Lebukások

Tegnap jöttem ki a házhoz, bandukolok csomagokkal, elmélázva, kerülgetem a köves út köveit csizmát kímélendő. Egyszer csak látom teljes sebességgel fut elém(?) a szomszéd macska. Most lebuktunk! Én, hogy érkezem ő pedig, hogy lefülelt. Lefülelt, vagy inkább meghallotta a lépteimet tisztes távolból s futott elém. Aztán hogyan hogyan sem előkerült Pif is, s ahogy nyitom a kaput, látom ám, hogy a hátsó kertben Zsebci ugrál, mint a gumilabda. Hiányoltak, vagy a konyhát elsősorban? Macskák biztosan, Zsebci inkább szeretetéhes simogatni kell, játszani vele.

Közben lebukott macskaúr is, mint kárpitos. Hiába fedtem le az ülőbútort, mégis megtalálta a módját ezeken keresztül is a körömegyengetésnek, s némi szálkihúzásnak. Őt ezért nem szeretem kihozni ide, de napokig nem volt kire bíznom.

S mi lesz vele egy hét múlva amikor 10 napra vagy legalábbis nyolcra biztosan elutazom? Sok lesz ez neki bezárva, egyedül, akik gondozták inkább ellátják, mint szeretik az állatot. A tányérba beleborított egész konzervet ott találtuk meg 3 nap múlva, hozzá sem ért, mikor az ünnepek alatt 3 napot egyedül hagytuk. Nagy gond, de a fiam akkorra már a sugárkezelés végére jár, nyelési problémái már vannak, segíteni ígértem magam, legalább pempőket főzni, s vigyázni az unokákat, míg az anyjuk a vizsgaidőszaka utolsó hetét húzza.
No, de elég a nyavalygásból. Kellemes az idő, néha süt a nap, már húz a kémény. Akkor vessük bele magunkat a füsttakarító munkálatokba, ahogy elnéztem van mit lemosni, kimosni. Munkára fel!