Volt egyszer egy wckagyló, annak illatósítója és egy 15 hónapos kislányka, s egy ajtó. Az ajtó nyitva volt, nyitva maradt, de ez lényegtelen is?! A leányka ropppant érdeklődő, felmászik, felfedez, kutat és kipróbál. Így járt a wc illatósítójával is. Az anyuka már csak arra figyelt, hogy a gyermek kezében a tok, a tartalmát pedig gyúrmázza. A dolgok természetéből fogva természetesen a szájában is volt. Gyors ellenintézkedések, kórház, stb. Szerencsére baj, nagy baj nem történt, ma már otthon van.
Tanulság? Hiába van ott a szemünk mindenhol a gyermekeink okoznak meglepetéseket! Hiába figyelünk száz dologra, próbáljuk kizárni, megelőzni, a gyermeki leleményességet nem tudjuk túlszárnyalni. S természetesen a sarokban mindig ott leselkedik Murphy úr! Ellene pedig végképp nem tehetünk semmit!
Remélem, hogy a kalandvágyó wc-turkász jól van. Átérzem a problémát, nálam Kaci a földről szedegeti a morzsát és dugi kenyérhéjat találok itt is-ott is. Kukázni is szokott. A wc csészében a kezét és Peti tűzoltóautóját mosta meg. És 15 hónaposan felmászik az ebédlő asztalra (is). Tényleg nehéz mindenre figyelni, és mindenhol ott lenni.
VálaszTörlésHát ő is ilyen felmász!
VálaszTörlés