Álmaim-házunk, kertünk

2017. december 18., hétfő

egy másik dal

Dalszöveg

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

egy dal

Mióta a világ varázstalanítva lett, mióta minden banális óraszerkezet, megfejtett világból téged nem értelek, a megfejtett égbolt miattad maradt végtelen. Mindennek árát mióta jól tudom, a te értéked messze van, túl a számokon. Kívánom a tested, csak azt nem érthetem, minden részéből mért mindig az arcod kell nekem. Magasba száll a kenyér ára, ólommal telve a pára, de azt, hogy téged nem értelek, hogy is köszönjem meg neked azt, hogy szeretlek. Tested, a gazdag, mindent kínál nekem, mégis az arcod, arcod kívánom szűntelen. Mióta a világ saját eszébe szállt, te vagy az, akinek nincs értelme - egyáltalán. Mióta a világ varázstalanítva lett, végre miattad nincsen értelme semminek. Mióta a világ titoktalanítva lett, már mindent értek, egyet kivéve - tégedet

2017. december 17., vasárnap

Fehér, de nem hó, mi az?

... s nyílik ezerrel...

Gyertyagyújtás

Kecskeméten, s az unokám volt Mária. Most kicsit dicsekszem vele.

2017. december 14., csütörtök

Nem reklámozott Magyarország

https://hirtv.hu/alinda/alinda-vendege-l-ritok-nora-es-horgas-peter-2433080

Néztem a műsort, amelyet a 19. percben leállítottak... aztán a JouTube-on megtaláltam:

2017. december 13., szerda

A látogatás

Vásárolni voltunk délután, s kertek alatt indultunk hazafelé. S mert utunk nem volt sürgős gondoltunk egyet, s felkanyarodtunk abba a faluba ahol ezt a házat néztük annak idején.

Volt mellette egy hasonlóan épített, de annak nem építették be a kódisállását. 7 év telt azóta, hogy itt jártunk. Bontakozó csodát láttunk. Nemrég , tán jó éve lett gazdája a háznak, fiatalok, s most újítják fel. Melegséggel telt a szívünk meg, mert szívbélien. Ablakai új spalettát kaptak, a tetőzetét a vidékre jellemző kontyosra alakították, új csatorna, újonnan vágott ablakok a hátoldalán. Az oromzat farészei faragottak. Látszik, hogy lassan, de szívvel, szerezettel építik, alakítják át.

Természetesen akadt több beszélgetőtárs, érdeklődtek mit is nézünk ott? Tőlük tudjuk, amit megtudtunk. S tőlük üzentünk a fiataloknak. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig értékelem, amikor a régit nem hagyják veszni, hanem értékén újítják fel, hozzáadva a mai világ adta újdonságokat. Itt is így történik. Azért jó pár évet várt a ház a gazdáira. Megérte.

A beszélgetés során mesélték, ha erre és erre megyünk, ott egy nagyobb, szebb ház van, új csatornával, szép műanyagablakokkal. Arra is kanyarodtunk hazafelé ment, s mondanom sem kell: csalódtunk. A műanyagablak nem tett jót neki, rendbe hozták, de az itteni házak szép homlokzatdíszeinek nyoma nem volt, se kódisállás. Valami beépített tornácra utalást láthattunk, de a házhoz nem adott hozzá, az egész egy modernizált, de nem megőrzőn felújított épület volt. (Egy öreglegény lakta.)

Hazafelé fenyőültetvények mellett jöttünk el, ahol már vágták, kötegelték a fákat. Egy madarász kertjében mobillal emut fotóztam, még csodáltunk egy másik világvégi faluban szépen felújított parasztházakat. Itthon pedig várt a lélekölő levelezés félrerendelésem miatt a Booklin-nal. Mégis ahogy a bejegyzést írom egy szép nap emlékével zárom a napot.

S befejezésül egy régi fotó, egy réges-régi házról, a Káli medence vidékéről. Nem felújítás, nem újragondolás, eredeti.

December: cseppek és virágok

Hunyorék

Az oly szeretett téli jázmin

Díszkáposzta

2017. december 12., kedd

Hajnalban

szélrohamok ébresztettek. Kivételesen a ház is üres volt. A népség, gondolom vadászott.

Lementem a kert végébe, most szélcsend, béke és nyugalom. Még madárhangok sem hallatszottak. Felnéztem a fák közt az égre. Szürke ég, csupasz fák, csend (és halál). Halál? Kis halál. Tél van, legfeljebb az időjárás csalókást játszik velünk. S mi és mikor lesz ennek a böjtje? Nem normális december közepén, reggel 9 óra körül a 15 fokos meleg. Durván, melegebb van kint, mint bent.

A falu kutyái még nem kezdték el a tutulást, tehát a mentők, rohammentők még nem indultak el. A kutyák előbb hallják távolból a sziréna hangját, s jelzik. Ilyenkor hatalmas a forgalmuk. Sajnos.

2017. december 11., hétfő

Négy óra előtt

tíz perccel leültem a gép elé. "Csak" a gép elé, s nem az eltervezett könyv elé. Annyit rohangáltunk az utóbbi napokban, azt mondtam, hogy ma olvasó napot tartok. Ember tervez... talán majd most.

Mennyi a mennyi?

Sokat hallgatom a rádiót. Igaz, ha migránsoznak és megy a propaganda, kikapcsolom. Van, amikor a sok már az ellentétébe fordul. Ilyenkor jönne jól a zenehallgatás. Nem lehet, elromlott a kazettalejátszó, majd a CD lejátszó is. Maradt a "csupasz" rádió. (A javíttatás utólag jutott eszembe, bár oka lehet, hogy a szerviz, ahova hordani szoktam a gépeinket már évek óta bezárt. Nem is látok ilyen típusú hirdetéseket. Jó a kérdés? A készülék amúgy legalább 15 éves, ha nem több. )

Szóval, elhatároztuk veszünk egy újat. Úgy is tettünk. (Fiam megnézte a kínálatot, azt látta, hogy az internetes választék köszönő viszonyban nincs a bolti választékkel, s áruházanként nagy az eltérés. A nálunk található nagy áruházban körülnézett, magasak voltak az árak, így kerültünk a másikba.) A készüléken a rádióállomásokat nem tudtuk befogni. Másnap vissza, azt hittük rossz ,kicserélték. Igen ám, de az újjal is így jártunk. Próbálkozások, ismerős próbálkozása, semmi. Vissza a boltba. Akkor már a neten is utánanéztünk mi lehet a gond, s tudtuk milyen készüléket nem akarunk.

Kiderült a település völgyben fekszik, s rádióadások fogása/hallgatása ügyében ez nem előny. Most már új készüléket, másik fajtát úgy hoztunk el, úgy, hogy az üzletben teszteltük. 3. utunk volt ez már... a készülék márkás, s mert márkás drágább is. Meglehetősen. Viszont meggyőztek, miért is ezt válasszuk. Hazaértünk, s láss csodát, bejöttek az adók!

Amit láttunk: hatalmas tömeg, mindenki vagy nagyon sokan vásárolnak, az eladók leterheltek, inkább önkiszolgálás folyik, többnyire. Valaki a Mária Rádióhoz keresett készüléket, mert csak azt szeretné hallgatni. Én mondtam neki, azon aztán bejön sok csatorna, ilyenünk van otthon. Kicsi, semmi rádió, soha nem volt vele gondunk. Csak rádió...

S, ha már ünnep és ajándékozás két könyv. A témák mások, távoli világok. Vagy nem?

A könyvről. s a Tér Lélek Tan-ról. S a blog, ahol erről először olvastam. A lakberendezés lelki háttere, s életünknek a lakásunkra, s lakásunknak az életünkre gyakorolt hatásáról, ha nem akartok a linkekbe belemerülni. Megint lakberendezés, ha nincs tv az ember talál új utakat a témához.

A másik könyv, már az adventi időszak miatt is:

A könyvről

2017. december 10., vasárnap

A könyv egy olyan hazugság, amely igazat mond,

olyan kitaláció, ami tény; Michael Chabon legmerészebb és legmegindítóbb műve. " olvashatjuk könyvéről az ajánlókban.

Olvass bele!

Ha lehet könyvre mondani, hogy férfias, erről úgy éreztem. Kicsit emlékeztetett A százéves ember(re), aki kimászott az ablakon és eltűnt. A stílus, a lendület, a kor. Máshol játszódik, más a cselekménye, más a mondanivalója. Mégis. A cselekményről itt írnak, nem mennék bele. Engem beszippantott. Igaz, közben többször letettem, szellőztettem a fejem. Viszont már alig vártam, hogy folytathassam belemerüljek a világába.

2017. december 7., csütörtök

Egy házról

Régen, amikor fél életemet a Deco majd a Spektrum Home csatornákon töltöttem, szerettem nagyon amikor különleges házakat mutogattak. Ez is ilyen. Nem amiben laknék, s mégis csodálom a letisztultságáért, az anyaghasználatáért, s az itt-ott megjelenő természetes anyagok, dekorok miatt. S van amit el nem fogadnék belőle, azt nem mutatom. (Annyira.)

forrás

Fagyba dermedve

Fagy, köd, hideg, éppen csak kinéztem a madaraimra, no és a felügyelőjükre. Aztán hoztam a gépet, s kint ragadtam, majd odafagytak az ujjaim. Szerettem ahogy a halál mögött és előtt ott volt az élet, ígérete. Amik nyáron, ősszel örömöt és szépséget nyújtottak, most sem hagytak el, csak másként szépek. Jó köztük járni, összefagyni, gyönyörködni bennük. Lesimítja az ember lelkét. És biztatást ad, érdemes csinálni.