Az imádott, s idén némileg elhanyagolt kert. "...megpróbáltam magam beleképzelni a tájba, érezni a jelenlétemet. Itt lenni." olvasom Karl Ove Knausgard A harmadik birodalom c. könyvében. Milyen igaz. Ahogy minden reggel megyünk le a kertbe, a kutya szagellenőrzéseket végez, én pedig próbálok belesimulni a reggeli kertbe. Ha korán megyek az orvoshoz, zseblámpával világítva, de többnyire napkelte körül, vagy mire fordulunk kezdi bevilágítani a kertet. A madarak ismét nyüzsögnek, mert nyár végére eltűntek. A csend,a béke, a nyugalom, a kert alján az erdő, körülöttem kertek. Már csupaszon,befejezték idei feladatukat, kiszolgálták gazdáikat,odaadták a termést. Pihenőre készülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése