engedi a gép. Majd pótlom.

Otthonbemutatók

 

Ezeket nézem mostanában, ha holtfáradt vagyok, ezekre még tudok figyelni. Sajnos a két legkedvesebbet, nem sikerült visszakeresnem, ők művészek, tervezők, otthonaik a világukat tükrözik.S egyikük sem fiatal. Ennyit erről. Ez utolsó nagyon letisztult, természetes anyagok, bár kissé rideg. Vagy sterilizálták a forgatásra. Mindegyikben van valami ötlet, csavar, bár a világuk távoli. Már a pénz miatt is, meg más miatt is... egy más világ, mégis kedvelem nézni.

Volt egyszer egy

 mesekör. Hosszú éveken át heti egy estébe nyúló délután fejettük a meséket. Ez a csapat "levetkőzött" egymás előtt, óhatatlanul. Aztán elment a vezetőnk, majd én nyugdíjba s szétoszlott a csapat, vagy inkább az első ok miatt? Vagy a kettő egybeesett? Lényegtelen. Fájó és gyönyörű, szembenéző alkalmakat töltöttünk együtt.

Tegnap vírusomból javulgatva, csakazértis, mert egy hete éppen miatta nem indulhattunk, el útra keltünk az Őrségbe. Megjegyzem ez egy bejáratott és szeretett út. Léleklesimító.

Őriszentpéteren az Árpád-kori templomnál kezdtünk,

 

majd jött Pityerszer, s ott a szatócsbolt. Van nekem hosszú évek óta egy macskás kulcstartóm, onnan érkezett az első, aztán a többieket is onnan vásároltam, ha elkoptak, szétszakadtak. Mindig ok egy kirándulásra is. 

Itt pedig egy mesetársba botlottam. Nagy volt az öröm, a viszontlátásé, az emlékidézés, ki, hol és merre van azóta. Meghatódott a macskás kulcstartó történetén. Ő volt az eladó. Hinni sem akarta, hogy ilyen van. Van.

Aztán kiültem az itteni kirándulás másik okára, a mélázó helyemre. Pityerszeren van, a falumúzeum hátsó felén, s egy völgyre néz, majd a túloldali szerre. Először egy ragyogó húsvéton jártam itt, beton, fa padok voltak, s a régi akkor virágzó fákból már csak a csonka körtefa maradt. Most a szemben lévő házakat az azóta növekvő fák lombjai jótékonyan takarták, hiányzott a csorda a völgyből. Ami maradt a csend, békesség, madárdal, jó levegő. S a léleklesimító üldögélés, egybeolvadás a fentiekkel. Még nem volt vagy éppen nem volt ott más érdeklődő. Elmondhatatlan.

S csodák csodája mindezek után a forrón égő fejem lenyugodott, életre keltem, s bírtam a további napot. Érdemes volt kockáztatni, útra kelni.

Végre hozzájuk jutottam( s bővítettem az adásokat is)

 

Mára

 "Nem ismersz igazán egy embert... amíg bele nem bújsz a bőrébe, és sétálsz benne." 

Ne bántsátok a feketerigót c. filmből

Ajánlom

 

Valaki megkérdezte,

 hogy mennyi időt töltök a kertben, hogy olyan tökéletes(nek látszik). Ez az. Mondtam, hogy befotózom, kiválasztja az ember a fényeket, a látványt, s fotóz, több vagy kevesebb sikerrel. 

Ami nem insta kompatibilis, ahogy mondani szokták csak ritkán mutatom. Ritkán írok arról, hogy mennyi küzdelem a kert, mert berobbant a térdem, a tarack vagy fű és a gazok mindent elleptek. Lassan haladok, ha bírom, ha nem, marad minden úgy. S akkor még a kertészsegédről nem is írtam.

 

 S kellene  az ásás, átültetni  a növényeket is, most apuka rendesen befogatott. Ez van. Így sem jutok el a tervezetthez, de haladok. S halad ő is, majd fotózom, a maradékokból készült kukatároló, kerítés, és futtatórács. Csak éppen nincs mit ráfuttatni, mert  a kinézett növények nem igazán átnyéktürők, nyáron pedig oda csak este érkezik a nap, Várok, egyszer úgyis a szemem elé kerül majd.

Szóval így működik a tökéletes kert. Amit mutatok, nem a dicsekvés, kirakat, a szerelmeim, mert mindig van egy aktuális szerelem. S hadd őrizzem majd meg szegényebb, nehezebb időkre gyönyörködni, s emlékezni. "Előveszem, ha hull a hó, ez volt ház, ez volt a tó", ahogy Nemes Nagy Ágnes írta.