Oldalak

2017. június 25., vasárnap

Állítólag megbukott, nekem tetszett,



mi több, kétszer megnéztem, mert először nem állt össze. Vagy figyelmetlen voltam, vagy süket.Ezt azért még érdemes elolvasni hozzá.

Jósfavői emlékek


  
Kisház Vendégház,   ahol a szállásunk volt. Házigazdánk, Berecz Béla mindenféle túrákat, programokat szervez, érdemes vele a kapcsolatot akkor is felvenni, ha nem nála szálltok meg. Nagyon tudom ajánlani, mindkettőt.


Másnap reggel körsétát tettünk.

 A régiés az új, ahogy tovább él. Épületekben, homlokzaton.







 E gyönyörű háznak új gazdája lett, most újítják fel nyaralónak.Irigylem őket.

A Jósva patak, megáradva. Hogy e forgó vízikerekekről miért éppen a Mikszáth regényből készült film jut mindig az eszembe? Nem tudom. Azt hiszem a Különös házasság volt. A patakon küldték egymásnak a hajókat, a fiú és a lány. Ez maradt meg bennem.

S a szállásunk mögött mit nézhettünk meg? No mit?
"Festett famennyezete 1734-ből származik. Harangtornya késő barokk, a XVIII. század végén épült. Lenyűgöző festett kazettás mennyezete mellett figyelemre méltó a karzat, a szószékkorona és a padelők díszítése is. Falazott szószéke 1792-ben készült. A templomot lőréses erődfal övezi." forrás



 


 

 















Egyet sajnálok, hogy nem fotóztam, s nem láttuk: a tájházat. Valahogy ami ott van az ember orra előtt, az ráér. Így elmaradt.

2017. június 23., péntek

Kicsik és nagyok


 

A virágkertészek:



 

 Fázisok:
 

 


 A cipőfűzőfelügyelő:




 Kicsik és Cirnyó úrfi:


Ez a kis fekete mindig ott sertepertél körülötte.

Piheg a kert, s piheg az ember

Reggelente alig tudok felkelni, s ma végre hűvősebb volt a reggel. Könnyebb az ébredés, a "munkábsa állás". Az éhes népség már az ajtó előtt várt, s hazatért úrfink is egy nap után, táplálékot vételezni. Hogy merre járhat? Valószínű fú közt, mert a bundfájába ragadt ez-az erről árulkodik. Tegnapra igérték a cicák elvitelét, még itt vannak.



 Őérte valaki jelentkezett, de az alapítványos hölgy azt kérte, ez rajta kersztül történjen.

A hűvös reggel lehetővé tette, hogy beöltözve rejett helyen is kicsalánozzak. Méteres csalánok voltak. Szőlő fut fel a faházra, őt kissé meg kellett szabályoznom, mert hajlamos szétszedni a tetőt. S milyen érdekes,bár szárazság van, a kevés eső mégis elszabadította a hóbogyót és a téli jázmint. Szerencsétlen hostákat az árnyékból, -mert nem mentek semmire- napra tettem, itt legalább nem rágja szét őket semki, viszont támad a nap. Támad az mindenre, szétégetett levelek árulkodnak erejéről.

S milyen érdekes a természet vagy a kertész milyen ügyetlen. Paradicsom, a kerítés mellé ültetve, hatalmas, bent vagy kint a veteményes kertben, a helyén nem megy semmire sem. A sáfrányon lesznek virágok, de felnyúlt, nem értem. Azt hittem tavaly megtrágyáztuk a fűszerkertet, valamit nagyon elbacáztunk. Idén a menták és a citromfű sem megy semmire, tavaly ilyenkor már legalább 20-30 üveg szörpöm volt. Öntöznöm kelllett volna? De minden nem megy, háracipelni a vödör vizeket, nem bírom. Most a kertre koncentráltam, azt sem lehet eleget öntözni. Úgy vártuk tegnap az esőt, oly fülledt volt az idő, hát csak nem ért ide.

Viszont legyen örömhírem is, a házunk még hűvös. Viszonyítás kérdése. A szomszéd fiatalasszony mondta, tudott viszonyítani.

Írhatnék még ügyintézésekről, megérne egy misét. Majd egyszer összeszedem magam. Legyen szép napotok!









 Most készült a lépcső az esővízes hordókhoz.

Az egyik főkertész.