Kirándulás a Budafapusztai arborétumba

Évekkel ezelőtt autóval mentünk el a bejárata előtt (miután kb. 38 éve kirándultam ott a turista csapattal). Akkor mondtam, ide vissza kell jönnünk. Ma, hirtelen felindulásból el is indultunk. Az első három fotó az úton készült, nagyjából ködben. Viszont a színek engem folyamatosan elvarázsoltak.

 

Innen már az arborétumi fotók következnek. Én csak, ill. mi csak ámultunk és bámultunk. Közben kisütött a nap is szerencsénkre, élvezhettük az ősz, a természet,az arborétum ezer csodáját. Elfogultan őszi színeket fotóztam, ami nem októberi színű volt, az sajnos nem sikerült. Miért tértem le a járt útról? Most(októberben) csak szerdán és szombaton, vasárnap tart nyitva, úgyhogy hamarosan jó sokan is lettünk. Idősek, kisgyerekes családok, társaságok. Van egy játszótere, ahonnan a gyerekek zsivalya messze hangzott, aztán össze is futottunk velük.

 

 Tavasszal sok rododendron is nyílik itt, most csak színpompás leveleikkel találkoztunk.

 

Folyt. köv.

Felhők, köd, könyvek

Olyan régen fotóztam felhőket, valahogy, ha kint dolgozom délután, bejövök, én már nehezen mozdulok ki.

 

A reggeli párás fotókhoz bizony utcára kellett mennem, elsétálnom, ahonnan jól lehet fotózni. gyönyörű a látvány, csak éppen belelógnak a vezetékek minálunk. Ha a városba autózunk ilyenkor az ember szívesen kiszállna, s csak fotózna, és fotózna. Meseszép ahogy a völgyön átsüt a nap, bevilágítja a párás, ködös részeket.

 Őszül az időjárás, macskáink is megtisztelnek minket jelenlétükkel.A harcfi is ki-kimegy, aztán inkább itt bent tölti az idejét, leginkább alvással. A gazdasszony mit csinál közben? Olvas, ölében egy vagy két macskával. Főleg, ha Cirnyó úrfi nem osztja ki szegény Asszonykának a jobb egyeneseket.

 

A szerzőtől érzelmes könyveket olvashattunk, most más útra tért.

 

Skandináv, ha ez csak így menne.Viszont az ember jót derült a rabló öregeken.

Az ő könyveit kedvelem. Zenei, képzőművészeti témák, érdekesen megírva, még az ismereteket is jól adagolja. No, és persze szerelem, s a végén minden jóra fordul.A fentiek könnyű olvasmányok, egyszerűen szükségem volt ilyenekre. Kezdek lassan visszatérni az életbe. Ezek lekötnek. Kikapcsoló  olvasmánynak, őszi kuckózásra nagyon ajánlom őket.

Októberedik

A tegnapi bitang nap után ma kimentünk az erdőre. Lesz, ami lesz. Legfeljebb visszafordulunk. S ott mintha elfújtak volna rólam minden nyavalyát végigmentem az úton. Több kisgyermekes család is volt kint.Felfedezték maguknak!

Nagyon párás volt az idő, a fotóknak nem lett éle. Mi volt az oka? A párás légkör? Elállítódott valami? Azért párat megmutatok, színesedik, úgy szoktam mondani októberedik az erdő.

Zsebit nem vittük, sokszor visszafordul, s ha az ember maga sem stabil, próbáljon csak magára koncentrálni. Azért estefelé megsétáltattam. Nagy örömére.

Kipróbáltuk az aprítónkat, két napja az "elengedett" bokrokat metszettük vissza, sok nyesedék összegyűlt. Az aprítékot a bokrok, s a védendő növények alá, köré öntöttem, téli védelemnek. Gondolom, trágyának sem lesz utolsó. Ez a jövő, ha nem lehet égetni.  Azért van amit nem lehet aprítani, ezekkel mi lesz jövőre? Nem tudom.

 

Pókhálók

 

A köd nagy előnye, hogy a pára kicsapódik a pókhálók szálain. Tele volt a kert a rajzolatokkal. Párat megmutatok, nagyon szerettem fényképezni.

 

Tegnap

 Pólóban nyírtuk a bokrokat, ma köd, nyirkosság, hideg azért nincs, s én mégis "haldokoltam" egész nap. Bosszantó. A két miákoló itt alszik  rajtam, mellettem. Nekik is jobb itthon, bent. S köztük egy Agatha Christie női regény. Naggyon jó. Távol telt tőled tavaszom a címe. A női lélekről, nem csak krimit tudott írni.

Mit láttam ma!

 

https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2020/10/20/erdei-sarmany-masodik-megkerules-magyarorszagon/ 

Éppen ma nézegettem a kert alján, az erdő alatt ezeket a madarakat. Nekem sármány ugrott be róluk,  a tollazat egyforma. Csak éppen mobillal nem lehetett rájuk közelíteni. Hárman voltak. Mik vannak!

A családomat utolérte a devla

 Ha ördögnek mondhatjuk a vírust. Minden esetre elég izgulni valót adott, félelmet, drukkolást, bizakodást. Nem rólunk, a fiamékról van szó, csak  a legkisebb,  a kis Napsugár egészséges. Pedig amikor tavasszal hazajöttem tőlük szinte egy időben betegedtünk le, ő nagyon beteg volt, én beteg voltam, hozzá képest. S akkor indult a pandémia. 

Érdekes elgondolkodni azon, ahogy elkapták, ahogy szóródott, ahogy bonyolódik, stb. A részletekbe nem akarok belemenni. A felelősséggel a másik, mások iránt. 

Egy dolgunk van hinni a gyógyulásban, s bizakodni.