2012. január 14., szombat
Januári délután
A nagy hóesés után sétálni indultunk a falu határába. Eredetileg kutyasétáltatás kipróbálásnak indult, végül ő maradt , mi mentünk felderíteni a terepet. (A dolog poénja: a mezőn belefutottunk egy fiatal párba kutyával, hozzánk pedig már előtte csatlakozott egy kutya...) Mindig mondom, hogy a fotózás a pillanat művészete, s legyen az embernél mindig fényképezőgép, mert mire magadhoz veszed, változnak a fények, s amit megörökíteni akartál - már tovaszállt.
Gondolom ezek a fotók magukért beszélnek, mert mire visszafordultunk a Nap már szállt alá, fény sehol, elszállt a csoda pillanata.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gyonyoruen fotozol!
VálaszTörlésJó kis képek lettek...
VálaszTörlésA fény, az tette a csodát!
VálaszTörlésNagyon szép fotók,látszik hogy nyitott szemmel jársz Te is a természetben..a fény...az Nálam is CSODÁKAT MŰVEL!...
TörlésÓóóóó! Nagyon szép!Jó látni, hogy nálatok is szemnek szép idő van. Én is sokat kukkolok, de bentről. Sétára most nincs kilátás. Legalább veled sétálhatok.
VálaszTörlésSzuper! A felhő alól kibukkanó napsugár csodákat művel. Vigyél máskor is fényképezőt!
VálaszTörlés