Oldalak

2017. március 31., péntek

Madáretetés még mindig. Miért is?




 A Magyar Madártani Egyesület hírleveléből másolom ide a lényeget. Én is ebből értettem meg a jelenséget, hogy miért mostanában tűntek fel a fotón is látható madarak az etető körül, s miért is etessük őket, meddig és milyen táplálékkal. Megosztom veletek.

"Éppen ezért a március közepétől április közepéig tartó időszak − különösen elhúzódó tél és hűvös tavasz esetén − kritikus periódus a korán fészkelni kezdő madarak, és ezek azévi (első költésből származó) szaporulata számára. Ez különösen a települési, főleg a városi, belvárosi madarakra igaz, ahol a természetes növényzet területi aránya az épületek, az utak és utcák miatt a természetesnél jóval alacsonyabb.
Bármilyen meglepőnek tűnik is, a kora tavasz elsősorban nem a rovarevők, hanem a magevők számára jelent kihívást. Ennek oka, hogy ekkorra szinte teljesen kiürülnek az előző ősszel képződött természetes magraktárak (hullottmag-bázisok, érett virágzatok, vadföldek), miközben a növényi élet sem indul még be. Ezzel szemben a rovarok akár télen is repülnek, ha süt a nap és a hőmérséklet +10 C° környékére emelkedik, ami kora tavasszal már általánosnak számít.
Ezzel az eltérő természetes táplálékkínálattal magyarázható, hogy az etetési időszak végén a cinegék és más rovarevők száma gyakran drasztikusan csökken, vagy ezek a fajok el is tűnnek az etetőkről, miközben a magevők nagyobb számban és olyan etetőhelyeken is megjelenhetnek, ahol akár egész télen egyet sem lehetett látni.

Az eleségkínálat kora tavaszi átalakítása

Ezért az javasoljuk, hogy ha a madarak, különösen a magevők (tengelic, zöldike, erdei pinty, meggyvágó) továbbra is (akár "új fajként") látogatják az etetőnket, az etetést március végéig, április elejéig-közepéig is folytassuk úgy, hogy az eleségben a napraforgómag mellett egyre nagyobb arányban szerepeljenek az aprómagvak (pl. állatkereskedésben is beszerezhető köles, pintyeknek és papagájoknak árult keverék) és továbbra is adjunk almát a madaraknak.

Tavaszi zöldeleség az etetőn és rügyvédelem

Alkalmilag előfordul, hogy az etető madarai az etetési időszak végén nagyobb mértékben rájárnak, és károkat okoznak a gyümölcsfák virágrügyeiben. A tavaszi rügyevés a növényevő (magevő) madarak természetes viselkedése, amitől ebből következően nem könnyű ezeket eltántorítani. Ilyen esetekben a legbiztosabb (ami nem jelent könnyű megvalósíthatóságot!) módszer a teljes fizikai elszigetelés, a fák raserhálós burkolása lenne, mivel azonban ez többnyire nem megoldható (túl nagy és sok a fa, drága), meg lehet próbálkozni zöldeleség felkínálásával is. A rügyfakadási időszak előtti hétre csíráztassunk kölest (illetve akár még búzát is), és reszelt sárgarépával, illetve ha már lehet szedni, tyúkhúrral együtt tegyük ki a tavaszi etetőre. Így a madarak − a könnyebb megoldást választva − remélhetően az etetőn elégítik ki zöldigényüket, és nagyobb valószínűséggel hagyják békén a fákat (vagy legalábbis kevesebb rügyet esznek le), mintha nem így járnánk el.

 Április közepén abbahagyhatjuk az etetést!

Április első felére (enyhe tavaszokon akár néhány héttel korábban) a megújuló rovarélet mellett már a növényzet: a fák és bokrok friss rügyei, levelei és hajtásai, a friss fűtakaró és a gyepszint virágzó lágyszárúi is kellő természetes táplálékbázis kínálnak a madaraknak. Ilyenkor kell − hacsak nincs rendkívüli időjárási helyzet − abbahagynunk az etetést.
Ahhoz azonban, hogy a legkorábbi lágyszárúak is virágozhassanak, majd magot tudjanak érlelni, arra van, arra lenne szükség, hogy a parkok, kertek és udvarok gyepe ne legyen folyamatosan tövig lenyírva, illetve maradjanak olyan kaszálatlan foltok, ahol erre van ideje a növényeknek. Ez a természetbarát települési gyepkezelés ráadásul a beporzást végző rovarfajok kora tavaszi túlélése szempontjából is előnyös."

Ideillesztem  a linket is :  http://www.mme.hu/az_etetes_befejezesenek_idozitese

Filmeket is nézhetünk a fent olvasottakról.

2017. március 30., csütörtök

Vígjáték, francia



S van benne minden, minden...

Megjött!!!




Kedvencem

 

 




Kökörcsin

Karcsú termetével a kökörcsint
gusztálhatod, jelzi az örök csínt,
tündököl csipkés lila ruhában
a tavaszi rét nagy udvarában,
s ne csak népi nevén nevezd már, hisz
ismered: Pulsatilla vulgaris.

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor

2017. március 28., kedd

Füzetemből





"Becézzenek meg simogassanak a szavakkal, hogy érezzem: jön  elő belőlük a szeretet, és megtalál, hiába bújok el." Kiss Ottó

2017. március 27., hétfő

Mostanában

minden reggel első utam a kertbe vezet. Ez az un. Zsebi kert, ahol ő él és garázdálkodik. Viszont ez A KERT, itt zajlik az életünk is. Itt van  a faház, a szárító, a kiülő, s még nagy halom öröklött törmelék, amit el kellene szállítanunk... Itt van apám padja, amire néha kiülök, s emlékezem, máskor ezen ülve dobálom a labdát a kutyának. Ha teregetek erre teszem a lavórt, amiben a nedves ruhákat kihoztam. Ütött-kopott, de szívbéli, s tartjuk amíg csak tudjuk.

Mostanában a madarak tartanak reggelente izgalomban. Amíg nem lettem madárbarát (kertes) ennyire nem törődtem ill. foglalkoztam velük. Az is igaz, az etetőt, amikor már a hivatalos etetési idő elmúlt, levettük, elvittük. Most fent maradt, ha ott volt a madarak úgy döntöttek ott nekik lehet keresnivalójuk. Akkor figyeltem fel rájuk, amikor megjelentek  a tengelicek. Aztán jöttek a zöldikék. (Megkérdeztem az MME-től, zöldikék.) Őket nem tudtam nem etetni, azt hittem egyszeri látogatók. Úgy látom, minden reggel megjelennek fél hét és fél nyolc közt a tengelicek,
 a zöldikék később, inkább délután, késő délelőtt.

 

 Nos tengelicék még tőlem sem zavartatják magukat, de madár sem maradhat a közelükben, elzavarnak mindenkit. Méltóságosak, fenségesek, úgy viselkednek mintha tudnák, hogy ők az év madarai.

A zöldikék jönnek, esznek, ha arra járunk felröppennek, aztán visszaszállnak. S ha már ők esznek, jönnek  a potyázók, a verebek. Ronda vagyok, bevallom nekik nem örülök, nálam jobban a szomszédaim nem szeretik őket. Cinkék közül már csak a széncinegéket látom, ők meg csak leszállnak, felkapják a magokat, aztán (MOST MÁR  A FŰZFÁN IS) egy-egy faágon megeszik  belőlük, ami nekik kell. A fekete rigóékat inkább szálldosni látom, hallom a hangjukat.  A kert végén, a csalitosban más madarak vannak, őket csak messziről látom röpdösni, hallom a hangversenyüket.

Mostanában Zsebi rosszul jár, várja az embert, hogy sétálni vigye, ezek a napjaim sajnos nem erről szólnak. Labdát dobálok neki, aztán versenyt futnak érte, ő nálunk, a Lájbi a szomszédban. Néha odanézek a kerítéshez, egy kutyafejet látok ott, aztán be- és visszahúzza, s máshol tűnik fel. Ezt a nagy mozgolódást Füles mester komótos ugatása kíséri. Szóval hangverseny van. Az van. (Ez a bejegyzés tegnap készült.)

S mostanában nem kertészkedtem, viszont ma megtettem. Délutánra sétáltunk Zsebivel IS, vettem egy Csodakertet, s némi kapálás is történt. Nem sok, éppen hogy, s izgalommal várom a holnap  reggel, mire megyünk egymással. Azt hittem a kert semmit nem mutat idén, úgy látszik mégis. Alkonyatban fotóztam tegnap.

 Ahogy kapálgattam ma, egyszer csak egy őz tűnt fel az úton, a háttérben látható erdőből tévedhetett be az útra, a házak közé, s hova máshova a falu felé ment. Nem tudom mi lett vele?