és a ráadás:
https://plan2you.com/
Remélem működik a link. Micsoda házak! S nem értem őt miért nem nyomatja, igaz hébe-hóba megjelenteti a vidéki házak magazinja. Néha olyan házakat mutatnak az ember csak nézi, mit keresnek itt? Ott. Bár, biztos bennem van a hiba. Hát léteznek jó tervezők kis hazánkban. Itt most nem beszélek, írok azokról a házakról amelyek üde kivételként jelennek meg a lapban. Nem elegen. A fenébe, nagyon szubjektív vagyok.
megkerült a virágtündérem. Még Máté Angitól kaptam szép emlékül, s nagyon szerettem. Angit is (aki jól eltűnt). Végtelenül sajnálom, hogy több könyve már nem jelenik meg.
Aztán egyszer csak eltűnt. Pedig én sajnos egy táskás vagyok, s mégsem találtam. Azt hittem, hogy valahol Újhután hagytam el, de ezek szerint mégsem. Mire jó egy faház takarítás, selejtezés, s a selejtezendők átnézése. Nem mintha már nem a kidobottak közt lenne a vadiúj táska, amit valamiért sehogy sem tudtam megszokni. Nem volt használható. hiába volt szép. Hát a zsebéből került elő. S jelnek vettem, ost már szép dolgok történnek majd velünk.
Ennek örömére ismét elvágódtam, be a virágok közé, ma, estefelé. Igaz, ma bitang egy nap volt, az már biztos. Számíthattam volna rá. Ki hiszi el, azt, hogy az embernek az a betegsége, hogy fáradt. Hogy a semmitől "ájul" el a kimerültségtől? Ma olvastam a csoportban (értsd a betegségem fb csoportjában) valakiről, akinek hasonló tünetei vannak, mint nekem voltak, anno 1986-ban. Belegondoltam, végtelenül együttérzek vele.
Látom, alakítgatják a rendszer hibáit. Lásd új felület...
Csend, vihar előtti. Mintha a természet is meghalt volna erre a délutánra. Mi történhetett? A tó általunk látott részén egyetlen horgász, máskor tele van, s élettel is. Mi történt? Vasárnap délután volt, ezért? Viszont még csak kora délután volt. Jó három óra, de ez sem késő délután.
Krahálni már régóta krahált, el is szokott ájulni. Pár éve mondta rá az állatorvos epilepsziás, s ennyiben maradtunk vele. Aztán reggelente ronda fulladóan köhécselt, de a karanténja lejártát vártuk. Végül az utolsó munkanapon mégis elvittük az állatorvoshoz: a szíve volt az oka a fulladásnak, köhögésféle hangoknak. 10 nap múlva kapott időpontot szívultrahangra. Csakhogy estére már nem evett, leesett a lábáról, szó szerint, majd összeszedve magát felállt, de aztán elfeküdt, s csak feküdt, feküdt, s feküdt. Nem evett, nem ivott. Gyógyszert semmilyen (kipreparált) formában nem lehetett beadni neki, így telt egy nap. Amúgy odakapós lett, tehát itt semmiféle gyengéd erőszak nem jöhetett szóba. Szombat lévén felhívtam az ügyeletes állatorvost, de mondta ezen betegségen vagy állapoton injekcióval nem tud segíteni. Tehát ennyi.
Aztán gondoltam egyet, hogy lesz egy utolsó próbálkozásom. Megmondtam neki, döntse el mit akar? Akar-e élni vagy feladja. Rajta múlik. Aztán csináltam kenőmájasból golyókat, kipreparálva, s egy tálcán odanyújtottam neki. Elfogadta, megette, lassan mind a hármat. A gyógyszer persze, hogy hatott, aztán inni is elkezdett. Ma már eszeget a golyókon kívül is, lejött az előbb velem a kertbe. Egyenlőre megmarad úgy néz ki. Egy lyukas fillért nem adtam volna olyan állapotban volt.
Amúgy bent Cirnyó mászik az ölembe, simogatni kell, nem tudom ki hogy van vele, de én ezekbe a simogatásokba majd belealszom mindig. Vagy ő jön rosszkor? Kint pedig Zsebi áll oda, ha leülök hasonló igénnyel. Jól elvagyunk.
S tegnap két után még az erdőre is kijutottunk. Két hét után!!! Hova jutott ez a világ?
Közben visszavittük az állatorvoshoz, aki le is szedálta, s mert rendelési idő végén voltunk, siettünk, Be is mértek minket, jött is a büntetés harminc ezer forintról.
S az alom is bent volt a lakásban. Kandúr macska vizeletet, aki nincs sterilizálva hát nem egy álom szagolni. Néha a belem fordult ki, ha arra jártam, ha tisztítani kellett. Aztán vettünk új almot, kaptam alomillatosítót!!!, s ez a kérdés nagyjából megoldódott. Szükség is volt rá, mert hétvégén újabb csapat vendég érkezett, s a hálóba voltam kénytelen bezárni almostól szegény Cirnyót. Nos az illatosító az ott keletkező szagokat már simán közömbösítette.
Közben kaptam egy ötletet , hogy zárjuk ketrecbe az udvaron.
Azért ez sem ment olyan simán. Kezdte széttépni a kötéseket, körbe volt már ragasztva. felhívtam az állatorvost. Míg dolgoztam sokféle emberrel volt dolgom, de ilyen mocskosan, mint az állatorvos csak a levéltár igazgatóhelyettese beszélt velem egyszer. Ő nagyon jó szakember, de roppant hangulatember, s motyog. Mocskos szája van ilyenkor, az már biztos. Engem totál kiborított. Hiába vigasztaltak az állatpatikában, s mások is. Utolsó cseppek egyike volt a pohárban. Megvolt a kötéscsere, mentünk hazafelé, szakadt az eső, s a szembe autó felvert egy követ a szélvédőnkre, újabb harminc ezer forint ugrott, s vele egy lehetőség, hogy pár napra, ha lemegy a macskaügy valahova elmehessünk. Úgy már mindenestől közelítettük a százezret lábtörés ügyében. Áldom is ezerszer, aki eltörte a lábát.
Az már csak hab a tortán, hogy kötéscsere elmozdult, újabb utunk volt, most kenyérre kenhető kedves állatorvossal. Igaz, közben, hogy ne legyen minden gömbölyű Zsebi "veszett kutya" lett. Megkapta az unokám kezét, mert rosszul labdázott vele, azaz elvenni akarta a labdáját. Szülők a sürgősségire be, ők pedig a hatósági állatorvost értesítették. Szóval most Zsebi, mint veszett kutya zárlat és megfigyelés alatt van a kertben. És ájuldozik, mert annyira ugat a szomszéd kutyával, amit nem bír már a tüdeje. Csak a harci kedv, az a fajtára jellemző harci kedv az ne lenne.
Lassan eltelt a 3. hét is, kiderült még három hétig marad a sin, de Cirnyó megszokta fogságot, a ketrecet, már órákat is eltölt benne. Szerencsénk, hogy macska, így sokat alszik. Azért az éberség nem alhat. Ha viszem be a ketrecből már besétál az egy méteren a házba, hát valamelyik nap másfelé próbált szaladni három lábon, én meg próbáltam megfogni. Oda is csapott felém, majd a szemem bánta... S rengeteget ringattam, mint egy kisbabát, ha rájött a mehetnék, főleg eleinte így nyugtattam, most is sokszor bemászik az ölembe ha olvasok, vagy filmet nézek. A vad harcfi, a csavargó kandúr, ölbe macska lett.
Így állunk szeptember elején, a bekötözés, azaz sínbe rakás 5. hetén. Azért írtam le, ha történne hasonló sérüléstek nem kell feladni, betörnek, a legvadabb kandúr is, csak ki kell várni, s ez tapasztaltam nagyon, de nagyon nehéz. Főleg, ha a hülye gazda nagyon együtt érez a szerencsétlen állattal.
