Reggeli locsolás közben, ahogy megfordultam rácsodálkoztam a fényekre. A fények, a színek már az őszt jelzik.
A lonc másodvirágzása.
Tűztövis.
Az utolsó napraforgó.
A vendég. Mezei katáng, jól azonosítottam? Többfelé is van a kertben. Örülök neki, ahogy a sok papsajtmályvának is.
Elvirágzóban a hortenzia, neki aztán nem tett jót a forróság.
Ma a reggeli locsolásnál figyeltem fel rá, hogy az ősz sóhaja meglibbentette a soknyám szegélyét. Lágyan, kedvese, mindjárt itt vagyok jelzőn. Le is ültem megpihenni Szepi sziklájához. Ilyenkor ő jár a fejemben. Augusztus elején halt meg. ég most is hiányzik. Valamiért ma Shosztakovich waltzere szól a fülembe. Kicsit szomorkás ez a zene, mégis annyira jól illik a mai naphoz.
VálaszTörlésA sziklát viszitek magatokkal az emlékére? Miská sírján két betonlap volt, mostanában nem látom, de lehet, hogy csak a sár borította be a kert alján. Pedig van mellette mécsestartó is. Én karácsonykor járok hozzá, emlékezni.
VálaszTörlésIgen. Mióta nincs velünk visszük magunkkal. Így mégis jelen van mindenütt ahol élünk.
VálaszTörlés