Oldalak

2019. november 28., csütörtök

Megbolondult világ,


 s én is. Két napja elhagytam a kulcsot. Este, sötétben mentünk vissza keresni, kb. 5 óra telt el közben, ha ott ejtettem el, ahol gondolom hányan felvehették már. Ma megyünk a városba, a lakáshoz, remélem nem ott találtak rá, s keresték a hozzá tartozó lakást.

Lakás: kész van, még nekem van (mihez képet) némi takarítani valóm, aztán egy hét múlva érkezik a fiam. A készre.
 A petunia ezerrel nyomja a virágokat


A virágzó primuláink

 

 

 A tűztövisen egyetlen termés sincs. lerohadt? Elhordták a madarak? Sajnálom, szép lett volna a hó alatt.
 S még mindig van bokor, ami színeződik.

 


 A pázsitviola, ami nem terjedt, de legalább virágzik. November végén...

S egy erdei fotó? írhatnám tavasz az őszben. Egymás előtt, mögött, alatt, felett, ahogy illik. Azért az erdő már megviselt, de még színpompás részei mindig vannak. Bár Kecskeméten is kimentünk a szabadidőparkba, de olyan hideg szél fújta az átmeneti ruhatáramat, hogy visszafordultunk. Nagyon sajnáltam, de egyszerűen szétfagytunk.

 

 


Ki jár az erdőn?

- kérdezte egy régesrégi leporelló címe. Amikor felfedeztük kedvenc erdőnket, az elsőt (mert arra autózva láttuk, hogy a parkolóban autók állnak, s odamentünk megnézni miért?), meglepődve tapasztaltuk, hogy köszöntek nekünk. Régen, amikor a város parkerdejébe jártunk kirándulni ott erre  a szokásra nem emlékeztem. Aztán mi is köszöntünk, s jó játék volt tapasztalni néha a meglepetést, a kelletlenséget, a melegséget a másik hangján.

 S mikor új erdőkbe, tavakra mentünk át sétálni ez a szokásunk természetessé vált.  Horgásztavak közönsége=a horgászok nagyjából állandóak, már ismernek minket a kis fekete kutyával,

 

s úgy is állunk le egymással pár szót váltani.

 

 Az új népek (értsd éppen oda kirándulók, kutyákat sétáltatók) meg ha nem találkoztak volna vele, tanulják meg ezt a szokást.

Ki jár az erdőre? Kirándulók, nyugdíjasok sétálni,medvehagymát gyűjteni. Kisgyerekesek, mindenféle korú és közlekedési eszközű gyerekekkel. S a kutyások. Írhattam volna nagy betűvel, mert néha mi vagyunk a legtöbben. (Amikor leparkolunk, s arrafelé lefordulunk az útról már látjuk az autók számán mekkora forgalomra is számíthatunk?!) Van aki naponta kijár a szomszédos faluból, van aki sokszor, van aki többször. Vannak autóval összeálló csoportok, s hozzák a kutyáikat. Volt aki egy ideje már nem jön, s van aki több falunyi távolságból érkezik kutyástól, gyerekestől.

A (kedvenc) erdőnkben van egy erdészház, szobát is lehet foglalni  s idejárnak a vadászok is. Az odavezető út aszfaltozott, tehát ide eső után is bátran jöhetünk, nem leszünk sárosak. Ha kedvünk van, s a növényzet engedi felmehetünk a mindenféle utakon az igazi erdőbe, a fák közé is.


 

Lehet szedni medvehagymát, a hóvirágban inkább gyönyörködni, s alkalomadtán tele van ibolyával is. Ha nem kaszálnak vadvirágos az út széle, lehet velük ismerkedni, fotózni. Az erdei utak is rejtenek meglepetéseket.


A másik kedvencünk a szőlőhegy fölötti erdő. Először leállítottuk a pincéknél az autót, s elsétáltunk a tölgyhöz, a lakatlan vadászházhoz. Most már a hegy alján hagyjuk az autót, s az erdőn át érkezünk a tisztásra.

 

 Évekig a munkásokon (és a szarvasokon) kívül senkivel nem találkoztunk. Idén jöttek turisták, igazi hátizsákosok. Akkor mások is felkeresték, integettünk egymásnak. Jó volt emberekkel találkozni ott. S itt ragadtunk be az autóval. (Elárulom, azóta mindig félsz van bennem. Nem volt jó élmény, ha szerencsésen is ért véget.)


S vannak még más erdők, szőlőhegyek, s újabb tó is. A falura költözés felfedezései, örömei.




2019. november 17., vasárnap

Napsütés, november aranya

 A fotó is mutatja a kerti bútor bekerült a faházba. Szegény Zsebi lassan kiszorul onnan.Jut eszembe, meg sem néztem a bepakoláskor marad-r neki bejárat?

A madárnépséget is etetni kezdtem, lent a kert alján, közel az erdőhöz.Eddig cinegék érkeztek, sokan. Azt hiszem csuszka is.





 
 A kert napsütésben, az erdő aranyban köszöntött minket. Nem tudok betelni vele. Mire kimentünk a nap játszott velünk, elbújt és kibújt, utóbb esetben tudtam fotózni,átszínezte a leveleket.

 

 
 




 Ez a látvány élőben a legszebb, a fenyők barna törzse mögül átvilágító sárgásvörös lombok.


Elutazom a héten, nem tudom mire érkezem vissza, de ezt a látványt viszem magammal. A címlap fotó fája már levetkőzözött. így is szép.

2019. november 13., szerda

"A legnagyobb kockázat az életben, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot"

A legnagyobb kockázat az életben, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot.

Az élet naposabb oldala c. filmből



A fekete fehér tavaly karácsonyi,a színes egy hetes.

Mára


"Van, hogy jobb az élet, ha nem tökéletes is.

Nem őrültünk meg,csak egy kicsit elvesztünk.".

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szeretet-konyve-720p.-drama-WslqWiEZfNlWVPNv

2019. november 12., kedd

Láttam egy szép, emberi filmet



Pár napja filmeket nézek. Hetek óta, hosszú hetek óta nem néztem filmet, könyveket is mostanában kezdtem olvasni. Egyszerűen az egyéb dolgok annyira lekötöttek, elfárasztottak, hogy nem maradt rá figyelmem. Persze néztem egyéb műsorokat 

Escape to the Country

https://www.youtube.com/watch?v=Emns20e02Ic 

 a sorozatok adásait, de ezek más típusúak. Most elém került pár film, ami  leültetett ismét  a megnézésük elé. 

Ma bekerült az ajtóba a "kukucska" , kifizettem a szerelőket, ez a fejezet véget ért. Már csak a javítás van hátra, aztán takarítás, s vége az ablak- és ajtócserének. Csütörtökön átveszik a kéményeket is.

Remélem nyugodtabb napok jönnek.

 


2019. november 10., vasárnap

Régi kedvencek, csupa izgalom

 


A szem télre történő felkészítése

 

 A látványért mentünk ki az erdőre. Imádom az őszi erdőt, s mint már százszor leírtuk idén igazán pazar látványban lehet részünk. A máskor emberekkel (és kutyákkal) tele erdőben csak mi voltunk, s az erdészház kerítése mögött valami állat, amitől Zsebi teljes izgalomba jött, de a kerítés útját állta. Közben a felhők alja a fejünket súrolta, de vittük az esetleges védőfelszerelést, viszont menni kellett. Kellett.

Egy hét után már a szemüvegben nem volt hányingerem, itt az erdőn sem. Megy az olvasás is, minden nap jobban. Azért az Albatrosz könyv, Gardner krimije nagyon sokat segített, s igyekszem nem széles könyvet olvasni. Ez jó módszernek bizonyult: keskeny oldalkép, érdekes a téma, tehát fogja az embert, s nem teszi le a könyvet, hogy jajj... Igaz, utazást nem vállaltam be. Estére, hosszú használat után kidőlök, de ez is egyre jobban tolódik ki. Már nem folyik ki a szemem, időnként. Aki csinálta, gondolom úgyis ismeri az érzést. A bejegyzés alján ajánlom a könyvet, amit most olvasok.












Hazafelé, olvasni

"Élet és halál: a természet elkerülhetetlen ügye. A szeretet örömével telve lemondtam a szomorúságról."

...  folyt. köv.