Október búcsúztató. Kert=Az ősz utolsó nagy nekifutása

 Orbáncfű

Abelia virágban, icipici,de él és most virul

Eltévedt Borzaskaták

Kecskerágó

Őt nem ismerem

  

Hunyor, szinte virágzik a fotózás óta

Tűztövis

 

 Pillangóvirág utolsó nekirugaszkodása, nem csodaszép? Már elfeküdt, kicsit már búcsúzik, de csodaszép.

Kikeleti bangita bimbóban(virágban)

Weigela Alexandra és cipruskák violával

 

 

 Őszirózsa, imádom a színét

Még égetés
és elköszönés, azt hiszem
 

 



 

 
Pirosokkal búcsúzás

Október búcsúztató. Erdő

Kedvenc erdőmben jártunk vendégekkel. Az ok praktikus is volt, eső után az ember a sarat nem szívesen dagasztja. S vitt a kíváncsiság is, mire ment az erdő egy hét után? Színesedett, ezer arcát mutatta, s sajnos már alkonyodott. A kedvencem ez az aranyba öltözött.

 

 

A kapu környéke.

 

 A zöld árnyalatai szinte furcsán hatnak. 

Ő most kezd színesedni.

Visszatekintve, az erdő még tartja magát. Most jönnek a megosztó hidegek, a lombtalanítók.

Az ősz jobb és bal oldala

Tegnapi fotók, ma csak szél fújt... bár ki tudja? Amikor a fákat meg- és kitördelte, akkor is fújt.

 

és a kertben, még múltkor a szél és eső után

 

 és ami a tónál az út  túloldalán volt látható:

 

"mindaz, mi elmúlt, halhatatlan"

Pilinszky János: Keringő

A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállaszja a naplemente.

És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.

 

 Pétervására

     

           

 Tarnaszentmária

 

Feldebrő