Ha azt írom bitang napom volt, akkor az volt. Voltam olyan mélyponton, hogy zokogni tudtam volna. Aztán kimentem a kertbe, kicsit hozzányúltam ehhez és ahhoz, a végén ott ragadtam. Most megint semmit nem érek.
A betegségemnek van facebook csoportja, ott rákérdeztem mások, hogy élik meg ezeket az időket. Nem vigasztal, hogy őket is megviseli, kit-kit másként. Tehát az időjárás... Gondolom azért a munkába is belehúztam, igaz a magam módján, mégis sok időnként. Viszont, ha benne vagyok valamiben oly nehéz odahagyni. S nagyon durvák a kilengéseim: a fent és a lent.Ma egy kertészeti áruda eladója is mondta, a március kiesése miatt máig nem érték utol magukat.
Hoztam egy blogbejegyzést, hogy azért más betegtárs rétje sem zöldebb, s próbálja megértetni is a betegségünket. Azt hozzátenném, ahány beteg annyi eset, de a lényege ez.
http://varadicsilla.hu/myasthenia-gravis-azt-hiszed-lusta-vagyok/
Viszont a fotók gondolom megértetik miért is nem bírok magammal?
Nem csodálom, ha nem tudsz leállni. Ennyi szépség...! :)
VálaszTörlésAmit a betegségről ír a bloggerina elég durva. Korábban nem hallottam erről, csak itt nálad. Kellemetlen lehet. Már jobban értem, azt hiszem, miért választottad ezt az életformát: a természetet, a kertet az emberek helyett.
Katici, néha fogcsikorgatva csináltam végig a munkában évtizedeket. Én nem mondhattam fel hetente, mint a kolléganőm, mert örültem, ha munkám van. Amit szerettem, de néha nagyon nehéz volt.
TörlésA természet mindig megnyugtatja az embert, a betegségek meg olyan hinta-palinta. Ezt a betegséget szerencsére én nem ismerem, viszont "rendelkezem" több más kellemetlennel, most is ez a lábdagadás, vízhajtás. Viszont, talán az ötödik képen az a két egymást ölelő sziklácska majdnem teljesen olyan, mint a szentbékkállai kőtenger egyik darabja, az nagyobb lehet nyilván.
VálaszTörlésIsabel örülj neki, ha nem ismered, bár tudom más betegséggel sem könnyű. Két föld alól előásott betondarab, de jók így együtt. Mi mindent ásunk ki állandóan, mindent eltemettek elszállítás helyett.
TörlésElolvastam Csilla bejegyzését és megértettem miről írsz. Sajnálom nagyon a közérzeted. Nem mernék tanácsokat adni, arra ott vannak a sorstársak. Bátorságot és jó kedélyállapotot kívánok a szembenézéshez. De komolyan.
VálaszTörlésÉn se hallottam még erről a betegségről - szerencsére. Elég kellemetlen lehet, ha a jó és a rossz peridódusok ilyen megtervezhetetlenül váltják egymást. De hát ha nincs rá gyógyszer - akkor csak a "kivárás" (kipihenés) marad a megoldás. És a szépre, a kertedre gondolás...
VálaszTörlés