A látványért mentünk ki az erdőre. Imádom az őszi erdőt, s mint már százszor leírtuk idén igazán pazar látványban lehet részünk. A máskor emberekkel (és kutyákkal) tele erdőben csak mi voltunk, s az erdészház kerítése mögött valami állat, amitől Zsebi teljes izgalomba jött, de a kerítés útját állta. Közben a felhők alja a fejünket súrolta, de vittük az esetleges védőfelszerelést, viszont menni kellett. Kellett.
Egy hét után már a szemüvegben nem volt hányingerem, itt az erdőn sem. Megy az olvasás is, minden nap jobban. Azért az Albatrosz könyv, Gardner krimije nagyon sokat segített, s igyekszem nem széles könyvet olvasni. Ez jó módszernek bizonyult: keskeny oldalkép, érdekes a téma, tehát fogja az embert, s nem teszi le a könyvet, hogy jajj... Igaz, utazást nem vállaltam be. Estére, hosszú használat után kidőlök, de ez is egyre jobban tolódik ki. Már nem folyik ki a szemem, időnként. Aki csinálta, gondolom úgyis ismeri az érzést. A bejegyzés alján ajánlom a könyvet, amit most olvasok.
Hazafelé, olvasni
"Élet és halál: a természet elkerülhetetlen ügye. A szeretet örömével telve lemondtam a szomorúságról."
... folyt. köv.
