A fiatalság forrása

Az Öt tibeti jógagyakorlat Margoo-val közös elfoglaltságunk reggelente. Bevallom ő vett rá, hogy ismét elővegyem ill. csinálni kezdjem. Aki nem ismeri, érdemes tudni, hogy idősebbeknek ajánlják. Átmozgatja testet, s ezáltal fiatalít, energikussá, lendületessé tesz. Könyv is van róla a bejegyzés címén, érdemes elolvasni. Amikor tüdőembólia után a mélyponton voltam, ezekkel a gyakorlatokkal húztam ki magam onnan. Ismerőssel találkozva két hónap után, megkérdezte, hogy mit csináltam magammal, mennyit változtam. Ezt, ezeket a gyakorlatokat, indítva heti hárommal, s hetente hárommal emelve, napi 21-ig kellene eljutni. Én a kilences számnál általában leálltam, ennyit bírok, de a forgásból megvan a 21. A könyv szerint ez is használ. Úgy tűnt, akkor használt!

A kíváncsiság árnyoldala

Volt egyszer egy wckagyló, annak illatósítója és egy 15 hónapos kislányka, s egy ajtó. Az ajtó nyitva volt, nyitva maradt, de ez lényegtelen is?! A leányka ropppant érdeklődő, felmászik,  felfedez, kutat és kipróbál. Így járt a wc illatósítójával is. Az anyuka már csak arra figyelt, hogy a gyermek kezében a tok, a tartalmát pedig gyúrmázza. A dolgok természetéből fogva természetesen a szájában is volt. Gyors ellenintézkedések, kórház, stb. Szerencsére baj, nagy baj nem történt, ma már otthon van.

Tanulság? Hiába van ott a szemünk mindenhol a gyermekeink okoznak meglepetéseket! Hiába figyelünk száz dologra, próbáljuk kizárni, megelőzni, a gyermeki leleményességet nem tudjuk túlszárnyalni. S természetesen a sarokban mindig ott leselkedik Murphy úr! Ellene pedig végképp nem tehetünk semmit!

Füzetemből

"Ki tudhatja miért van a világ úgy elrendezve, hogy a szeretethez és a szerelemhez kiismerhetetlen utak vezetnek, kevésnek mutatkozik az akarat, és csalóka marad a szándék, már ha van egyáltalán, s még csak nem is a kitartás segít, nem azé, aki akar, s nem is azé, aki fut, sőt, éppen a kiszámíthatatlanság teszi, valahogy úgy kell összetapadniuk a hétköznapoknak, mint egy szerencsés kézzel megforgatott kaleidoszkóp üvegcserepeinek, amikor a színes darabocskák hirtelen olyan képet mutatnak, amilyet soha nem tudtak felvillantani annak előtte, és vélhetően később se fognak megalkotni már, egy mozaikot, kék és vörös, ahol az apró részek is külön-külön értelmet nyernek, magyarázatot és igazolást, a sok-sok sikertelen próbálkozásra, s hitelt az eljövendő napokra, s azáltal már maguk is többek lesznek, mint üvegcserepek, többek, mint az egészet összetapasztó darabok, akár meg is semmisülhet akkor a papírhenger, hiszen, ami volt, az nem veszhet el, nem tűnhet el nyomtalan, szétszóródhatnak a szilánkok, mint a jég, üvegcserepek hevernek a macskaköveken, összekeveredve a jégszilánkokkal, egyformán ragyog rajtuk a Nap.
Ki az, aki megforgat, s ki az, aki néz, micsoda utak vezetnek a szerelemhez."

Kőrösi Zoltán

Agatha Raisin

Ismerős valakinek Agatha Raisin? Véletlenül került a kezembe a könyv, magával ragadott, ahogy az előző bejegyzés szerzőjét is. Ő is falura költözik városból, itt próbál új életet  kezdeni, hogyne olvastam volna el! Aztán macskája lesz , újabb ok a vonzalomra, de mindez nem elég, ha nincs jól megírva, ha nem szerethető, ha nem lenne minden erőszakossága ellenére esendő. Aki a szeretetet, elismerést és szerelmet keresi, csak azt nem látja meg, ami és aki ott van az orra előtt. Viszont, ha meglátná minden kerek lenne, hova lenne a sorozat, amely állítólag 21 kötetes. Aki megszereti őt (mint én) alig várja az újabb könyv megjelenését, az újabb falusi bűntény nyomozását. Ki gondolná mennyi minden történhet egy kis angol faluban?! Eddig három könyvével töltöttem el remek perceket, á, inkább órákat.

Variációk macskára

Lebukások

Tegnap jöttem ki a házhoz, bandukolok csomagokkal, elmélázva, kerülgetem a köves út köveit csizmát kímélendő. Egyszer csak látom teljes sebességgel fut elém(?) a szomszéd macska. Most lebuktunk! Én, hogy érkezem ő pedig, hogy lefülelt. Lefülelt, vagy inkább meghallotta a lépteimet tisztes távolból s futott elém. Aztán hogyan hogyan sem előkerült Pif is, s ahogy nyitom a kaput, látom ám, hogy a hátsó kertben Zsebci ugrál, mint a gumilabda. Hiányoltak, vagy a konyhát elsősorban? Macskák biztosan, Zsebci inkább szeretetéhes simogatni kell, játszani vele.

Közben lebukott macskaúr is, mint kárpitos. Hiába fedtem le az ülőbútort, mégis megtalálta a módját ezeken keresztül is a körömegyengetésnek, s némi szálkihúzásnak. Őt ezért nem szeretem kihozni ide, de napokig nem volt kire bíznom.

S mi lesz vele egy hét múlva amikor 10 napra vagy legalábbis nyolcra biztosan elutazom? Sok lesz ez neki bezárva, egyedül, akik gondozták inkább ellátják, mint szeretik az állatot. A tányérba beleborított egész konzervet ott találtuk meg 3 nap múlva, hozzá sem ért, mikor az ünnepek alatt 3 napot egyedül hagytuk. Nagy gond, de a fiam akkorra már a sugárkezelés végére jár, nyelési problémái már vannak, segíteni ígértem magam, legalább pempőket főzni, s vigyázni az unokákat, míg az anyjuk a vizsgaidőszaka utolsó hetét húzza.
No, de elég a nyavalygásból. Kellemes az idő, néha süt a nap, már húz a kémény. Akkor vessük bele magunkat a füsttakarító munkálatokba, ahogy elnéztem van mit lemosni, kimosni. Munkára fel!

Füzetemből

"Az utcák énekelnek, a kövek mesélnek. Minden ház történelemről, dicsőségről  és romantikáról regél. Henry Miller

     

Valamikor réges régen divat volt a házak homlokzatát, ablakok környékét stukkódíszekkel szépíteni. Szépíteni vagy inkább ez volt a divat? Az építkezés irányzata? Mindenesetre régi városközpontokban Kassa, Szeged, Kecskemét, Pécs csodálatos homlokzatokat, díszeket fotóztam. Ez egy kis ízelítő. (Csak éppen a kedvencemet nem találtam meg, remélem "Ő" is előkerül majd.)