Egy házról

Régen, amikor fél életemet a Deco majd a Spektrum Home csatornákon töltöttem, szerettem nagyon amikor különleges házakat mutogattak. Ez is ilyen. Nem amiben laknék, s mégis csodálom a letisztultságáért, az anyaghasználatáért, s az itt-ott megjelenő természetes anyagok, dekorok miatt. S van amit el nem fogadnék belőle, azt nem mutatom. (Annyira.)

 

 

 

forrás

Még a bemutatott házhoz

 
Fordítós fordítás, akadozik a nyelv, de a lényege benne van. A forrásnál az eredeti fotók is megtekinthetők. Azt hiszem ez az egész azért is ilyen fontos nekem, mert én is a ház lelkét éreztem meg a fotókon keresztül.

 
Amikor Jacques Erasmus és Hein Liebenbergben vettem egy 160 éves ház az országban, és elképzeltem egy modern átalakítás, ők a szív hallgatni a vénasszony.
Gyakran lép be a beszélgetést, ez a ház az övék. Úgy beszélsz róla, mintha egy barát. A szelíd, de erős, méltóságteljes asszony. Aki tapasztalt sokat, és tiszteletet érdemel.
"Ők" a Jacques Erasmus, tervező, kurátor, a szépség, szakács és az étterem tulajdonosa népszerű Fokváros étterem Hemelhuijs és Hein Liebenberg, aki dolgozik a pénzügyi szolgáltatási ágazat.
Amikor a pár vásárolt a 1854 Cape holland házban Montagu, tudták csak, hogy ez a második legrégebbi ház a városban (a legidősebb múzeumi épület), és hogy kellett volna tennie a nagyobb felújítások.
Ezek elképzelt acél-üveg konverzió ülne merészen, de kényelmesen mellett Cape Dutch jellemzői a ház, de a nagyasszonya rendelte másképp. Jacques azt mondja, hogy olyan, mintha a ház volt egy élőlény, és hogy mind ő, mind Hein igazodnia kellett vágyai. Mi következett volt hasonló egy beszélgetést vele.
"Egy évvel korábban elkezdtük felújítására, töltöttem minden hétvégén alszik egy matracon a földön az üres előtér. Fontos volt, hogy ezt, mert csak akkor nem hallom a házat. Hallottam, ahogy lélegzik. Hallottam a csikorgó a fa, a hangok a csövek teszik, hogy a szél suttog a szoba és hol fájt. És ezzel rájöttem, hogy mi volna, hogy egy történelmi felújítás; nem volt annyira az, amit akartunk a házat, hogy inkább mi is kell lennie. "
Történelmi felújítás magában foglalja formalitás, de ez a ház egyáltalán nem. Annak ellenére, hogy tele van értékes régiségekkel, ez egy nagyon is élt-ben otthon, egy hely, ahol minden, nem számít az értéke, használják. A konyhában, Jacques kedvenc szobája, mert emlékezteti őt a gazdaság konyha ifjúkori, áll egy elkoptatott hentes blokk, kivájt használat révén éveken át. Egy nagy asztal egy 300 éves kerámia edénybe töltött füge. Jacques szereti a régi dolgokat, mert a történet. "Minden a házban van egy története. És ez lehet értékes, de nem érinthetetlen. Nem élünk egy múzeumban. "
"Trek uit Julle skoene," Jacques és Hein arra ösztönzött minket, ahogy átléptük a küszöböt a saját otthonában. Állandó a meditatív tér szinte zord előszoba, mi lehetett volna megbocsátható gondolkodás a kérést, hogy vegye le a cipőt az volt, hogy megvédjék ezeket a történelmi épületben, de mi lett volna rossz. Ennek az volt az otthoni barátok, és ez a meleg és barátságos, mint ők. És mezítláb az, amit teszel a saját otthonában. Ugyancsak szerint Jacques, fizikai módon érzelmileg kapcsolódni a házat.
Tehát a kérésnek mezítláb a házban, örülnek a meleg, csiszolt felületei évszázados fa padló és a hűvös, sima bemélyedések tégla tiporják.
A könyvtár, amit utal, mint a szoba a ritkaság, a Hein kedvenc helyet. Itt azt mondja, "Az emlékek jönnek árvíz vissza. Dolog, hogy jön ki az én gyerekkori, mint az íróasztal apám tanulmány dolgokat Jacques család otthonában. Dolgok, amiket vásárolt utazásaink együtt. Ez az, ahol a megfelelő utak jönnek össze, és életünk együtt merül fel. "

A kolostor

Enikő rálelt a Nők Lapja Enteriőr kolostorból lett házára.

Nézzétek! Ahogy elnézem, s tán a cikk is említi, kiadják esküvőkhöz. Ez a kedvenc fotóm! Ebben minden benne van, amit a hölgy véghezvitt itt. S olvasható, megnézhető  az átalakítás is.

Kukkantsatok be ebbe a blogba,

ez a ház! Gondolom az. Megnéztem, ház! S a falon az a sárga színekkel összegyűjtött tartó!