Várakozás

 A dió száradására, rengeteg a fekete burokban lévő. Viszont, amiket feltörtem belül épek voltak. 

A tüzelő megérkezésére. Várjuk, várjuk és várjuk hetek óta. Már személyesen is voltunk érdeklődni.

A szemem gyógyulására, ez odébb van. Hajnalban jó nagyot lendítettem magamon, nehezen tudok az ágyban felülni. Ó, mondtam, hisz a hirtelen mozdulatoktól óvakodnom kell. 

Montyra, már olvasom a könyvét, de nagy és most nehéz "falat" is. Imádom, amúgy.

Az olvasásra, az új könyvre:

 

 

Amúgy itt  van az Otthonok és Megoldások őszi száma, van benne két szívmelengető ház/lakás.

 

 Az Antik tárgyak bűvöletében a számomra mindenek feletti. Tudom, tudom, nem ez a jellemző, de akkor is egyedi, szép, hangulata van. S a tulajdonosé az Atelier Home,  s pár otthon, amit berendezett. Szerettem őket.

Változások

Az elmaradás ...

ő az átültetett, s előtte elnyomott Weigela Alexandra. Jól érzi magát, hajt.

Ő dúsan virágzik, maga a csoda.

S ami elkészült: a tüzelő fogadóhelye, a faház előtti támasz, ügyes volt az emberem. Közben szárad a dió is. Évek óta nem volt diónk. S ami nem látszik, a faház előtt beültetésre került ez és az. Megmaradnak? Ez a jövő kérdése, azt tudom, hogy a hagymásoknak itt többnyire akadt " gazdája". A nem kívánt kategóriából.

Úgy Látom ő egy megbolondult, évek óta nem hajtott szerelemvirág. Most bújik ki  földből...

S hogy ő ki lehet? Fogalmam nincs. Hagymás. Ő is megbolondult, a meleg előcsalta.

 

Őszi színekben

Szeretem ház 

 

Mindent

 megcsináltunk, férji ásási besegítéssel. Mondjuk ástam én is, a tehetségemhez mérten. S pihentem is közben, de rendben vagyok, sőt régi terv is sikerült, átültetés.  

 Ennyit jelent, ha beáll a hűvös időjárás. Sajnos. Mert, hiába ültetnek be úgymond a diófa "hűvöse" alá 37 fokban, itt a lényeg a 37 fok. Nekem, úgy szívja le az erőmet, hogy estére szó szerint úgy ájulok be az ágyba. Mi reggel 10 után este hat múltával szoktunk csak a melegben előbújni a jó hűvös szobából. Nem bírom a meleget, nem bírom, nem megy. Pár éve. Ez van. Sajnos ez kívülállóknak érthetetlen. Erre szól a mondás, tölts el egy hónapot az indián mokaszinjában miután ítélkeznél felette.

Naggyon jó, sokat nevetős, meghökkentő, elgondolkodtató, rácsodálkozó. Amilyen az életünk, a hétköznapjaink, az uraink, amilyenek vagyunk. Nagyon jó stílusban megírva!!!!!

"Kelet-Közép-Európában – másképp húzódik mosolyra a száj. A nevetés mifelénk nem fogsorcsillogtató vigyor amerikai módra, nem üde, franciás kacagás, nem udvarias brit mimika, még csak nem is olaszos hahota. A mi mosolyunkba hol grimasz vegyül, hol fanyar lemondás, hol kajánság, hol melankólia, de az is előfordul, hogy kínunkban kacagjuk könnyesre magunkat. Nem ok nélkül.'

Visszaolvastam

 a blogokat, ma, végre. Ez a hét nem volt az enyém, meg a másik sem. Ismét műtétre készülök, szerettem volna két éves elmaradásaimat a kertben némileg, tényleg csak a lehetőségeimhez képest pótolgatni. Az sem ment, fizikailag enyhén szólva megviselődtem. Így csak a fekvés maradt, filmek, néha még a gyatrábbakat értsd esetleges romantikusokat sem volt erőm nézni. Azért van kivétel is:

Ahol a folyami rákok énekelnek

Remélem megnyílik. Mozifelvétel, a hang néhol elmegy, mégis jó volt elmerülni benne. Szerettem a könyvet, visszaadta a film.

Ki korán kel pókhálót lel. Nem csodaszépek? S még nem is mutattam az összeset.

 

 Ezeken a kánna leveleken oly szépen játszik mindig az árnyék.

Utolsó zöld?

Megérkeztek a párás reggelek. Egyik napról a másikra lett egyre fehérebb a táj, az udvar, a kert.

S a diófa levelei csak hullnak, s hullnak, s egyre hullnak. S most már a dió is.

Történelmi kertek, kerttörténelem Angliában

 

Mindig tudd, hogy mennyi az annyi

 Brutál rossz napok vannak mögöttem, hogy a betegtársaim is rosszul viselik nem vigasz. Múlt hét végén egy kérést le kellett mondanom, belehaltam, de fizikailag nem mertem bevállalni. S sajnos nagyon jól tettem. Az is benne van, hogy a délelőtti "halál" délután már sétát engedett, de ilyen a betegség. Ő az úr, s nekem alkalmazkodnom kell. 

Szemműtétre készülök, gondoltam, hogy előtte a kertben ezt azt megtehetek, hát nem. Ez van. 

Érik a dió, potyog, hozza magával a napi tornát. Nekem a hajoldozást, s sajnos az embernek füvet kell nyírni. Egyrészt magas, mert egy helyen a gyümölcsfák alatt éppen meghagyattam, most szabadulni kell tőle a potyogó gyümölcs miatt. No, meg a parlagfű e rész szélén egyszerűen elszaporodott.

Leszüreteltem a berkenyét, 1.30 deka lett a lekvárhoz tisztán. Azt sikerült annyira besűrítem, hogy valószínű a fogyasztáshoz vízben/vízzel kell hígitani. Amúgy az íze fenséges, különleges.

Reggel köd fogadott vagy pára? Az egész kert csuromvizes, pedig kilenc óra után mentem ki. Itt is füvet kellene nyírni, Zsebinél, ez pedig, ha bírom az én vállalásom.

Elnézem  a kékszakállt, csodálatos bokor lett, az időjárás minden próbálkozása ellenére. Vannak még csodák!

És jöjjön egy ajánló:

A ránk bízott kert