Mára

"Mi azokhoz a pökhendi generációkhoz tartozunk, amelyek szentül hiszik, hogy születésükkor hosszantartó boldogságot  igértek a számukra - igértek? És vajon kicsoda?"
Amin Maalouf

A fenti gondolathoz: olvasgatva a blogokat, látom, hogy  mások is elkeseredve írnak, ki ezért, ki azért. Voltak nehéz időszakaim, s ilyenkor sokat segítettek a gondolatok. Reggelente felütöttem a füzeteimet, hogy ott nyíljon ki, ahol üzenet van számomra. Aztán a két oldal egyikén mindig megtaláltam a hozzám szólót, az adott napra szólót. Újra előveszem, hátha helyre tesz.

S még két módszer: Kornis Mihály írta a Vigasztalások könyvében a napirend fontosságát, ez is sokat segített nekem, mindig eltervezni mit szeretnék, este átgondolni , s egy hét után visszanézni mi nem valósult meg, mik a nehéz, gondot okozó területek?  S ki nem hagyhatom Popper Péter Belső utak könyvét. Tudom, ezek nehéz vigaszt adnak vagy könnyűt, de adnak, én sokat kaptam tőlük, vissza kellene térnem hozzájuk.

S akkor még jöjjön valaki :Yorge Bucay, lehet írtam már róla. Könyveiben egy-egy témát jár körül a maga módján, bölcsességével és pszichiáteri nézőpontjával. Lesímitja az ember lelkét, s mindig kap gondolkodnivalót a bölcsességéből. Akkor egyet most búcsúzóul magamnak, hát kinek?

"Úgy élünk a világon, hogy magunkban és másokban is gyűlöljük, megvetjük azokat a tualjdonságokat, amelyeket alantasnak, fenyegetőnek vagy haszontalannak tekintünk....És mégis, ha szánunk rá elég időt, a végén rádöbbenünk, milyen nehéz lenne az életünk azok nélkül, amelyeket egyszer annyira megvetettünk."