Oldalak

2018. május 18., péntek

Virághozó víg május

A fotók régiek, amennyiben háromhetes fotó régi. Akkor az erdő ezt a vadvirágos ill. virágzó formáját mutatta. 

Ma reggelre remélem már megvolt az ügyeletes mai eső, olyan nedves a föld még kapát sem lehet belevágni. Mondjuk átültetéshez viszont puha. A csigák pedig özönlenek. Igaz vettünk csigaölő szert, mint kiderült nem az igazi, de ez volt. Hiába, mindennek előzetesen utána kellene nézni. Viszont a több helyre kiszórt egynyári magoknak nyoma sincs, pontosabban ezt-azt láttam kikelni, nyoma sincs.

Valószínű újabb veszteségünk van: Bársony. Jó hete nincs meg, de holttest sincs. Kerestem, nem akadtam nyomára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívemhez nőtt. Más egyéniség volt mint (a máig szívfájdalommal  emlegetett ) Mózsi, mégis az emberrel élt, velünk volt, köztünk volt. Öregasszonyka azóta rám tapadt, nincs társa. Előttem tekeri Mózsiéhoz hasonló csámpás hátsóját, csavargatja farkát, s jön elém, hozzám.

Nem tudom bízhatunk-e a megjelenésében? Csak legalább tudna az ember biztosat. Ha jó, ha rossz. 

Tegnap olvastam a neten tízezrével mennek a fiatalok külföldre dolgozni. Írhatnék erre valamit, aki nem vak látja úgyis. Az enyém is indul...

A fotók közt többször szerepel a gólyaorr, egyszerűen beleszerettem.






  





2018. május 15., kedd

Elmaradt bejegyzések: az Azáleás völgy

  
 


 
 








 

 








 


 
 
Emlékeimben egy csodálatos, dús növényekkel teleültetett völgy él. Aztán jöttek az "emberek", s jó szokásukhoz híven a gyűjteményüket, kertjüket innen bővítették. A pótlásként beültetett új növények még könnyebben kiemelhetők voltak. Utolsó információim szerint -ez sem mai- őrizni kezdték a völgyet. No comment. Délelőtt 9 óra körül mentünk ki, dőlt a nép. Van esőbeálló, pihenőhely asztalokkal, padokkal, tűzrakóhellyel.S nem utolsó sorban a névadó növények.
 

Szeretik, csodálják.


2018. május 14., hétfő

Kert, május (elmaradt bejegyzések helyett)


 Zsebi invitál a kertbe minden kedves idelátogatót. Hosszú a sok kép, elmaradtak bejegyzések, s nekem ezek fontosak, hogy a blogban megörökítsem a május eleji (jégeső előtti) állapotokat, vagy inkább csodákat. Tegnap vendégeink voltak, meglepődve csodálkoztak rá a kertre, a viharvertre, de ezek szerint még így is mutatja magát. Lassan kezd kibontakozni, az idei tavasz sok növény erősödését hozta, s vitte el. Azért vannak már csodáim, s látom értelmét a nem kevés munkának. Tartsatok velem.

  





 A kései tulipánok...

 


 Lufivirágok, szerelmeim.

Kicsike menyasszony. Madárbirs.(?)


 A naspolya, a gyümölcsös részről, de ő a nagy kedvenc, Idén ennyi virágban, mi lesz velem maradt-e gyümölcs a vihar után? Kérdések.

 Azt hiszem illatos zsálya az a hatalmas levelű. Nos, ő elszabadult. Megkopaszítottam, hogy ne nyomja agyon a varázsmogyorót, még jobban erőre kapott. A virágzását várom, aztán utat kap a varázsmogyoró.




 A másik szerelmem, az illatos fűszercserje.
 



  

  

 
 Loncék, ez utóbbi nagy-nagy kedvenc. Mennyit kerestem a neten, s végül bementem a városban az első (nagy) virágkereskedésbe, s íme ott volt Ő!

 
 Gólyaorr, idén virágzik először tán 3. év óta, viszont a fűből szedtem ki vadakat. Úgy elszaporodtak, fél méteresek szinte, éppen a vihar előtt végeztem köztük nagy ritkítást, azért ennyire nem kellett volna elbízni magukat!


 



Ők ketten is idén bontakoznak ilyen gazdagon először. Szegény illatos orgona párszor átültettetett, már végleges helyén hálálja a biztonságot.



 Erre a labdarózsára nagyon vágytam, ő is volt a kertben többfelé. A korallberkenye elődje tavaly kifagyott, ő új, óvtam, udvarolok neki, meg is hálálta, csak jött a jég... No, de nem adjuk fel!



A jövő, most kezdenek nyílni a rózsák, és az íriszek, és a....

Most látom, hogy pár kedvenc lemaradt. Folyt. köv.